NEHAZUGGY

Ünneptelen válasz Áder János ünnepi beszédére

Tamás Róbert | 2016. Január 1, Péntek | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,314,946 forint, még hiányzik 685,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Illik ilyenkor boldog új évet kívánni, ezt tesszük mi és én is.

Boldog új évet kívánunk!

Reméljük, mindenki sikeresen átvészelte az éjszakát és véletlenül sem fogadta meg senki Orbán Viktor tanácsait a macskajaj sikeres kezelésére – együnk szalonnát és igyunk rá tejet. Amennyiben mégis akadt ilyen hiszékeny ember, esetleg maga a miniszterelnök úr fogadta meg saját tanácsát, akkor mi nem kívánhatunk mást, mint sok-sok guriga puha papírt abban a helyiségben, ahová a király és Orbán Viktor is gyalog jár.

Mi mással kezdhetnénk az idei beszólások sorát, mint Áder János újévi beszédének értelmezésével? Na ugye!

Mielőtt elkezdenénk az elemzést, megosztok egy titkot az olvasókkal. Számomra minden idők újévi köszöntője Schmitt Pál emlékezetes masírozós beszéde volt. Az akkor még doktornak ismert Schmitt csak jött és jött, már bent volt a nappalinkban, átgyalogolt a tálcán sorakozó halas szendvicseken, a maradék bejglin, de még mindig jött. Ijesztő volt.

Áder János nem jött szerencsére, csak nézett szomorúan, ahogy szokott. Ettől csak az rémisztőbb, amikor mosolyog. Olyankor mindig ellenőrzöm, hogy az én nevemen van-e még a bankszámlám.

Az idei beszéd nem volt hosszú, viszont szerencsére rövid volt. Rövid és velős. Nézzük hát ezt a velőt!

A beszéd első részében a kötelező jókívánságok mellett a köztársaság elnöke finoman utalt arra, hogy bár körülöttünk gyakorlatilag romba dőlt a világ, de gondos pártunk és kormányunk megvédett minket, az otthonainkat és szeretteinket a hordában támadó migránsoktól. Nem vitték el az országot, a földek, erdők, tavak, ingó- és ingatlanvagyon maradt a becsületes nemzeti oligarchia kezén.

A beszéd következő szakasza arról szólt, hogy bár marhára sokan elmentek ebből a lehetőségekkel dúsan kirakott országból, de nem az a fontos immár, hogy ők boldoguljanak ott, ahová a megélhetés kényszere vitte őket, hanem az a fontos, hogy élve vissza tudjanak jönni ebbe a biztonságos országba.

A köszöntő második felében Áder János megadja a boldogság receptjét: gondoljunk egész évben a karácsonyra, mert a karácsony szép és jó, meghitt és olyankor többnyire minden család asztalán van ennivaló.

Szorosan ez után az elnök úr idézi Szent Pál apostol szavait:

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.”

Ez mind igaz és szép, de a magam részéről hiányolom az ország vezetőinek küldött útmutatást. Mert ők ne szeressenek minket, hanem tegyék a dolgukat mindannyiunk érdekében.

Nekem is van egy szép idézetem, ajánlom megfontolásra:

„A demokráciának, a nép uralmának előfeltétele az, hogy az alávetettek megszabaduljanak a felettük kialakult hatalmi és uralmi szerkezetek társadalmi… lélektani nyomása alól. Meg kell tapasztalniok, hogy az úr és szolga viszonya nem szükségszerű és nem megdönthetetlen. (…) Csupán az az egy forradalom az elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen, amelynek során az emberi méltóság egyszer s mindenkorra való érvénnyel fellázad, és megelégelve embernek ember felett való uralmát, emberrel szemben való kiszolgáltatottságát, a közösséget birtokba veszi. Ha egyszer egy közösségben ez a forradalom lezajlott, akkor minden egyéb politikai, gazdasági és társadalmi változás létrejöhet többé-kevésbé fokozatos és megrázkódtatás nélküli módon is.” Bibó István

Az ünnepi beszéd záró gondolatait szó szerint idézem, mert érdemes:

„Tisztelt Honfitársaim!

Csakis tőlünk függ, hogy újévi jókívánságainkat kiegészítjük-e azzal, hogy megértéssel fordulunk bajba jutott honfitársaink felé, hogy segítő szándékkal fordulunk a rászorultakhoz, fogyatékkal élőkhöz, hogy jóakarattal fordulunk útkereső, az élet dolgaiban nehezen eligazodó honfitársainkhoz, és hogy alázattal fordulunk természeti környezetünkhöz. Legyen 2016-os cselekedeteink vezérlőelve a megértés, a segítő szándék, a jóakarat és az alázat. És legyen a mi iránytűnk: a szeretet.”

Bár a politikusoknak általában sem, a jelenlegi politikusoknak pedig kiemelten nem szokása kérdezni, esetleg figyelni azokra, akikről és akikhez szólni kellene mindennek, én most mégis válaszolok.

Tisztelt Elnök Úr!

Mi, civil állampolgárok eddig is ezt tettük. Megértéssel és valós segítséggel fordultunk és fordulunk már hosszú idő óta a bajba jutott honfitársaink felé. Ennek köszönhető az, hogy kevesebben éheznek, kevesebben menekülnek el az országból, vagy éppen az életből. Számtalan szervezet és megszámlálhatatlan civil ember áldozatos munkájának és önzetlen adakozásának eredményeként képes még működni ez az ország. Segítő szándékkal fordulunk a rászorultakhoz, fogyatékkal élőkhöz, ahogy jóakarattal fordulunk útkereső, az élet dolgaiban nehezen eligazodó honfitársainkhoz.

Nem mi, civilek költöttük el a rászoruló gyermekek étkezésére szánt pénzt stadionokra és az alcsúti önkormányzat működésére. Ezt önök tették, elnök úr.

Nem mi, civilek vettük el a fogyatékkal élők túlélési esélyeit a járandóságuk csökkentésével, vagy elvételével. Ezt önök tették, elnök úr.

Nem mi, civilek riogatjuk az élet dolgaiban nehezen eligazodó honfitársainkat. Ezt önök teszik, elnök úr.

Azt gondolom, ezt a szép ünnepi beszédet nem hozzánk, egyszerű országlakókhoz kellett volna intéznie, hanem a parlament valamennyi politikusához, a miniszterekhez, államtitkárokhoz, államtitkár helyettesekhez, polgármesterekhez, az állami szervek dolgozóihoz, a felülvizsgálatokat végző orvosokhoz és talán önmagához.

Lehetőleg valami zárt helyen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!