Július 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Van az a vállalhatatlan gusztustalanság, amire egyszerűen születni kell

Jó reggelt kívánok! Nem egyszerű megszólalnom, pedig nekem jutott a soros hétfő ólajtajának berúgása. Minden szó könnyűnek és üresnek találtatik ilyenkor, és nekem még mindig ilyenkor van. Mielőtt rátérnék a tömény undor kanalazásához, egy gondolat erejéig szeretnék visszatérni a tegnap óta múlni nem akaró megrendüléshez. Akit nem érint, ugorja át.

Kedves Luca! Szeretnénk, ha tudnád, hogy mennyire sokat kaptunk tőled és ez milyen sokat jelent nekünk. A te erkölcsi és emberfeletti anyagi támogatásod nélkül ma már nem biztos, hogy itt lennénk. Még nem fogtuk fel, még nem hisszük el, hogy elmentél, de ha semmi mást nem is tudunk tenni, küzdeni fogunk – vagy legalábbis legjobb tudásunk szerint megpóbálunk – azokért a jó ügyekért, amelyekért te is egész életedben küzdöttél. Köszönjük, hogy nekünk is példát mutattál, és hogy általad a Szalonna több lett, mint egy internetes felület, ahol az egyesek írnak, a kettesek meg elolvassák. Tisztán emlékszem arra, amikor egyszer azt mondtam neked, hogy addig nem mehetsz sehová, ameddig ez az undorító rezsim el nem takarodik, mert hiszem, hogy neked ott kell lenned akkor, amikor ez bekövetkezik. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, és ha valami igazán fáj, akkor ez az. Mélyen igazságtalannak tartom, hogy nem érhetted meg azt a pillanatot, amikor mindannyian fellélegezhetünk, mert vége a fegyverropogásnak, és a sehová nem vezető, tébolyult kardcsörtetésnek. Őszintén sajnálom, hogy nem így lett. Mindent köszönünk, ég veled! Ha mindenki addig él, ameddig emlékeznek rá, akkor te örökké élni fogsz.

Bármennyire ide nem illő, és bármennyire erőtlennek érzem magam most ehhez, tovább kell lépnünk, mert Luca is ezt akarná. Úgyhogy ezennel megnyitom az új hetet, nem mintha nélkülem nem lenne hétfő. Azt mondják az okosabbak, hogy borult hétre számíthatunk a verőfényes langymeleg után, éjjelente akár még fagyhat is. Hőingadozás, változékony idő, szél, ez minden, amivel szolgálhatok. Bárcsak ez lenne a legnagyobb bajunk, Róbert gidát beleértve.

A Szlovákiától begyűjtött kétgólos vereség után szépen összekapta magát a labdarúgó válogatott, és talán nem túloznak azok, akik történelminek nevezik a világbajnoki ezüstérmes horvátok elleni győzelmet; ilyen játékot 2016 nyarának soha véget nem érő éjjelei óta nem produkált a csapat. A mi kutyánk kölykeinek nem hozott szerencsét, hogy Kolinda Grabar-Kitarovic köztársasági elnök Orbánnal munkavacsorált szombaton a Karmelita kolostorban. Kicsit hiányolom az erkélyes fotókat a doktor úr Facebook-oldaláról, amint büszkén mutogatja az aktuális vendégnek, hogy ez itt mind az övé. Mi tagadás, a magyar futball általában vett állapotára erőteljesen ráfért ez a győzelem, és képzeljék el azok, akik ezt el sem tudják képzelni, hogy a büdöslibsik is pont úgy örülnek a magyar sikernek, mintha ők is a nemzet részei lennének. Nahát.

Tegnap szándékosan megpróbáltuk távol tartani magunkat Európa erős emberétől és az ő vasárnapi igehirdetésétől – nem bírta ki, kellett az a Kossuth rádiós eligazítás a szerdai fényes győzelem után teljesen összezavarodott híveknek. Most sem áll szándékomban szavakat pazarolni az álságos produkciójára (tudomásom szerint Edgar hamarosan megteszi), csak az ólajtóról jutott eszembe. Tudniillik az elmúlt napokban a totális tudathasadás valamennyi fázisát végigjáró miniszterelnök nem mulasztotta el odapirítani a sunyi brüsszeli büroktratáknak és külön az Európai Bizottság alelnökének, az őt rendszeresen bíráló Frans Timmermansnak (akit egy korábbi nagyotmondásával ellentétben mégsem pakoltak rá a legújabb kormányzati tájékoztatásnak csúfolt fideszes plakátra) aki Orbán szerint „elveszítette az emberek bizalmát, akkorát bukott, mint egy ólajtó” és miután hazájában „már nincsen a pikszisben”, elküldték Kelet-Közép-Európába okoskodni. Milyen szép ez: szerdán még mindenkit megzsarolt, toporzékolt, hogy mégis maradhasson a Soros által felvásárolt Néppártban, aztán hazajött és megint rázza az öklét Brüsszel felé, mintha ott mindenki azért élne, hogy őt igazságtalanul cseszegessék. Nekem legjobban ez a rész tetszett a vinnyogásából:

Magyarországon az történik, amit a magyar emberek akarnak, és nem Brüsszelben fogják mindenfajta balra húzódó és tolódó pártok és Soros György-féle civil szervezetek egy irodában eldönteni, hogy mi történik Magyarországon és mi történik Európában.

Drága miniszterelnök úr! Van úgy, hogy az emberek jobboldalon toporzékoló, szélsőjobboldalon hepciáskodó, vagy éppen baloldalra tolódó pártokra szavaznak. Még nem tiltja semmilyen törvény, hogy a baloldalra is lehet szavazni. A baloldalra szavazni, baloldalinak lenni nem főbenjáró bűn, jobboldalinak lenni nem erkölcsi fölény. A magyar emberek egyelőre büntetlenül szavazhatnak balra tartó pártokra akkor is, ha a miniszterelnök szerint mimagyarok általában azt akarjuk, amit ő, aki viszketni kezd a baloldal szó hallatán. A baloldaliság változatlanul nem szitokszó, és pusztán attól, hogy valaki azzal döngeti a mellét, hogy ő jobboldali, nem feltétlenül válik azzá. Szerintem meg lehet nyugodni.

Deutsch Tamásnak sem ártana meg, aki Timmermans és Európa ostorozásában odáig fajult, hogy azt állította: az Európai Egyesült Államok terve egy tragikus, emberkísérletnek is nevezhető utópia, a háborúkat pedig nem a nemzeti, hanem éppen a birodalmi törekvések okozták. Csak azt kéne megfejteni, hogy ha az EU nem megoldja, hanem tetézi az emberek gondjait, akkor mi a francért készül ez a minden idők leghaszontalanabb fideszes arca az isten tudja hányadik EP-mandátumára? Minek kell a szenvedés, minek kell ezt erőltetni?

Rögtön a jobboldalról jut eszembe a derék Pócs János nevű alak, aki korábban a szénné perzselt, Soros-feliratú disznóval adta a közvélemény tudtára, milyen sajátosan jó humorral megáldott egyének közlekednek a polgári-keresztény-nemzeti jobboldalon. Egy mostanában előkerült felvételről derült ki, hogy a Pócs nevű agysebész mindig is a jó humoráról és színészi kvalitásairól volt híres. 2008-ban, amikor Pócs még csak az önkormányzatban rontotta a levegőt, az egyik roma alkalmazottjával előadott egy jelenetet, amelyen a férfi az életéért könyörög egy kazánban guggolva, miközben Pócs fel akarja őt gyújtani, mert ivott egy féldecit. Pontosabban azokat a romákat akarja felgyújtani, akikre haragszik. A felvételt állítólag a roma férfi kérte, és a barátaival jót szórakoztak aztán rajta. Próbáltam én is leesni a székről a röhögéstől, nem jött össze, pedig Pócs elvtárs szerint annyira vicces volt a dolog, hogy most is örömmel elkészítené a felvételt, ám sajnos a főszereplő időközben meghalt. Ahhoz képest, hogy a Soros-disznós gusztustalankodását vállvetve védte a Párt, és akárhonnan nézték, nem találtak benne kivetnivalót, ezúttal a Fidesz-frakció kivételesen nem lendült támadásba, az RTL Klubnak ezt bírták válaszolni:

Még ha baráti viccelődésnek szánták is, a videó nem szerencsés, mert félreértésekre adhat okot. 

Hát hogy is mondjam? Innen, ahol én állok, ebben akkor sem találnék semmi vicceset, ha pisztolyt tartanának a fejemhez, hogy balra tolódó pártokra ne szavazzak. Szerintem semmi félreértés nincs itt, minden tiszta és világos. Van az a gusztustalanság, amire egyszerűen születni kell, mert mielőtt az ember halálra röhögné magát, felfordul a gyomra. Ez pont olyan.

További jó hírek Mária országából: egyetlen hónap alatt 1 milliárd forinttal növelte adósságát a Honvédkórház; öt éve adták át, de még mindig drágul a 4-es metró (átadása óta körülbelül 23 milliárd forinttal lett drágább, a Fidesz által minden idők legnagyobb korrupciós botrányaként emlegetett ügyön a kormány közelében is jól járnak); Harrach Péter kisnyugdíjas semmi problémát nem lát abban, hogy saját törvényjavaslatával adna állami földeket egy olyan egyesületnek, amelynek ő maga az alelnöke, a Závecz Research szerint pedig ellenzéki összefogással stabilan verhető a Fidesz a fővárosban az önkormányzati választáson.

A végére a méltatlanul elhanyagolt bulvármocsárból ragadnék ki egy pár napos hírt. Földre szállt istennőként magasztalta Rogán Cecíliát a barátnője férje által megvásárolt hírportál – tudtam meg a 168 órából. És tényleg. Sarka (Bessenyei) Kata férjének, a Valtonos Bessenyei Istvánnak a tulajdonában lévő FemCafé nevű izéről van szó, amelyik beszámolt egy csütörtökön, a Várkert Bazárban tartott rendezvényről, az Inspiráló Nők Estjéről. Ez a szuperlatívuszokban lelkesedő világszínvonalú seggnyalás tényleg párját ritkítja. Ezt tanítani sem lehet, az biztos:

Az Inspiráló Nők vörös szőnyegén ez alkalommal is felvonultak a hazai hírességek, akik nagyon kitettek magukért. Gyönyörű kreációkban láthattuk őket, és bár egytől-egyig mesések voltak, a tömegből még így is magasan kiemelkedett Rogán Cecília, aki csak úgy ragyogott különleges ruhájában. A jelenlévők közül mindenki megcsodálta, mennyire csinos volt. Rogán Cecíliára is igaz az, hogy ha megjelenésről van szó, nem tud mellényúlni. A ragyogó ruha megmutatta hibátlan alakját, de nem csak ez a csodás kreáció tette tökéletessé az összképet. Cecília gyönyörű arca és egész este sugárzó mosolya lehengerelte a vendégeket.

Elnézést ezért a nyáltengerért, köszönöm a figyelmet, mindenkinek kellemes hetet kívánok!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS