Még mindig vasárnap van, és lássuk be, gyönyörű szép nap ez a botrányokkal övezett úszósport és egy egész úszónak vélt nemzet életében: a Magyar Úszó Szövetség közgyűlése – virágeső nélküli vastapssal, azaz a szavazatokat tekintve 118-2 arányban, 1 ellenszavazat és 1 tartózkodás mellett – megerősítette pozíciójában Gyárfás Tamást.
Nem a meglepődés ereje íratja ezt a cikket, hanem a kiábrándulás bizonyossága: amiért normális helyeken pillanatokon belül lemond egy sportszövetség, párt, vagy bármilyen közéleti-civil grémium vezetője, mifelénk foggal és körömmel, a falon átmenve is ragaszkodni szokás/illik/kötelező. A társadalom álláspontja, esetleges megvetése vagy elborzadása sokadrangú szempont.
Gyárfás Tamás könnyfakasztó beszédet mondott, mielőtt kivonult volna a teremből, hogy az illetékesek nyugodtan kiállíthassák magukról az újabb erkölcsi bizonyítványt. Ilyeneket mondott a hvg.hu híradása szerint:
„A Magyar Úszó Szövetség egy civil társadalmi testület, amely mindennemű politikai befolyás nélkül kell, hogy végezze a munkáját. Bennünket ez a közösség választott meg. Engem, bármelyikünket csak ez a közösség küldhet el. Akármennyire is méltatlannak tartom az elmúlt hetek támadásait, úgy érzem, hogy együtt kell végigcsinálnunk azt, amit elkezdtünk. Bármennyire is ütnek-vágnak – állnom kell a pofonokat. Én nem futamodhatok meg. Ennél sokkal nagyobb a felelősségem.”
Kiss Lászlóról: „Nevéhez olimpiai, világ- és Európa-bajnokok sora fűződik. Mesteredző, számos magas kitüntetés tulajdonosa. Általános megbecsülést vívott ki. Felnéztem rá, edzőként, kapitányként, barátként. (…) persze, hogy elítélem a nemi erőszakot. Már elnézést kértem azoktól, akiknek akaratlanul is megsértettem az erkölcsi érzékét.”
A blikk.hu ekként idézi Gyárfást: „Felnéztem Kiss Lászlóra. Nem voltam felkészülve egy ilyen fordulatra vele kapcsolatban. Elítélem az erőszakot. A legszomorúbb azonban számomra, hogy nem létező doppingvádakat emlegettek fel, s hogy az edzők verték a gyerekeket. Ezek mind kitalációk.”
A sztori úgy kerek és kellően visszataszító, hogy Hargitay András, az úszóválogatott kapitánya, Kiss László utóda is szóra nyitotta a száját. Ezúttal történetesen nem a csoportos nemi erőszak és az abortusz közé tett egyenlőségjelet, hanem az úszók családját ért folyamatos támadások miatt siránkozott. Majd Hornyák Viktorhoz, Gyárfás korábbi kihívójához fordult, akinek azt mondta: „Viktor, hagyjad békén a magyar úszósportot, a magyar sportot, és menj ki innen, mert nem hozzánk tartozol.”
Ha csak ezt a kis közjátékot venném figyelembe, akkor is fordulna egyet a gyomrom attól az erkölcsös, demokratikus berendezkedéstől, amelyben Gyárfás Tamásnak nem lehet kihívója, mert az nyilvánvalóan az úszósportot támadja, annak nincs keresnivalója ott, ahol állítólag bizalmat szavaznak egy megélhetési köpönyegforgatónak.
Nem tudom, mi ebben az egészben a kiábrándítóbb: az, hogy a titkos szavazás végül nyílt szavazássá zsugorodott, amely a borítékolhatóan elsöprő bizalmat erősítette Gyárfás irányába, vagy az, hogy a milliárdos médiavállakozóból nemzetközi sportbefolyásra szert tett ügyeskedő, mindenféle rendszerek sunyi kiszolgálója, a saját személyére irányuló bizalmi szavazás előtt is hazudott.
Hazudott, mártírkodott és eljátszotta a törött szárnyú, de soha meg nem hátráló hattyú halálát. Lesújtó, hogy a magyar úszószövetség ma is kizárólag az ellene irányuló lejárató akcióban mér egy súlyos, politikai rendszereken átívelő bűncselekménnyel kapcsolatos esetet, és az ilyenkor oly szükséges tanulságok levonása helyett maszatol és berúgja a szart az ágy alá. Ennek a méltatlan maszatolásnak a kulcsfigurája a széleskörű bizalomnak örvendő Gyárfás Tamás.
Mint korábban is írtuk, a Kiss László-ügy kirobbanásának pillanatától Gyárfás össze-vissza beszélt, csúsztatott, önmagának ellentmondott, állította, hogy úszóberkekben közismert volt a történet, aztán visszakozott, hogy nem ismerte annak zaftos részleteit, védte a szakadt mundér becsületét, gyalázatosan keverte a lapokat, aztán elhúzott Triesztbe, majd visszajött és fél szájjal elnézést kért. Most meg az orbáni gondolat könyökölt ki az ő száján, midőn bizalmat kért: minél jobban támadják, annál inkább meghosszabbítjuk. Minél hányingerkeltőbb az, ami kívülről az úszószövetségből látszik, annál jobban ragaszkodunk hozzá.
És igen, ahogy várható volt, a slepp összezárt a nagyszerű maffiózó mögött. Gyárfás személye önmagában szavatolja, hogy a jobb sorsra érdemes úszósport körül minden maradjon a régiben. Igazi áldozat ez az ember és milyen derék, ahogy állja a pofonokat, nem? Miután totál hülyét csinált magából a 2017-es vizes vébé kabalafigurájával, miközben megbotránkoztatóan pocsék plakátokat és übergagyi filmet nyomtak ki ugyanerre az eseményre és miután kiderült, hogy egy csoportos nemi erőszakoló állt hosszú évekig az úszóválogatott élén és ő elsunnyogta a valódi felelősségvállalást, most is az fáj neki a legjobban, hogy olyasmivel vádolják az úszószövetséget, ami nem igaz. Hogy tudniillik az edzők verték a gyerekeket.
Hát hazudsz, Gyárfás! Még sehol nem volt a Kiss-botrány, amikor már tudható volt, hogy a magyar uszodában mindennapos volt a gyerekekkel szembeni agresszió. Több magyar úszó beszélt arról, hogy a papucstól a partvis nyeléig terjedt a fenyítések széles skálája, a testi és lelki megaláztatás. A szövetség mégis összezár, Gyárfás meg tagadja a több évtizedes terrort és kitalációt emleget. Szerinte meg sem érdemeljük mi ezt a nagyszerű úszószövetséget, a csodálatos eredményeket.
A gerinctelen, elvtelen Gyárfás tökéletes megtestesítője annak a visszataszítóan ocsmány, képmutató – mindennemű politikai befolyás nélküli (!!!) – magyar sportadminisztrációnak, ahol Kocsis Máték, Gyárfás Tamások, Németh Szilárdok, Deutsch Tamások, vagy éppen Kósa Lajosok őrködnek egy-egy sportág tisztasága fölött.
120 emberből 118 szerint a magyar úszósport azt a Gyárfás Tamást érdemli meg, aki nem volt felkészülve arra, hogy egy csoportos szexuális erőszakkal kapcsolatos úszószövetségi összefonódás kiborítja a magyar társadalom jóérzésű felét. Az uram-bátyám rendszer, az erkölcstelenség sokadlagos szempont, amikor ömlik a pénz mindenkinek, aki falaz ennek a nagyszerű embernek. Aki minden volt már eddigi életében és annak az ellenkezője is, a legritkábban egyenes, gerinces ember. Aki túlélt mindenféle rendszereket és kormányokat és aki az én olvasatomban mára felküzdötte magát a kormánnyal tökig összefonódott sportélet-közélet legundorítóbb figurái közé. Mindenkit hülyének néz és fapofával játssza az áldozatot.
Itt a király, a nemi erőszakoló mellett büszkén kiálló Gyárfás, akinek kamerák kereszttüzében, vastaps kíséretében ma bizalmat szavaztak. Szép volt, elvtársak!
https://youtu.be/6OP9apjz1Wk
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.