Mivel a mai nap legnagyobb (média)feladványát nem sikerült megfejtenem, hogy tudnillik vajon hol ért véget a Rogán-házaspár szombat estéje a Story Gálát követően, és mivel ez irányú tudatlanságommal nem szeretnék csalódást okozni az olvasóknak sem, ezért valami teljesen másról elmélkednék inkább.
Az állami propaganda-hírügynökség, lánykori nevén Magyar Távirati Iroda egy nappal a Kossuth téri okafogyott tüntetés után, de még a – bármiből is készült – házi tyúkhúsleves elfogyasztása előtt adta hírül, hogy hárommilliárd forintos vagyoni hátrányt okozó bűncselekmények vádjával indul büntetőper egy vagyongazdálkodásért felelős, egykori VI. kerületi alpolgármester és 23 darab vádlott-társa ellen kedden a Fővárosi Törvényszéken. A menü: hűtlen kezelés, sikkasztás, adócsalás.
Ez egy csodálatos hír! Magyarországon működik az igazságszolgáltatás, az ügyészség végzi a dolgát. Magyarországon az ügyészség ugyanis köztudottan jól végzi a dolgát, erről ITT, ITT, meg ITT is írtunk. Az ideális helyzetképen mit sem ront, hogy a vádlott történetesen szocialista. Mi minden olyan felgöngyölített ügynek örülünk, amikor a közvagyont hűtlenül kezelő, azon nyerészkedni akaró, szereptévesztett politikusok mocskos ténykedései lelepleződnek. Úgy értem, pártfüggetlenül.
Röviden a történet: a vád szerint a Fővárosi Önkormányzatok Társulása az érintett önkormányzatok parkolási rendszerének üzemeltetésére kötött szerződést egy céggel, amely aztán újabb és újabb alvállalkozókat vont be az üzletbe. Polt Péterék úgy látják, hogy a kiszervezett tevékenységek, megrendelt szolgáltatások gazdaságilag indokolatlanok, hátrányosak voltak, a vádlottak 2006 és 2011 között ezáltal hárommilliárd forint vagyoni hátrányt okoztak. És itt van még egy érdekes adalék: Fürst György és tucatnyi társa ellen már 2011-ben indult egy másik büntetőeljárás egy műemléknek számító palota értékesítésével kapcsolatban, ezt 2014-ben egyesítették egy másik palota eladásának ügyével. Abban az eljárásban az ügyészség különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolta meg az elidegenítéseket 2004-ben megszavazó terézvárosi szocialista és szabad demokrata képviselőket, illetve a volt aljegyzőt. Az eladások miatt indult eljárások adatai szerint a kiszemelt ingatlanokat a valós értékük feléért-harmadáért értékesítették.
Fürst György egy 2006-os fotón (Forrás: MTI/Földi Imre)
Pártfüggetlen örömömből kijózanodva ezen a ponton mégiscsak meg kell állapítanom: nem jönnek azok a fránya migránsok, ahogy kellene, sehol egy darab igazi terrorista, a pedagógusok nem indítottak háborút, nem törtek-zúztak tegnap a Kossuth-téren, hát akkor íme, a csont, tessék rágni és lehetőleg a másik irányba nézni. Az elmúlt nyolc év irányába.
Ha esetleg nem lenne ismeretes a belvárosi, úgy értem az ötödik kerületi önkormányzat bevett ingatlan-értékesítési gyakorlata, akkor is érdekes lehetne, hogy 2016. február 14-én (isten éltesse a Bálintokat!) hogyan került egy ilyen poros csizma az asztalra? Vagy ha ez a poros csizma odakerült, hol van a többi, hasonlóan rothadó lábbeli? Rogán Antal – akiről azóta se tudom, hogy tegnap este mattrészegre itta-e magát hol és nem is érdekel – híresen hírhedt ötödik kerületében ugyanis nagy üzlet volt (és maradt) az önkormányzati ingatlanértékesítés, de még soha senkit nem sikerült felelősségre vonni ez ügyben. Polt Péter malmai lassan őrölnek és időnként – valahogy mindig a megfelelő pillanatra időzítve -, a felszínre hoznak néhány elterelő hadműveletet szolgáló ügyecskét. Hogy lássuk, dolgozik ő, nem csak fogyasztja a közpénzt.
Amit időről-időre hallani lehet: az elmúlt nyolc év képviselőit volt kénytelen felmenteni a bíróság megalapozatlan vádak miatt, miután leülték több évnyi jogos vagy jogtalan leülnivalójukat. Még mielőtt bárki félreértené: fontos lenne, hogy amennyiben a terítéken lévő ügy főszereplőiről kiderül, bűnösök, úgy haladéktalanul ítéljék el őket. Él viszont bennem a gyanú, hogy ha eddig nem sikerült a végére járni a dolognak, annak ugyanúgy a bizonyítékok hiánya az oka, mint ahogyan azt más esetekben is tapasztaltuk, amikor a Fidesz hamis, vagy büdösgyenge lábakon álló bizonyítékok alapján perelt.
Nem nekem kell megoldani ezt az igazságszolgáltatási egyenletet, de néhány kérdés feltétlenül nyugtalanít, ha már Polt így belelendült.
Az a baj, hogy reggelig sorolhatnám: Habony Árpád unokatestvéreit és exnejét (aki nem mellesleg Orbán Viktor Facebook-oldalát szerkeszti), a polgármesterhelyettes értékbecslő parlamenti képviselő apját, Pintér Sándor üzlettársát, a visszaélésszerű joggyakorlatot, amelynek köszönhetően szinte egy egész emeletet osztott ki saját embereinek Rogán. Semmi értelme.
Ide jut az az ország, amelynek főügyésze egy nem közönséges pártkatona. Az, hogy a Polt Péter vezette intézmény szándékosan késlelteti a Fidesz számára kínos ügyek előrehaladását, az hogy kettős mércével mér – megalapozott gyanú esetén nem emel vádat, ellenben évekkel ezelőtti, a politikai ellenfelekett érintő ügyeket kap elő a megfelelő pillanatokban -, számomra azt jelenti, hogy Magyarország naponta kerül egyre távolabb a jogállamiságtól, ha egyáltalán még annak nevezhető.
Polt Pétert az Együtt elnöke bűnsegédnek nevezte a Quaestor-ügyben tanúsított magatartása miatt, amikor is hagyta szabadlábon tevékenykedni Tarsoly Csabát, a Quaestor tulajdonosát, aki a botrány ellenére is megpróbált túladni a bedőlt cégen.
Én nem vetemedem egy ilyen megállapításra, azt viszont leszögezném (egy többezres fővárosi tüntetésről beszámolni elfelejtő, de egy tíz évvel ezelőttre visszanyúló ellenzéki bűncselekményt vasárnap az arcomba toló MTI-t most hagyjuk): az az ügyészség, amely „különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádol” szocialista és szabad demokrata képviselőket azért, mert önkormányzati „ingatlanokat a valós értékük feléért-harmadáért értékesítették” úgy, hogy közben ugyanezért a bűncselekményért nem vádol fideszes politikusokat, az megszűnt ügyészségnek lenni. Ott minden további demokratikus erőfeszítés halálra van ítélve és teljesen fölösleges. Ott sem ma, sem holnap nem remélhető, hogy független igazságszolgáltatási eljárás keretében el lehessen számoltatni a közvagyon saját zsebre játszásából, vagy annak elkótyavetyéléséből pofátlan hasznot húzó politikusokat. Ott csak koholt vádak, félrenézések és kirakatperek lesznek.
Ez nem balliberális, vagy keresztény-nemzeti kérdés. Ha Polt Péter főügyész lenne és nem fideszes pártkatona, a fent dokumentált gyakorlatot űzőknek semmi keresnivalójuk nem lehetne a közéletben. Azoknak sem, akik 2010 előtt, azoknak sem, akik 2010 után vitték véghez ezeket a bűncselekményeket. Ehhez képest ott vannak és Polt Péter is ott van. Most éppen leszámol a múlttal és 3 milliárd forinttal.
És miközben érdemei elismeréseként Rogán Antalt propagandaminiszterré léptették elő, Fürst György és társai ellen büntetőeljárás indul, amelynek jogállamban – a bűnösök felelősségre vonásával – már régen le kellett volna zárulnia. Én pedig örülök, hogy 3,1 milliárd forintból végre megépül a Makovecz-stílusú kazánház Felcsúton. Nem másért, csak hogy végre fűthető legyen a Puskás Akadémia két új edzőpályája. Alulról. Apropó 3 milliárdos vagyoni kár.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.