Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Bayer Zsolt megígéri: nem lesz kormánybuktatás

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kormány párbeszédnek álcázott kerekasztalosdija, süket érdektelenségből szánalmas értetlenkedésbe fulladt, majd hisztérikus ultimátumok megfogalmazásába átment rosszhiszeműsége okán a pedagógusok a Kossuth térre viszik ki elégedetlenségeiket, amelyeket hosszú hetek óta próbálnak végre felvállaltan és érdemben beletolni azoknak a pofájába, akiknek dolguk lenne eljárni az ügyben.

Miután Orbán Viktortól Balog Zoltánon, Lázár Jánoson keresztül mindenki lefosta a bokáját a semmit nem értéstől és megszabta, hogy mivel kellene egyetérteni és szépen hazamenni, úgy illik az, hogy – közvetlenül az eseményt megelőzően – Bayer Zsolt is beizzítsa a fröcsögőgépezetet és megpróbálja nevetségessé, szánalmassá tenni az érintetteket. Most éppen a pedagógusokon a sor. Máskor mások kapták bele az orcájukba a jól megérdemeltet.

Legnagyobb pechére azonban, a társadalom kétharmada – Bayerrel ellentétben -valahogy nem akarja kontraszelektált, beteg lelkű, kártékony szerencsétlen nyomorultaknak tartani a tanárokat, a társadalom kétharmada szerint igenis romlott az állami oktatási rendszer állapota, a társadalom kétharmada igenis úgy látja, ha a tanároknak sikerülne elérnie a céljaikat, összességében jobb lenne a hazai oktatás színvonala. Vagyis semmi nincs rendben, semmi nem frankó.

Eközben Bayer Zsolt megírja a maga homályos-dagályos, a tegnap esti pálinka elfogyasztását követő, áporodott szájszagtól bűzös szentenciáját a pedagógusokról. Visszasírja azokat az időket, amikor a magyar gimnáziumokban Babits Mihályok tanítottak, amely gimnáziumok Móra Ferenceket neveltek ki. A nemzeti nosztalgia szellemében illedelmesen tesz egy trianonszínű tiszteletkört Horthy Miklós és Hóman Bálint (nem írja le a nevét ugyan) történelmi és emberi nagysága előtt, akiknek áldozatos munkája nélkül ma már Magyarország sem létezne.

Aztán eszébe jut, hogy miért is jött, ezért gyorsan öntudatlan, semmit nem értő lázadóknak nevezi a pedagógusokat és belekapaszkodik a túlterheltséggel kapcsolatos elégedetlenségükbe. Abból a huszonöt pontból ebbe az egybe tud belekapaszkodni szegény. Túlterheltség márpedig nincs – Bayer Zsolt is napi hat órát töltött az iskolában, és lám, mi lett belőle -, liberális gnoszticizmus az van, mert ez a szitokszó egyetlen valamit érő okfejtésből sem maradhat ki.

Aztán így jutunk el szépen korunk diákidoljához – a fekete egyetemistához, aki torkaszakadtából üvölt a tanárával, ocsmányságokat vág a fejéhez (valószínűleg ezt gondolja a mai magyar diákokról a publicista úr) – itt egy pillanatra a pedagógus mégiscsak igazi hőssé és mártírrá válik. Ebből a diákból biztosan nem lesz alattvaló – fröcsögi egyre dühösebben Bayer – hanem politikailag korrekt fasiszta lesz belőle. Itt kénytelen vagyok szó szerint idézni, mert annyira csodálatos:

„És előállítói a maguk gyerekeit természetesen azokba a méregdrága magániskolákba és college-okba járatják, ahol egyenruha viselése kötelező, poroszos a stíl, és leszarják a túlterheltséget meg a liberális jogokat. Persze, hiszen ott készülnek a jövő irányítói, akik majd tovább tudják gyártani futószalagon a fogyasztókat. Ők fogják hergelni a tömeget szükség esetén, hogy túl vannak terhelve szegény gyerekek meg a szegény tanárok.

Ezt nem fogják fel. Hanem mennek a térre. Már régen körbedöngik őket döglegyek, akik azt gondolják, hogy akkor most majd végre lesz kormánybuktatás.

Nem lesz. Ezt megígérem…”

Igen, Bayer megígéri. Hogy egyedül, félkézzel megakadályozza, hogy – amíg ő él – bárki is megbuktathassa ezt a kormányt. A méregdrága magániskolákat fikázó, Hóman Bálint szellemiségétől megrészegült bértollnok elvtárs egy pillanatra kiesik a szerepéből. Ezért elfelejti, hogy a miniszterelnöki sarj, akinek édesapja – Magyarország jelenkori történelmében példátlan módon – éppen készül átnyújtani a hatalom, turizmusban testet öltő szeletkéjét, egy svájci magánegyetemen/főiskolán tanul, ahol az éves kurzus nagyjából 80 ezer svájci frankba kerül. Amit a politikailag korrekt fasiszták szüleinek 97,3%-a a büdös életben nem tudna finanszírozni.

Fogalmam sincs, hogy az idealizált Horthy-rendszerben mekkora volt az analfabetizmus, mitől volt annyira követendő az a kor és Hóman Bálint őszinte rajongója egyáltalán honnan veszi a bátorságot, hogy így beszéljen a mai oktatási rendszer szereplőiről. Csak azért, mert annyit hajlandó felfogni a problémából, amennyit havi egy millióért szabad neki. Hogy ő is hat órát ült bent az iskolában, és lám, milyen értékes ember lett belőle.

Abban feltétlenül egyetértek viszont Bayerrel, hogy azok tényleg szép idők voltak, amikor Babits Mihályok oktattak a középiskolában és nem G. Fodor Gábor-félék az egyetemeinken. Azok voltak a szép idők, amikor a korabeli konzervatív sajtó nem Bayer, Gajdics, G. Fodor és Bencsik-féle köpönyegforgató vagy agyatlanul lojális firkászok gyülekezetét jelentette, akik a regnáló hatalom önkontroll nélküli, verejtékes seggnyalása mentén igyekeztek lejáratni a társadalom jelentős szegmensét. Napszámban, szakmányban.

A Horthy-nosztalgia és a havi egy millióért kötelezően szelektív valóságérzékelés börtönéből Bayer Zsolt nem látja, rágjuk bele a szájába: a pedagógusok nem akarják a Rákosi-rendszer, de még a Horthy-rendszer visszaállítását sem. Most van az a pont, amikor már nem működik, hogy Bayer elböffenti magát és kuss van. A pökhendi hatalom maszatolását és vádaskodását már nem lehet hatékonyan négyzetre emelni Bayer Zsolt gyűlöletbeszédeivel. De mert annyi ideig négyzetre lehetett, most fel kellene fogni: az ilyenfajta erőszakos önkényeskedésnek soha nem volt jó vége. Akármilyen publicisztikai trágárságba is próbálták becsomagolni.

Jut eszembe: azt vajon meg tudja magyarázni Bayer Zsolt, hogy a fröcsögéseinek felületet biztosító Magyar Hírlap minden előzetes bejelentés nélkül milyen megfontolásból tiltotta le a kommentelés lehetőségét az oldalon? Ki az, aki nem tolerálja a kritikát, aki elhallgattat és nem hajlandó a párbeszédre? Csak nem retteg a hatalom?

Miután kenyéradó gazdája szépen kifejtette Lillafüreden, hogy egy suttyó vidéki tanár nem lehet elég öntudatos ahhoz, hogy véleménye legyen munkája körülményeiről, hogy a semmiből leírja az elégedetlenségét és tiltakozni kezdjen, Bayer is beleállt a tutiba. A kártékony, szerencsétlen nyomorult Pilz Olivér megbélyegzésével Bayer tulajdonképpen a demokratikus jogával élni akaró pedagógustársdalmat feszíti keresztre. Felsőbb utasításra. Hogy hátha.

Pedig nagyon nem kellene ezt tovább tolni, Bayer! Mert – bár tudom, hogy még most sem hiszitek, hogy ebbe bele lehet bukni – én meg vagyok róla győződve. Ez a hörgő rettegés ez a hisztérikus csaholás mind annak a jele. Igenis túlterheltétek már ezt a rendszert. Nincs tovább. Ezt megígérem…

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.