Tegnap néhány fényesfejű testépítő bajnok és egy öntudatos nyugdíjas asszony megmutatta egy egész országnak és ama országot leginkább tátott szájjal és tanácstalanul bámuló Európai Uniónak, hogy mennyire könnyen megy gyomorszájon rúgni egy amúgyis összegörnyedt demokráciát, amelyet már leginkább csak a kegyelem taknya okán nevezhetünk annak.
Az, hogy miként vezetnek a szálak a Fidesz csúcsvezetéséig, abba most különösebben ne menjünk bele, csak röviden fussuk át: a népszavazás iránt ellenállhatatlan vágyat érző, a rezsicsökkentés arcaként elhíresült, volt fideszes polgármesterfeleséget véletlenül Kubatov fideszes Gábor titkárának volt osztálytársa kísérgette a Nemzeti Választási Iroda túlzsúfolt előterébe; az ott erőt demonstráló kigyúrt legények meg véletlenül éppen a Fradi Security, azaz Kubatov fideszes Gábor alkalmazottai.
Azt azért ne hagyjuk szó nélkül, hogy a Fidesz testületileg, minden fronton, de legalább végtelenül cinikusan tagadja, hogy köze lenne a megszervezett akcióhoz és azt sem, hogy miután Kovács Zoltán – Habony neve hallatán – tegnap váratlanul kirohant a sajtótájékoztatóról, amit ő maga tartott, családi okok miatt elmarad a holnapi Lázárinfó is. (Orbán Viktor vigasztalásul ezekben a percekben sajtótájékoztatót tart, amire igen hosszú idő óta nem volt példa.) Mindezeket figyelembe véve, ma reggel még azon töprengtem, vajon mivel akarják elterelni miről a figyelmet ezekkel a suta kommunikációs és cselekvési tervekkel, de hamar megkaptam a magyarázatot.
A tegnap Szekszárdon még viszonylag önfeledten haknizó miniszterelnök, akit leghűségesebb szolgálója és testőre, Havasi Bertalan ezúttal is sikeresen megóvott a sajtó kényelmetlen kérdéseitől (így sem Habonyról, sem a Kubatov-akcióról nem lehetett kérdezni), ma reggelre előkapta a rövid távú memóriáját és a korábban sokszor bevált csodafegyverét, a bulvárt.
Miután Facebook-oldalán nagy sikerrel tett közzé egy Felcsúton készült fotográfiát, amelyen Nárcisszal, egy szép magyar kuvasszal ölelkezik – üzenet: én is meg a kutya is egyetértünk az állatvédők négy nappal ezelőtti tüntetésen kifejezett céljaival -, a Blikkben megjelent exkluzív (PR) cikkben is alátámasztotta mély elkötelezettségét az állatvédelem iránt. A szívmelengető fotót kísérő információkból megtudtuk, hogy Orbán Viktornak hat éve van kutyája, amely tényt valamiért eddig sikerült titokban tartania. Máig ismeretlen tettesek hajszál híján agyonverték az ebet (erről sem szóltak soha a hírek), ez pedig nagyon mély nyomot hagyott az egész családban.
Oly nagyon mélyet, hogy a Habony Árpáddal kapcsolatos, védhetetlen kabaréjelenetekről és a demokrácia verőemberek általi lebontásáról eszébe jutott a Nárcisszal megesett szörnyűség. Ezért gyorsan magára kapta a neki legjobban álló vidéki gazda öltözetet és egy cuki fotóval, meg egy exkluzív sztorival tereli a figyelmet. Életszerű, nem? De.
Lássuk be: szánalmas, átlátszó, bár érteni vélem, hogy életbevágóan fontos próbálkozás ez most, amikor ráadásul késnek azok a fránya migránsok is sátrat verni és rendet bontani Magyarországon. A Klik vízfeje körüli oktatási botrány és az ezzel összefonódó kockás inges lázadás, a rothadó egészségügyről napvilágra kerülő hírek, Habony megmagyarázhatatlansága, a népszavazási kezdeményezés jogállamot sértő ellehetetlenítési törekvései, a kormányzati kommunikáció hibát hibára halmozó – nevetségesből tragikusba átforduló – bénázásai, kapkodásai miatt Orbánnak kell megragadni a gyeplőt. Ez történik most. Erőtlen és undorító, de beleállt.
Nem hiszem, hogy az Orbán-családnak hat éve van egy Nárcisz nevű kutyája, akit szinte agyonvertek. Nem hiszem, hogy abból ne lett volna hír, hogy ismeretlenek félholtra verték a miniszterelnök kutyáját a saját kertjében. Nem hiszem, hogy a TEK és Havasi Bertalan állandó éber őrködése mellett Felcsúton máig azonosítatlan tettesek csak úgy átugrották a kerítést azért, hogy fél szemére megvakítsák Orbán Viktor kuvaszát.
Nem hiszem, hogy „egy nap, amikor a miniszterelnök és családja hazaérkezett felcsúti házukba, azt látták, hogy a kutya vérbe fagyva fekszik a kertben.” Ellenben meggyőződésem, hogy a miniszterelnök hülyének nézi a rezsicsökkentés és a 300 forintos vizitdíj népét. Miután néhány, az Orbán-Tiborcz lagzin eltűnt telefon miatt jó pár embert tartósan megaláztak holmi DNS-vizsgálatokkal, azt hiszem, ha Orbán kutyáját valaki megpróbálta volna agyonverni, az egész ország lakosságától ma is mintákat gyűjtenének.
Ha mégis hat éve van neki egy kutyája, akit valóban megpróbáltak agyonverni, akkor hamut szórok a fejemre és megállapítom, hogy azért nem szerencsés saját magunkról egy személyiségzavarról elnevezni kedvencünket. De ha már. Azért úgy elgondolkodtam azon, mi lett volna, ha mondjuk a gyűlölt Merkel a kölni erőszak másnapján nekiállt volna cuki kutyás fotókat posztolgatni és a bulvárlapokban megsimogatni bizonyos társadalmi csoportok fejét és úgy tenni, mintha meg sem történt volna az, ami nyilvánvalóan megtörtént? Úgy értem, azonkívül mi lett volna, hogy felnégyelik, besózzák, vízbe fojtják bármilyen sorrendben?
Azt hiszem, lehet ezt a játékot játszani, be lehet rugdosni a magyar jogállam rothadó hulláját az ágy alá, el lehet számtalanszor sunnyogni a felelősségvállalást, de minek és még meddig? Azt hiszem, egy egészséges társadalomban egyaránt fontos az állatvédelem, az egészségügy, az oktatás, a kormányzati transzparencia és a demokratikus állami intézmények olajozott működése. Azt hiszem, álságos, szemforgató és aljas dolog úgy tenni, mintha az állatvédőket – akiket most hirtelen felfedezett magának, egyben a benne mélyen szunnyadó állatvédőt is – nem érdekelné, hogy kicsoda Habony Árpád és mit ábrázoltak azok a kopasz, kigyúrt verőemberek tegnap a választási irodában.
Azt hiszem, ideje lenne végre nem óvódásnak nézni egy egész országot, aki egyszerre egy dologra tud figyelni és aki máról holnapra elfelejt mindent, ha a megfelelő, elterelő hadműveletekkel le tudjuk kötni a figyelmét. Igen, az állatvédelem rendkívül fontos kérdés, amely mögé minden felelős kormányzatnak fel kellene sorakoznia. De nem csak akkor, amikor meg kellene válaszolni néhány egyszerű kérdést, amire azok is választ várnak, akiknek van kutyájuk és azok is, akiknek nincs.
Ki az a Habony Árpád, miért zabálja az adófizetők pénzét és miért fossa össze magát a Fidesz, amikor szóba kerül? Mikor tervezik megtenni azokat a lépéseket, amelyeket az oktatásban és egészségügyben közvetlenül érintettek és a közvetett módon mögöttük állók kérnek? Miért nem lehet ma Magyarországon népszavazást kezdeményezni olyan ügyben, ami sérti a kormánypárt érdekeit, ellenben a társadalom legalább kétharmadát az őrületbe kergeti? Kinek az utasítására kerültek tegnap Kubatov emberei a választási irodához? Indul-e eljárás azok ellen a Fideszhez köthető, foltokban büntett előéletű biztonságiak ellen, akik erőszakot alkalmaztak tegnap és megakadályozták egy ellenzéki párt képviselőjét demokratikus jogainak gyakorlásában?
Ha ezekre a kérdésekre a hamarosan kezdődő sajtótájékoztatón nem születik válasz, akkor kijelenthetjük, hogy Orbán Viktor Vona Gábor kottájából játszik és Magyarország nem először, de legalább visszafordíthatatlanul megszűnt jogállamnak lenni. Ebben az esetben már csak az a kérdés: akkor tényleg mi a francnak is fizetjük Habony Árpádot, aki semmilyen kifizetési listán nincs rajta?
Frissítés: Orbán Viktor élete legcinikusabb sajtótájékoztatóján bejelentette: a kormány döntött a kötelező betelepítési kvótáról szóló népszavazás kiírásáról. A fentiekből egyetlen kérdésre nem született válasz, mert azok a kérdések szóba sem kerültek. Ámen.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.