NEHAZUGGY

Így történt, hogy a hat éve balra tartó Fidesz végül csak belépett az MSZP-be

Molnár Bálint | 2016. Július 4, Hétfő | 12:18

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rendes hányingert okoz nekem ez a téma, de kénytelen vagyok foglalkozni vele, függetlenül attól, hogy tetszik az érintetteknek, vagy sem. Amikor azt látom, hogy a demokratikus ellenzéket kilóra vásárolja fel a Fidesz, a demokratikus ellenzék pedig azt sem érti, mi történik körülötte, akkor nemcsak elkeseredést, de dühöt is érzek.

Ezért előre szólok, hogy ezt a cikket a düh íratja. Ugyanaz a düh, ami az MSZP nemrégiben lezajlott tisztújító kongresszusnak nevezett bohóckodása láttán úrrá lett rajtam. Itt, itt és itt is írtunk erről, remélhetőleg az eddig kifejtett gondolatainkat nem szükséges megismételnünk.

Egy átlagos hétfő hajnalon a kormánypárti szócsőnek és ölebnek egyaránt beillő Magyar Időkben, rögtön Soros viselt dolgai mellett jobbra egy kedélyes, jópofizós, őszinte interjút olvasni az MSZP frissen megválasztott elnökével, a tudathasadás erejével hatott rám. Nem nevezném szokványosnak, hogy az ellenzéki karaktergyilkolásra szakosodott közpénzgödrök joviális interjúkat készítenek az állampárt politikai ellenfeleivel. Ehhez persze feltételeznem illene, hogy a Molnár Gyula-féle MSZP-re valódi ellenfélként tekint a Fidesz.

Nehéz ilyet feltételeznem, miután június 24-én az MSZP tisztújító kongresszusa előtt egy nappal, ugyanebben a lapban ugyanaz a mikrofonállvány (Losonczi Kata) ugyanilyen felhőtlenül baráti beszélgetést tett közzé. Akkor a mikrofon másik oldalán Hiller István ült, akiből – milyen nagyon érdekes – másnap választmányi elnökött szavazott össze a párt. A Magyar Idők biztosan nem tudhatta, véletlen lehet az egész.

Ha esetleg mégis többről van itt szó, mint véletlenekről és enyhén szólva is zavarbaejtő ez az MSZP-simogató (a migráns-simogató analógiájára) attitűd, akkor talán segítheti a megértést, hogy miközben egyetlen kérdés sem vonatkozik a Molnárral szembeni eljárásokra/ítéletekre, ilyen súlyosan érdekfeszítő témákban utazik a kérdező asszonyság:

Az elődei közül kit tart a legjobb pártelnöknek?
Milyen volt az első munkanapja?
Milyen volt az első elnökségi ülés?
Szereti a sóskát?

Lábjegyzet: Molnár Gyulát 2013-ban hivatali visszaélés miatt letöltendő börtönbüntetésre ítélték, mivel polgármestereként pályáztatás nélkül adott el egy telket a Kopaszi-gát mellett Leisztinger Tamásnak, aki támogatta a kampányát. Egy évre rá felmentették az ügyben. Nemrég derült ki, hogy az ingatlan véletlenül Orbán Viktor legjobb barátjánál, Garancsi Istvánnál landolt, aki a hozzávágott 16, 5 milliárdos Eximbank hitelből fejleszti éppen a luxus-lakóparkot.

Apropó Leisztinger zárójelben: áprilisban készült az a történelmi felvétel, amelyen Orbán Viktor a kormánysajtó által következetesen szocialista háttérmilliárdosként, maffiózóként, bűnözőként emlegetett Leisztinger Tamással látható. A szocialistákkal általában és Molnár Gyulával speciálisan jó viszonyt ápoló milliárdos a második Orbán-kormány hivatalba lépése után kiszállt a politikai kavarásokból és beszállt például a diósgyőri labdarúgás finanszírozásába.

Közben Molnár Gyulát felmentették a Kopaszi-gátas ügy alól, Leisztingert (aki korábban semmilyen kapcsolatban nem állt a futballal) és Orbánt pedig összehozta a nemzeti sport szeretete. Egy kedélyes fotó erejéig mindenképpen. Ezekhez az információkhoz képest néhány napja Molnár Gyula az MSZP elnöke, akit elhalmoz baráti érdeklődésével az a kormánypárti szócső, amely korábban a hozzá köthető üzletembert maffiózóként és bűnözőként emlegette.

Azt is mondhatnám, hogy nincs több kérdésem, mert mindent értek. Például azt is, ami egyeseknek fura: miért hordozza a tenyerén a megújult MSZP-t a kormánysajtó, miért a sóskáról kérdezik Molnárt és miért nem a korrupció-gyanús ügyeiről. Szerintem ezért. Miért lenne érdeke a kormánysajtónak jogerősen felmentő ítéletekkel zárult ügyeket feszegetni? Hát nem elég egyértelmű, hogy a látványos, bilincsben történő elvezetést követő felmentő ítélet a fideszes, Polt Péter-féle nem létező igazságszolgáltatásra vetett volna rossz fényt? Nekem egyértelmű.

Mint ahogy abban is egyre biztosabb vagyok (számomra itt ez egy újabb majdnem bizonyíték), hogy ezek a fideszes, MSZP-s szálak szépen összeérnek a háttérben. Ott, ahol azok a paktumok születnek, amelyek arról szólnak: nem volt, nincs és nem is lesz itt semmiféle elszámoltatás. Ameddig ti tartjátok magatokat a játékszabályokhoz, nem lesz bajotok. Aki hangosan óbégat és kellemetlen perceket szerez nekünk, azt ültessétek le. A cirkusz kedvéért eljátsszuk ezt a kormánypárti-ellenzéki egymásnak feszülést, hogy úgy tűnjön, működik a demokrácia. A lényeg, hogy zsarolható, súlytalan, könnyen lejáratható egyének diktálják a tempót az MSZP-ben, mert addig a Fidesznek nincsen gondja.

Hát ezért nincs normális, valódi ellenzék. Ezért kellene bevegye a gyomrunk, hogy miközben a Jobbikot bokorban pisilős bulvárszennynek is silány lejárató cikkekkel sározza ugyanannak a kormánypárti médiának egy másik nyúlványa, amiért Orbán Viktor vagyonosodását, vagy éppen Habony Árpád kicsodaságát feszegeti, a megújult MSZP-t barátilag öleli keblére ugyanaz a média. És a sóskáról érdeklődik.

Számomra teljesen egyértelmű, hogy a Fidesz ellenzéke nem a baloldal és főleg nem az MSZP. A Fidesznek (ha egyáltalán oka van rá) legfeljebb a Jobbiktól kell kicsit tartania. Amely az MSZP-vel szemben rendelkezik médiával, jól használja a közösségi csatornákat, jól kommunikál és nem magányos harcos Botka Lászlók hozzák a népszerűségét, hanem egy gépezet, aminek a fontosságát az MSZP mai napig nem ismerte fel.

Ezért ma ott tartunk, hogy az eladósodott, választóit elveszített párt újonnan megválasztott elnöke ilyeneket nyilatkozik:

Nekem az új frakcióhoz egy nagyon komoly kérésem lesz: ne rohanjunk olyan szekér után, amelyik nem akar felvenni! Az senkit nem érdekel, hogy a törvényekről és a módosító indítványokról mit gondolunk, nincs a dolognak nyilvánossága. A mi politikai fókuszunkban a napirend előtti és az azonnali kérdések lesznek, itt fogjuk tudni elmondani, hogy mit gondolunk.

Szép is ez! Szerintem se törjék össze magukat, ne gyakoroljanak önkritikát, ne építsenek fel hatékony kommunikációs csatornákat, ne fizessenek meg hozzáértő szakembereket, inkább a parlamenti munkát is hagyják a picsába, semmi értelme. Nem véletlen, hogy még a cukisodó, identitászavarral küzdő Jobbik is eredményesebben, következetesebben és kitartóbban feszeget olyan ügyeket, amelyektől Orbán idegrohamot kap a parlamentben.

Hát így történt, hogy a hat éve balra tartó Fidesz végül csak belépett az MSZP-be. Aztán majd ne csodálkozzunk, ha 2018-ban egy nagykoalícióra ébredünk. Amit a legvadabb rémálmainkban sem gondoltunk volna. Én már ennek a lehetőségét sem tudom kizárni. Mert a sóskát amúgy szeretem, de ez senkit nem érdekel. És hogy Molnár Gyula történetesen utálja, abból a büdös életben nem lesz kormányváltás. Nem, így nem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!