DÜHÖNGŐ

Nemsokára mehetsz a fügefád alá olvasgatni

Ameddig az ügyészség, nyomozóhatóság, pintérség, rendőrség eldönti, hogy akkor mi is történt valójában szombat este a Teréz körúton (eddig annyi történt, hogy egy gyanúsan gazdátlan hátizsák miatt, erőt demonstrálandó, kedden reggel csúcsidőben lezárták az atyaúristent és az egész Teréz körutat is), a katolikus anyaszentegyház egyik internetes oldalán megjelent interjú után, Orbán Viktor a református egyháznak is nagylelkűen nyilatkozott. Mert most ez van terítéken: az egyházakat kell körbehaknizni az utolsó száz méteren, hátha csurran és cseppen még nem remélt kamuszavazat vasárnapra.

Arra nyilván senki nem számíthatott, hogy a robbantásról fog beszélni, hiszen a zsibbasztó beszélgetésre egész biztosan régebben került sor, csak mostanra lett belőle jól időzített bomba –  ha szabad ilyen szerencsétlenül fogalmaznom ezekben a vérzivataros időkben. Amúgy azt gondolom mindenki megállapíthatta már: miközben állítólag a rendőrség és a magyar emberek biztonságára rontottak gazul három nappal ezelőtt, Orbán egy árva szót nem szólt még a szombati merényletről és Pintér Sándort se sűrűn láttam a mikrofonok előtt izzadni. Pedig, mint tudjátok, ma már keddet tartunk.

Igaz, jobb ez így, a nagy kavarodásban (meg ugye azt sem tudjuk, a gyógyszereket sikerült-e maradéktalanul bevenni) még olyat találna mondani valamelyikük, amitől még jobban kilógnának azok a lólábak, amelyek már így is gazdagon kilógnak az ügy mögül. Nem ismétlem meg, már leírtuk. Ami szintén majdhogynem fölösleges, de azért ejtsünk pár szót róla, az a miniszterelnök úr – már nézni, hallgatni, olvasni is rossz – szagos vergődése, hogy minden elképzelhető fórumon az ő unalomig ismételt paneleivel találkozzon a potenciális népszavazó. Mindig, mindenhol ugyanazt mondja, ugyanazt ismételgeti. Semmi másról nem lehet kérdezni, csak a migrációról, népvándorlásról. Ezúttal a református egyház mikrofonállványa volt az, amelyik – minden erkölcsi fenntartást félre dobva – teljes mellszélességgel állt bele a propagandába.

Végigolvastam (végigszendvedtem) tehát, hogy a református egyház hivatalos oldalán miként állt bele Orbán egy újabb kemény vitába, hogyan vette a kényelmetlenebbnél kényelmetlenebb kérdéseket. A magát történelmi küldetéstudat oldaláról definiáló, zavaros pártpolitikáját kényszeresen történelmi kontextusba helyező Orbán nagy ívet írt le a szokásos nemzetállami utópiától (a nemzetekről tudható, hogy elég gyakran nem élnek földrajzilag egységes területen, a külhoni magyarok például mai napig a román, szlovák, szerb nemzetállam ellenében próbálnak életben maradni) és az Egri csillagoktól a mindenki maradjon a fügefája alatt dakota kategorikus imperatívuszig. Örömmel tapasztalom, hogy Orbán legújabb kedvenc szava, amit nem tudom mikor tanult, a farizeus. Ezt a katolikusoknak is bevetette. Akkor sem magára gondolt.

Hogy érthetőbb legyen, íme néhány konkrétum:

• Orbán a gondolatától is irtózik annak, hogy „fejet hajtsunk Brüsszelnek”, és megérkezzenek Magyarországra a menedékkérők. „Ha ez járna a fejemben, akkor inkább elolvasnám Az egri csillagokat.”
• Az ellenőrizetlen beáramlás tönkreteszi Európát és nem segít a bevándorlókon sem, „jobb, ha mindenki a maga fügefája alatt marad”.
• A muszlimok integrációja elképzelhetetlen Európában, „a legtöbb, amiben reménykedhetnénk, a békés egymás mellett élés, ezt azonban párhuzamos társadalomnak nevezzük.” (…) „Élénk fantáziára van szükség elképzelni, hogy tömegesen benősülnének afgán fiatalemberek hagyományos német keresztény családokba vagy keresztények a muszlim famíliákba.”
• „A világ vezetőinek egyik része úgy gondolja, hogy a jobb élethez való jog mindenkit megillet, és ezért a jobb életért nem a nyomorban élők szülőföldjén kell tenni, hanem bárki szabadon odamehet, ahol ez elérhető. Ha ennek a gondolatnak engedünk, az tönkreteszi Európát, a kultúráját és a gazdasági rendszerét is, és azokon sem segít, akik eljöttek. Az otthonmaradók pedig szintén vesztesek.”
• Kötelező kvóta szerinti szétosztás: „ha nem láncoljuk le őket egy nehezen elmozdítható tárgyhoz, akkor hamarosan kereket oldanak, és oda mennek, ahol nagyobb jólétet remélnek.”
• Kvótanépszavazás: „ (…) nem lett pártpolitikai kérdés, csak sokan szeretnének azt csinálni belőle. A magyar társadalomnak van egy józan többsége, amely meg tudja különböztetni a sorskérdéseket, a nemzeti ügyeket és a pártkérdéseket.”
• „Ha valaki birodalmi központként kezd magáról gondolkodni, belesik (így! – bár tudomásom szerint a beles az nem ikes ige) abba a csapdába, hogy azt hiszi, akkor lesz erősebb, ha minél több jogkör tartozik hozzá. Úgy gondolja, minél inkább képes egy központból irányítani az országok életét, annál erősebb lesz az országok közössége. Ez azonban tévedés…”

A szintén kötelező kommunistázást már nem tettem ide, szerintem nem is kellett. Azt viszont szerintem látni kell, hogy az egyház globális leigázása mentén miként kap egyre élesebb kontúrokat a vezér gyógyíthatatlan, monomániás betegsége. Önmagában az, hogy az egyház – valódi szerepéből totálisan kivetkőzve – asszisztál és teret biztosít a politikai propagandának, végtelenül elkeserítő. Ennél csak az szörnyűbb, hogy közben az elmebaj vette át a politikai megoldásra váró, kormányzást igénylő, napi, húsba vágó kérdések helyét. Az egyház szervilis üzemmódban alákérdez a migránsverő agybajának, de soha sehol nem esik szó a négymillió koldusról, a nyomorúságos szociálpolitikáról a kivéreztetett civil szervezetekről, a kivándorolt százezrekről, a megfeneklett gazdasági helyzetről, a perspektíva nélküli mindennapokról, az égig érő korrupcióról.

Ahogy senki másét, az egyház bűnét sem fogja enyhíteni, hogy pontosan látta, mi történik, de kompromisszumot kötött pillanatnyi érdekei miatt, az ellehetetlenüléstől rettegve. A református egyháznak is látnia kell, hogy belerohad az ország abba, hogy a fájdalmas nemzeti ügyek orvoslása helyett Orbán a fejébe vette, hogy megállítja a népvándorlást,  hogy ő lesz Európa vezetője, akárhányszor is csapták be, cselezték ki a minisztertársai. Már az sem baj, ha a V4-ek is letettek a betelepítési kvótával való ostoba kampányolásról, Orbán a végsőkig kitart a féligazságai és züllött, aljas pártpolitikája mellett.

Nem először írom le és még csak nehezemre sem esik: a tömeges bevándorlás kezelésének nehézségeit illetően alapvetően igaza van, mint ahogy abban is, hogy ezt a problémát ott kell elsődlegesen kezelni, ahonnan ered. Csakhogy minden igazságra jut két veretes hazugság. Orbán Viktor nem érdekelt az Európai Unióval való együttműködésben. Orbánnak a V4-ek is eszközt jelentenek csupán saját világhatalmi törekvéseinek megvalósításában, szó nincs bármiféle elvi, morális összetartozásról. Orbán szándékosan hazudik, amikor az uniót testületileg inkompetens idióták gyülekezeteként aposztrofálja, akik nem hajlandóak/nem képesek a helyes utat követni. Hazugság. Az Unió fáziskéséssel ugyan, a korábban nem tapasztalt helyzet okozta felkészületlenség miatt több-kevesebb hatékonysággal, de cselekszik. Ebből a minap támadt is némi zavar a propagandában. Bármennyire is elszaladt a ló vele, Orbán józan pillanataiban tudja, hogy nem lehet sokáig ezt a különutas rombolást folytatni, a népszavazás régen okafogyottá vált (ha egyáltalán akár egyetlen percig is értelmes vállalásnak tűnt), ezért a hatalommániásnak nem maradt más, mint úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

És itt vissza is érkeztünk a lényeghez: Orbán legalább egy éve a menekültáradattal tematizálja a magyar közéletet, és kíméletlenül belpolitikai célokra használja azt, hogy káosz van Európában. Ezért hazugság, hogy október 2. nem pártpolitikai kérdés. De. Véresen az, olcsó demagógiába átcsúszott nemzeti uszítás. Ennek csak egyetlen apró jele, amikor a pillanat legfontosabbjának kikiáltott politikai kérdést (vagy bármilyen kérdést) dakota közmondásokba, szállóigékbe és trágyaszagú népi bölcsességekbe csomagolja.

Az a helyzet, Viktor, hogy ha a százezres nagyságrendben elűzött magyarjaid – akik kénytelenek más nemzetállamok területén boldogulni, mert te a jobb élethez való jogukat eltapostad és maguk mögött kell hagyniuk a szülőföldjüket, akiket nem tudtál leláncolni, ezért odamentek, ahol jólétet reméltek – hazajönnének a saját rothadó fügefájuk alá, neked rövid időn belül harangoznának, az hétszentség. Elég baj az nekünk, hogy az országot a te szegényes fantáziád sodorja a semmibe, az szabja meg a fő politikai irányvonalakat. Mert ha ez nem így lenne, akkor kimondatott volna már régen: a szittya magyar vérvonalat nem az afgán fiatalemberek spermája fogja kiirtani, hanem az, hogy a magyarok tömegesen menekülnek a fügefád alól, hogy a kivándorlók gyerekei már nem itt születnek meg, hogy miközben te hajszolod a démonaidat elnéptelenedik az ország. Amíg te a kasszakulccsal a kezedben, az adót fizetők pénzéből építed az alternatív valóságot, ostoba és aljas célokra költöd azt, amiért nem te dolgozol meg, puffogtatod a semmi nem jelentő kényszeres hazugságaidat, nem csak ember nem marad itt, de fügefa se.

Ehhez képest már csak járulékos szánalom, hogy még nem olvastad Az egri csillagokat. Vagy ha olvastad, és úgy állítottad párhuzamba a török hódoltságot Brüsszellel, akkor még az is jobb lett volna, ha nem olvasod. Igaz, aki birodalmi központként tekint magára, jogköröket von el az önkormányzatoktól, központosít, centralizál, harácsol, és azt hiszi, hogy ettől erősebb lesz, az téved. És igen, a magyar társadalomnak van egy általad leszart józan többsége, amely hamarosan visszaküld a fügefád alá. Ott majd olvasgathatsz kedvedre.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább