Súlyos híreim vannak: kijöttek a második negyedéves GDP-re vonatkozó adatok, amelyekből egyértelműen látszik, hogy a helyzet nem csupán aggasztó, de egyenesen tragikus. 2013 vége óta egyre lassabb a gazdasági növekedés, a beruházási rátát csak az EU-s pénzek lehívása miatt érdemes jegyezni, miközben a magángazdaságban is egyre kevesebb új projektet valósítanak meg a vállalatok, az építőipar még mindig nagy erővel húzza lefelé a magyar növekedést és csak azért nem mi hajtjuk az európai seregeket, mert egyébként az Unió globálisan szarul teljesített ebben a negyedévben.
Szerencsére Magyarország gazdasági hanyatlása nem mindenkit érint egyaránt kedvezőtlenül. Az Európai Unió ellen folyó, egyelőre csak szimbolikusan véres magyar szabadságharc kellős közepén előkerült az Orbán-dinasztia eddig ritkábban emlegetett nyúlványa.
A főszerep ezúttal ifjabb Orbán Győzőé (a továbbiakban Győzike), aki Orbán Viktor öccse, az azonos nevű Orbán Győző bányatulajdonos másik fia a háromból. Akivel kapcsolatban a Direkt36 írta meg, hogy augusztus végén 291 millió forintos uniós támogatást nyert el egy olyan cég, amelynek ő az egyik tulajdonosa.
A műszaki eszközöket gyártó Gamma Analcont Kft.- ről van szó, amely egy megújuló energiával foglalkozó projektre nyerte a zsozsót, a projektet állítólag egy másik céggel közösen hajtják végre. A lap szerint így valószínűleg nem a Gamma Analcont kapja a teljes összeget, a cég egyébként nemrég egyedül is nyert uniós forrást: januárban 57 millió forintos támogatást kaptak a cég a „termelési kapacitásának” bővítésére.
A lényeg tekintetében elégedjünk meg ennyivel, egyéb részleteket a hivatkozott cikkben lehet találni, az alapvetés azonban ez itt: ha valaki azt hitte, hogy Orbán Viktor nemzetmentő és nemzetegyesítő forradalmár-szabadságharcos miniszterelnöknek van olyan pere és puttya, aki saját erőből áll a lábunkon, nem pedig a fényestekintetű enyves kezének köszönhetően, az hagyjon fel minden reménnyel.
Lévai Anikó és családfája, idősebb Orbán Győző, Tiborcz István, Orbán Ráhel már mind ismerős, hol itt, hol ott figyeltek be valamelyik közbeszerzés, állami pályázat, uniós talicska pénz árnyékából, Győzike viszont mostanáig viszonylag háttérbe szorult. Nem az a kérdés itt – mondom ezt elsősorban a fanatikus rajongóknak -, hogy 300 millióért felkelni sem érdemes, hogy ez a pénz sok vagy kevés, hanem, hogy egy újabb családtag áll a mi lábunkon. Láttuk Tiborcz Pityu semmiből indult diadalmenetét, amelynek során kihasított egy böszme nagy szeletet az illetékes szektorból. Kormányzati-apósi segédlettel. Most pont ugyanez történik. Győzike éppen most vesz el forrást és majd idővel piacot más cégektől, amelyek ilyen módon hátrányba kerülnek, adott esetben tönkremennek.
Ahogyan a vagyontárgyai révén a Viktorral semmiféle közvetlen kapcsolatban nem álló Mészáros Lölö téeszelnökből kiskirállyá avanzsált, Győzikének is csak ezek az első bizonytalan lépései a konszolidálódás felé. Miközben a Paks II nevű mutyi hazájában, ahol éjjel nem süt a nap és nem fúj a szél, ahol a kormány kézzel és lábbal üldözi például a szélerőműveket, ifjabb Győző megújuló energiaforrásokkal kacérkodik. Persze hogy nem ő a cég többségi tulajdonosa (papíron) és persze hogy az vesse rá az első követ, aki még a büdös életben nem nyert százmilliós, vissza nem térítendő uniós támogatásokat úgy, hogy a miniszterelnök testvére volt. Na, ugye. Az viszont eléggé cáfolhatatlan tény, hogy a maffiafőnök rokonsága semmiben nem szenvedhet hiányt. Az imperialista karvalytőke nem szipolyozhatja ki mostmár soha kishazánkat, inkább az Orbán-klán ellopja előle.
Napról napra egyre világosabb, hogy ez a hányingerkeltő nyitott könyv, ez a plebejus, vagyontalan isten átka, akit agyba-főbe vert az apja gyerekkorában (akit szintén Győzőnek hívnak), örökös frusztrációjában elveszítette azt a mércét, ami megállj-t parancsolhatna minden napra jutó aljasságainak. Ennek az egész családja közpénzből él, az európai támogatások úgy ömlenek hozzájuk, mintha nem lenne holnap, minél hangosabban ócsárolja Viktor a kizsákmányoló Uniót, annál kövérebbre hízik a családi kassza. Az egy Viktorra jutó két Győző lassan kevés ahhoz, hogy hordják, lapátolják, vasvillával forgassák a milliókat, százmilliókat, milliárdokat. Ha ezek 13-an lennének testvérek, akkor annyi a háttérben meghúzódó senkiházinak kellene vállalkozás, föld, kastély, jacht, összkomfortos, kacsalábon forgó palota. A műkincseket hagyjuk, az erdőszéli putri faláról nem ragadt rájuk semmiféle kultúra iránti igény.
Miközben a lánglelkű forradalmár mániákus futballista, Győzike testvére birkózik. Miközben Viktorovics nem vagyonos ember, az asszonynépségtől testvérig mind a közpénzek útjából menekülne, ha tudna. De nem tud. Egyikük sem mondta még soha, hogy ez így nem korrekt, kösz, nem kell. A hatalommániás főgeci (by Simicska), a kockásinges szotyolazabáló, a történelem lapjaira vágyó eszelős szabadságharcos és néphülyítő szakzseni, a küldetéstudat által hajtott bomlott elme szerintem sejti, hogy egyszer mindennek vége szakad. Miközben Lölö, a mangalicaszerelő polihisztor lassan összeroppan a tehetsége által bevonzott milliárdok súlya alatt, az ideológus, a saját funkciójától megrészegült személyiségzavaros kínosan próbál nem gyűjtögetni, mert a gyógyszerek hatására ő is tudja, hogy bármilyen elszámoltatáson a fene eszi meg őt.
Én a magam részéről módfelett örülök annak, hogy megint előkerült egy testvér, aki abból él, hogy bátyja mindenhatónak képzeli magát. Lassan ott tart ez az ország, hogy ha Orbán és holdudvara rokonságát erkölcsileg és törvényileg tökéletesen indokolt módon (ahogy ez máshol működik is) eltiltanák a közpénzes vályútól, a fél országnak nem maradna lopnivalója. Itt viszont mindent megmagyaráznak a nemzeti lopás fölöttébb hasznos voltával.
Orbán Viktor, minden Győzők leggyőztesebb kalandora primitív szavazói kedvéért harcol Európával, miközben az egész családja abból él, hogy az EU még mindig hagyja magát idiótának nézni. A szavait habzsoló, a fizetésnapot repesve váró szektások pedig örülnek a nemzeti burzsoázia épülésének. Orbán Viktor EU-ellenes kamuharcának hátterében valóban a Győzikék országa épül. Ahol szakmányban cégeket alapítanak, amelyek másnap elmutyizott, túlárazott pályázatokon nyernek vissza nem térítendő támogatásokat, a keletkezett nyereséget pedig osztalék formájában csontig kiveszik ezekből a cégekből az Orbánnal tetszőleges viszonyt ápoló egyének. Mikor pedig fény derül a válogatott disznóságokra, kijelentik, hogy semmiféle kapcsolatban nem állnak a disznóság főszereplőjével, nem is ismerik, semmi közük hozzá, minden másra pedig ott a nyitott könyv meg a minden más hazugság jól bevált formula.
Kitartó munkával és erkölcstelenséggel egy sehonnai família sikeres, virágzó vállalkozások többségi és kisebbségi tuajdonosává vált, az előszámú Orbánnal pedig visszafordíthatatlanul elszaladt a ló, mindenféle önkontrollját elveszítette. Jelenleg úgy áll a helyzet – és ennek az Orbán Győzike ölébe hullott 300 milliós tételnek is ez a legfontosabb tanulsága -, hogy a családi maffia vezére mára elhitte, hogy kizárólag a lopásra kapott felhatalmazást zsinórban kétszer egymás után. A talpnyalók által körülötte fenntartott alternatív valóságban Orbán a közpénzt isteni ajándékként, lottó ötös főnyereményként értelmezi és gátlástalanul leszarja, hogy a nyereményjáték szervezőjének és a nyerteseknek semmilyen kapcsolatuk nem lehetne egymással.
Az, hogy ezekre a hírekre már fel sem emeli a fejét a minimálbéren tengődő keményen szopó kisember perverz, de megingathatatlan önigazolást nyújt a Viktoroknak, Győzőknek és azoknak, akik fenntartás nélkül asszisztálnak ehhez a játszmához és/vagy profitálnak belőle. Amíg van ember, aki elhiszi, hogy érte lopnak, hogy rendben van, hogy mindig ugyanazok nyernek, hogy a nemzet felemelkedését szolgálja, hogy Orbán Viktor rokonai állnak még az egymásra halmozott csemegekukorica konzervek mögött is, és hogy egy országot igenis nemzeti megfontolásokból térdre lehet kényszeríteni egy pofátlan família gazdagodása érdekében, addig ez lesz. Hol egy Anikó, hol egy idősebb Győző, egy fiatalabb Győzike, vagy egy sajátlábas Ráhel. És nem fogják abbahagyni. Soha. Önszántukból a büdös életben soha.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.