Előzmények:
2010. Fidesz-KDNP megnyeri a választást és kormányra kerül, 2/3-os többséggel.
Innentől kezdve nincs szükség az ellenzék támogatására, a kormánypárt minden elképzelése gond nélkül érvényesülhet. Érvényesül is.
Az első kormányzás és a 8 év ellenzéki időszak alatt sikeresen megerősítették a gazdasági hátteret, ahogyan a médiában is komoly bázisra tett szert a mostani kormánypárt. A 2/3-ad birtokában már csak be kell fejezni a megkezdett munkát. Ez 2013 végére meg is történik.
„Felhatalmazást kaptunk rá a NÉPTŐL!” felkiáltással a Fidesz eszközölt pár változást. Fussunk végig néhányon ezek közül. Nem a bevezetett új adókon, a megemelt ÁFÁ-n és hasonlókon, azt mindenki ismeri.
Miniszterelnök: Orbán Viktor
Köztársasági elnök: Áder János (közben megszűntünk köztársaság lenni egyébiránt)
Legfőbb ügyész: Polt Péter
NAV elnök: Vida Ildikó (emlékszünk, Simicska helyettese annak 1 éves APEH elnöksége alatt)
Magyar Fejlesztési Bank elnöke: Baranyay László (az első Orbán kormány idején is ő töltötte be ezt a posztot)
NFÜ (az Uniós pénzek elosztását koordinálja) vezetője: Petykó Zoltán (korábban Közgép)
Államadósság Kezelő Központ vezetője: Töröcskei István
Az országgyűlés elnöke: Kövér László
Nem sorolom tovább. A létező összes hatalmi pozíciót elfoglalta az Orbán-Simicska páros baráti, ismerősi, rokoni köre. Fölülről haladtak lefelé. Mára már minden önkormányzatban, minden hivatalban, iskolában és óvodában ott van a megfelelő ember.
A gazdaságban a következő a helyzet:
A mindenki által jól ismert Közgép („aki” a Vegyépszer helyét vette át) gátlás nélkül viszi el az állami beruházások jelentős részét, sorra nyeri a közbeszerzési pályázatokat. Egyedül, párban, konzorciumot alkotva, alvállalkozókkal. Minden létező módon. A tulajdonosi körről ekkor még csak találgatások folynak, bár elég alapos gyanú van a háttérben meghúzódó tulajdoni viszonyokról, perdöntő bizonyíték nincs. Vagy ha van is, senki nem meri kimondani. Nevezzük Tudjukki-nek (Harry Potter). De mivel kettő van belőle, a másikat is nevezzük Tudjjuki-nek. Így az ellenséget és önmagunkat is jól megkavarjuk. Meg persze gondoljunk az ide-oda módosított törvény kapcsán elharapódzó feljelentési hullámra.
Az Uniós pénzekből finanszírozott beruházások kivitelezési költségei már nem is titkoltan túlárazottak. Az ezt megelőző kormányok idején is elképesztően magas összegeket láthattunk egy-egy autópálya építése kapcsán, de mostanra ezek a számok a pofátlanságon messze túlmutatnak.
Reklámbevételhez (állami hirdetéshez) csak a jól behatárolt belső kör jut hozzá. Az ellenzéki média alig létező néhány képviselője lassan agonizál.
Állami megbízást, Uniós pénzt a belső körös, Tudjukkik érdekeltséghez tartozó cégek kapnak.
Felosztották a földeket – maguk között.
Újra osztották a közvagyont, így lett magánvagyon (trafik, nyelvoktatás, játékgépek, kaszinók, Magánnyugdíj vagyon, Takarékbank stb.)
A Fidesz vezette önkormányzatok eladósítása, majd az adósság átvállalása. Ezzel együtt az önkormányzatok vagyonának, az oktatás és egészségügy egészének államosítása, teljes vagyonának elvétele.
Minden létező társadalmi kontroll megszüntetése.
Az ország elszigetelése az Uniótól.
Az átcsatornázott (köz)pénzek haszonélvezői egy dologban megegyeznek. Nem forgatják vissza a nyereséget, hanem osztalék gyanánt kiveszik a cégből. Mindig. Tudják jól, nem illik bent hagyni. Illik megosztani azt, ami az ölükbe hullott. Márpedig iszonyatos összegekről beszélünk. Milliárdokról.
Mindeközben újra készül az ország a választásokra. A Fidesz alaposan körülbástyázta magát engedelmes közmunkásokkal, párthű önkormányzatokkal, lojális médiával, békemenettel, szellemi honvédőkkel, ingatag egzisztenciákkal, eddig saját jogon sikertelen, de hirtelen megtáltosodott értelmiségiekkel, a középszer minden létező példányával. Mindenhol ott vannak a „rajongók”, mindenütt megszólalnak, hozzászólnak, kommentelnek. Egy dologban nagyon hasonlóak. Ha másról nem is (de), erről sötétben is fel lehet ismerni őket. Nem vitatkoznak, nem érvelnek. Teszik, amit felsőbb szinten is tesz a párt. Támadnak, rágalmaznak, mocskolódnak. Ők így védik a hont. Szellemileg.
Tudom, sok minden kimaradt. Nem is a teljesség volt a cél, nem is lehetett. Nem beszéltem az Orbán család gyarapodásáról, sem a stadionokról. Nem esett szó a felcsúti szomszéd hirtelen szellemi evolúciójáról, majd krőzussá válásáról, nem érintettem a Századvéget, nem beszéltem Matolcsyról, sem a Zöldhatóság frissen lemondott áldoktor vezetőjéről, nem volt Palibá, TEK, Palotaőrség, és sok minden más sem. De miközben szedegettem össze az adatokat, egy kép mocorgott a fejemben. Rendben, lerabolják az országot. A kérdés csak az, ki a tényleges haszonélvező és ki a „balfácán”, aki csak a végén jön rá, hogy csupán eszköz volt, miközben úgy hitte, ő irányítja a dolgokat.
Látom, kell még egy rész. Amolyan leltár az elmúlt közel 4 évről. Bele fog telni egy kis időbe, de összeírom az eddigi „produktumot”. Össze én!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.