NEHAZUGGY

Üzenjünk Londonnak, hogy Brüsszel is megértse: kell a pénzetek!

H. Andrea | 2016. Június 19, Vasárnap | 18:11

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem érvelünk a gazdasági visszaesés mumusával, bárhogyan is döntsenek, elfogadjuk. (2016. június 16, Lázár János)

A magyar kormány Nagy-Britannia európai uniós tagságának megőrzése mellett érvelő hirdetést jelentet meg hétfőn a brit sajtóban. (2016. június 19, Kovács Zoltán)

Ahhoz képest, hogy fél lábbal az Eb nyolcaddöntőjében vagyunk és ez jelenleg mindenre magyarázat, felmentés, elégtétel és mindenről figyelemelterelő realitás, a kormányzati köpönyegforgatás újabb fokozatra kapcsolt.

Miután Lázár János 54-ik kormányinfóján csütörtökön bejelentette, hogy Magyarország nem foglal állás Brexit-ügyben, a német Bild másnap hozta a jó hírt: Orbán Viktor anti-Brexit kampányba kezd Európában. Sőt, állítólag Rogán Antal – köztörvényes bűnözővel kapcsolatba hozható – propagandafelelős (Mándoki Lászlóval felszerelve) is erről egyeztetett pénteken Nürnbergben Markus Söder bajor pénzügyminiszterrel. Rogán köztörvényes bűnözökkel üzletelő miniszter szerint:

„A belső ellentétek ellenére az EU-nak egyben kell tartania Európát. A briteknek nem lenne szabad elhagyniuk bennünket.”

Tehát ahhoz képest, hogy Lázár János hazudik (nem direktben, csak úgy a sorok között, ahogy szokott) és mi nem szólunk bele semmibe, a Bild szerint az van, hogy

„A döntés a tietek, de Magyarország büszke arra, hogy veletek együtt az Európai Unió tagja lehet”

– ezt a szöveget jelenteti meg a magyar kormány Orbán Viktor aláírásával a brit The Daily Mailben. Jövő héten, ami hétfőn kezdődik. Szokásától eltérően a magyar kormány ezúttal nem magyar nyelven – ahogy a Magyarországra beáramló gaz migránsoknak szokott üzenni -, hanem azon a nyelven hirdet, amit a britek is széles körben beszélnek és megértenek: tudniillik a sajátjukon. Ez lesz az (ige)hirdetés:

Fotó: via hvg.hu

Kovács Zoltán, aki legnagyobb szerencsétlenségünkre még mindig sokkal inkább kormányszóvivő, mint megrögzött focirajongó, vasárnap is dolgozik és ezért módjában állt megerősíteni a szektát az ő hitében: ne arra figyeljenek, amit tegnap mondtak, csak a mai miheztartás a lényeg. A mai miheztartás pedig az, hogy szeretjük az Uniót és benne Nagy-Britanniát. A több százezer kitántorgott magyarnak otthont és munkát adó szigetországot tudniillik.

Kormányszóvivőül a mai álláspont szerint: Nagy-Britannia uniós tagsága azért fontos, mert az erős Európa a nagy tagállamok együttműködésével valósítható meg. A magyar kormányt sokszor vádolták Európa-ellenességgel, azonban mostani „pro-európai hozzáállása” is jól mutatja, hogy elszántan és szilárdan hisz az unió által elért eredmények fontosságában, még ha sok esetben másként is képzeli el a kontinens jövőjét – így Kovács.

Tekintve, hogy legutóbb éppen tegnap hallottam egy prominens vezértől a

csak a magyarokra tartozik az, hogy kivel szeretnének egy országban élni. A saját kultúránk, civilizációnk nem eladó, senki más hobbijáért vagy mentőötletéért nem vagyunk hajlandók feláldozni azt, amiért több száz éven keresztül küzdöttünk

kezdetű nótát (a hétvégével és a focilázzal magyarázhatóan történetesen csak egy ilyen volt, közönséges hétköznapokon tucatszámra születnek az ilyen kormányzati monológok); tekintve, hogy csapataink hadban állnak Brüsszellel és az Európai Unióval (vagy hat éve) és nem megfeledkezve arról sem, hogy véletlenül egy Unió-ellenes honi népszavazási kampány kellős közepén történik mindez, nem mulatságos és csak foltokban meglepő a fenti pávatánc.

Nem tudom, hithű rajongóknál ilyenkor mit szokás érezni, de én némi zavart konstatálnék a Brüsszel- és Európa-ellenes hőbörgés mátrixában, midőn tátott szájjal rohangálok a szeretett kormányom által ültetett f*szerdőben. Kicsit úgy érezném magam, mint Ádám anyák napján és legalábbis feltenném magamnak a kérdést: ha minden bajunk okozója, nemzeti identitásunk, megmaradásunk fenyegetője és eltaposója az Unió, ha egyébként is hat év azt hallom, hogy hanyatlik és már meg is döglött ez az egész konstrukció, akkor ki az az elmebeteg, aki egy bukásra ítélt Uniót meg akarna menteni a szétszakadástól?

Egyáltalán kinek a pénzéből finanszírozza a magyar kormány a más országok belügyeibe való belepofázást, az Orbán kézjegyével ellátott fizetett politikai hirdetéseket? Konkrétan mennyi pénzbe kerül az, hogy Orbán az első lehessen az uniós miniszterelnökök közül, aki közvetlenül is harcba lép a britek uniós kilépése ellen? És ha maradnak a britek, akkor az Orbán egyszemélyes sikere lesz, mint ahogy az ő különbejáratú érdeme volt, hogy félkézzel hazaküldte anno az oroszokat?

Lehet még nagyobb hülyét csinálni a magyar választópolgárból és az egész országból? Miközben naponta minden csatornán öntik elé a moslékot arról, hogy neki senki nem mondhatja meg, most egyetlen fénylő csillaga akarja megmondani az Unió egyik legnagyobb nettó befizető tagországának (akinek tehát kevesebb támogatást osztanak vissza, mint amennyi tagsági díjat befizet és mint amennyit az Orbán-holdudvar bármikor képes eltüntetni), hogy milyen jó lenne, ha ez így is maradna? Tényleg: megkérdezte valaki a magyar polgárokat arról, hogy szeretnék-e, ha Unió-köpködő miniszterelnökük az Unió melletti népszavazási kampányra költené a pénzüket? Ha a magyaroknak senki nem mondhatja meg, hova álljanak és mit tegyenek, a britek mitől hülyébbek, mint a magyarok, hogy nem tudják eldönteni, mi a jó nekik?

Még sehol nem voltak a gazdasági bevándorlók/migránsok/menekültek, amikor Orbán már trágyaleves gumicsizmával közelítette meg Európa megterített asztalát és nagyon kevés olyan európai törekvés volt az elmúlt hat évben, amiben együttműködött volna. Ellenben hetente adta elő a híveinek, hogy ez az EU-tagság egy kényszer, egy szükséges rossz, az Uniót a Szovjetúnióhoz, Brüsszelt Moszkvához hasonlította, baráti békemenete pedig körbehurcolta az életünkön a Nem leszünk gyarmat! molinót. Ez az ember most hirtelen az EU megmaradásának legfőbb szószólójává lépett elő. Van még valaki, aki röhögés/sírás nélkül komolyan veszi ezt a melodrámát? Ennek tudatában minek lehet nevezni azt, aki a nap 24 órájában az EU ellen uszítja híveit?

Nekem a jellemtelen, gerinctelen szélkakas jutott eszembe így hirtelen. Aki az uniós támogatások késése miatt a gazdasági szakadék szélére kormányozta az országot, aki pontosan tudja, hogy Nagy-Britannia kilépése jelentősen szűkítené a napi csalást-lopást-mutyizást biztosító uniós apanázst. Aki páratlan napokon hazai pályán az Unió bírálatából épít politikai tőkét, páros napokon meg az EU fontosságáról és egységes Európáról elmélkedik, általában külföldön. Aki saját magára nézve semmilyen egységes szabályozást nem hajlandó elfogadni és a szuverén nemzetállamra hivatkozva bomlasztja Európát, de aki most erős Európáról papolva próbál belepofázni a brit népszavazásba. Hát ezt is megértük.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!