November 23,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VIBRÁTOR


Ennek a rezsimnek Orbán Ráhelek és Kunfalvi Nórák kellenek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mikor két nappal ezelőtt megírtam a Tv2 által Juhász Péterrel készített, minden szakmai és emberi megfontolást telibefosó interjú történetét, amelynek elkövetője bizonyos Kunfalvi Nóra, még nem sejtettem, hogy a megdöbbenésem és az undorom nem ott, nem azon a ponton hágott a tetőfokára.

Bár azóta az Andy Vajna tulajdonába került, médiapöcegödör szintjét megcélzó csatorna kikérte magának, hogy az ellenzéki politikus belegázolt – valamiért riporternőnek nevezett – munkatársuk érzékeny lelkivilágába, még mindig maradt közérdeklődésre számot tartó vonatkozása a történetnek. Ez pedig a nevezett nőszemély okán van így.

168ora.hu kiderítette ugyanis, hogy ez az intellektuálisan prostituált kormányszolga a Corvinus Egyetemen tart szemináriumot oknyomozó-tényfeltáró újságírás tantárgyból. Igen, ez ugyanaz az egyetem, ahol önálló MNB-tanszék működik Matolcsy György unortodox eszméinek terjesztésére, ahova a századvéges Lánczi András NER-filozófust szemelte ki Orbán Viktor a rektori székbe és ahol Orbán Ráhel, miniszterelnöki sarj Food Service Management témakörban tart előadásokat.

Hányingerrel vegyes megdöbbenésemet az emeli köbre virágvasárnap hajnalán, hogy Wisinger Istvánt, a tantárgyat korábban öt évig oktató Pulitzer- és Aranytoll-díjas újságírót, médiaszociológust tavaly arra hivatkozva rúgták ki, hogy nincs pénz kurzusának folytatására. Szerencsére Kunfalvi Nóra Szilviára, semmiféle díjjal és komolyan vehető tapasztalattal nem rendelkező önjelölt zsenire van pénz. Nem csak a bulvárszenny-csatornánál, de a felsőoktatásban is.

Az egy dolog, hogy elismert szakembereket tesznek lapátra azért, hogy szervilis, de legalább földbuta káderekkel, tehetségtelen rokonokkal, ismerősökkel töltsenek fel minden talpalatnyi funkciót, pozíciót szerte a magyar ugaron. De ahhoz mekkora pofátlan igénytelenség kell, hogy csak simán kicserélik az oktató nevét Wisingerről Kunfalvira, ám az előbbi által készített tantárgy-leírást, az általa összeállított kötelező olvasmánylistát, sőt még az elérhetőségeit is változatlanul otthagyják? Meg sem kísérelem megválaszolni a kérdést.

A képet elnézve nem szorul magyarázatra, hogy milyen jövő elé néz egy olyan ország, ahol a tudomány bástyáit, egykori fellegvárait, nemzetközileg is elismert, magas színvonalú intézményeit porig rombolják azáltal, hogy a szakemberek helyére jöttment senkiháziakat ültetnek. Pontosan ennyire becsüli meg az oktatást, ekkora jelentőséget tulajdonít neki ez a kormány. Ma már a tudás, a műveltség, a szakmai-deontológiai szempontok egyenesen hátránynak és kizáró feltételnek számítanak mindenfajta pozíció betöltésénél. Mivel a kormány VIP-páholyai megteltek, a politika enyves keze immár az oktatási intézmények körül matat.

Az az ország, ahol Kunfalvi Nóra betanított mikrofonállvány és képzett karaktergyilkos oknyomozó-tényfeltáró újságírást oktathat leendő médiaszakembereknek, megérett a pusztulásra, sőt, el is fog pusztulni. Ezt már Orbán Ráhel felfele ívelő karrierje óta tudjuk persze, de még mindig képesek vagyunk rácsodálkozni. Én legalábbis.

Amellett, hogy Pulitzer már többször megfordult a sírjában, Kunfalvi munkásságát valóban tanítani kellene: azt az aljas, pitiáner, hazug interjút valóban kötelező volna oktatni minden, magára valamit adó intézményben, elrettentő példaként állítva felnövekvő újságíró generációk elé. Ez az, aminek köze nincs az újságíráshoz, a médiához, az etikához, annál több van viszont a goebbels-i módszerekhez.

Morális, szellemi mélyrepülésünk nyilvánvaló jelei már Schmitt Pál „álamelnöksége” idején is megmutatkoztak, nem beszélve Farkas Flórián miniszterelnöki biztos nem létező egyetemi karrierjéről, Bánki Erik parlamenti verőlegény soha nem volt végzettségeiről, vagy Habony Árpád nemtanácsadó meg nem talált érettségi bizonyítványáról. Most itt az újabb bizonyíték arra, hogy mennyire beleszarik a szotyolaköpködő hatalom mindazokba a civilizációs értékekbe, amelyek normális helyeken egy, a jelenen túlmutató, de valamiféle jövőre is igényt tartó társadalom alapköveit képezik.

Ha Kunfalvi Nóra felkészültségével és erkölcseivel felszerelkezve ma bárkiből egyetelmi oktató lehet, ha Orbán Ráhelnek bőven elég a családfára hivatkozni és nyílnak a felsőoktatás ajtajai, akkor lassan tényleg eljött az az idő, hogy el lehet innen menni. Vagy pedig töketlenkedés helyett – tisztelt pedagógus-szakszervezetek! – fel kellene ismerni, hogy itt már a józan ész és a törvénykövető jóhiszeműség ereje régen megbukott. Ennek a rezsimnek nincs szüksége tanult emberekre, itt minden elképzelhető és minde korábban elképzelhetetlennek hitt eszköz bevetése megengedett és konkrétan arra irányul, hogy műveletlen, tanulatlan, erőszak nyelvén beszélő, kopasz verőlegényekre és Kunfalvi Nóra-féle morális prostituáltakra épüljön a rendszer.

Egy ilyen rendszerre épülő országnak márpedig nincs jövője. Itt már nincs idő manikűrözni. Vagy ha igen, akkor pár év múlva már csak a Kunfalvi Nóra és Orbán Ráhel-félék fognak középiskolás fokon oktatni a magyar felsőoktatásban. A valódi szürkeállomány pedig fogja magát és elmegy innen nagyon messzire. Akkor majd lehet hozni a sót, mert másra már nemigen lesz szükség.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.