NEHAZUGGY

Valóban pocsék érzés lehet, amikor valakivel a saját ürülékét etetik meg

Móka, kacagás bele a kánikulába. Van egy Origo névre hallgató, magát sajtónak becéző felülete a balliberális média túlsúlya alatt vergődő kormánypropagandának, ahol a migránsozáson/sorosozáson kívül látványos teret biztosítanak kenyéradó gazdapártjuk politikai ellenségei mocskolásának. Ez lehet bárki: Kálmán Olga, Simicska Lajos, Vona Gábor, esetleg Gyurcsány Ferenc, vagy Czeglédy Csaba, tetszőleges politikai párt, civilek, jogvédők, akárki.

Ennek a küldetésnek maximálisan eleget is tesznek a betanított írástudók, de szerintem minden idők legmenőbb cikkét csak tegnap sikerült összerántaniuk. Az történt – képzeljék el, és borzongjanak bele -, hogy Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese irodájában fogadta a Demokratikus Koalíció parlamenti képviselőjét, Hajdu Lászlót kedden.

Ugye? Nettó hideglelés, megrökönyödés, elborzadás. Képzeljék el, azért találkoztak ők, mert Rákospalotán időközi választások közelednek (Hajdu László  áprilisban parlamenti mandátumot szerzett egyéniben, és így megüresedett a városvezetői szék) és még az is lehet, hogy a két párt lehetséges együttműködése is szóba került a két politikus találkozóján.

Hát ha valamin, ezen mindenképpen érdemes szemet forgatni a napos oldalon, nem is történt másként, a Magyar Időktől az Origóig végighullámzott a világraszóló skandallum híre. De ez még mind semmi. Azt képzeljék el (á, ezt tuti nem lehet elképzelni, annyira durva), hogy e botrányos találkozó után Gyöngyösi nem volt hajlandó válaszolni a megbeszélés helyszínén megjelent sajtó képviselőinek, ezért (és innen át is adom a szót a cikket jegyző művész úrnak):

… gondoltunk egy lehetetlenül bátrat: kérdéseket intéztünk a Jobbik Sajtóosztályához azzal kapcsolatban, mi hangzott el a zárt ajtók mögött zajló beszélgetésen, milyen formában fognak indulni a választáson.

Tisztelt Jobbik Sajtóosztály!

Tegnap délutáni bejegyzésében a Jobbik elnökhelyettese elismerte, hogy a XV. kerületi időközi választásról egyeztetett a DK-s Hajdu Lászlóval. Az alábbi kérdéseim lennének ezzel kapcsolatban:

1. Lesz-e a Jobbiknak önálló jelöltje a voksoláson?

2. Elképzelhető-e, hogy a Jobbik nyíltan beáll a Demokratikus Koalíció bizalmát élvező jelöltje mögé?

3. Elképzelhető-e, hogy a Jobbik a józsefvárosi időközihez hasonlóan ezúttal is anyagi gondokra hivatkozva nem indít 4. jelöltet a XV. kerületben sem?

Sikeres volt a tárgyalás a felek között, és az együttműködés milyen formájáról volt szó?

Kérdeztük végtelenül udvariasan, a létező legelegánsabban, maximális szerénységgel és alázattal, mindenféle indokolatlan utalgatás nélkül a Jobbik Sajtóosztályától, ami egy másodpercig sem hatotta meg a polgári középosztályt becélzó, magát XXI. századinak valló pártot. Az együttműködést tagadó válaszukból szó szerint idéznénk a kezdő és záró sort:

Gyenge képességeire való tekintettel megpróbálunk egyszerűen és tömören válaszolni önnek…

valamint

Szánalmas életéhez sok kitartást kívánunk, és várjuk hazugságoktól hemzsegő cikkét.

Kívülállóként (sem közpénzélősködő propagandista, sem Jobbik-rajongó nem vagyok) annyit szerettem volna közölni, amit az írás címéül választottam. Nagyon remélem, senkinek nem gázoltam bele a mimózalelkébe ezzel. Jólesne tiszta szívből kárörvendezni, de ez olyannyira szánalmas, hogy még mielőtt megsajnálnám szegény önérzetében megsértett, megbántott propagandistát, inkább elmagyarázom, mi miért van. Mert ha értené, akkor ezt a remekművet nem kanyarította volna bele az éterbe világ szégyenére.

Ha van valami, ami ennek a jobb időket megélt portálnak a random irományáról eszembe jut, az a végtelen udvariasság, a mérhetetlen elegancia, a maximális szerénység és az alázat, a mindenféle indokolatlan utalgatás teljes hiánya. Ha nyolcaskától a PS-ig bármelyik orgánumra, ha Bayertől Füssy Angéláig bármelyik szócsőre gondolok, ezek a szavak jutnak eszembe először és könnybe is lábad azonnal a szemem. (Ja, nem, valaki húzzon be a napról.)

Visszakanyarodva az Origo önérzetesen sértődött munkására, önként segítek megérteni a helyzetet, amiért sír a szája, ehhez pedig idézni fogok az Origo című pártlapról/-ból:

• Az internetes portálunkon 2016. szeptember 2-án „Fiatalkorúval csalta a feleségét a négygyerekes jobbikos képviselő” címmel megjelent cikkben valótlanul állítottuk, hogy Kulcsár Gergely jobbikos országgyűlési képviselő bármikor megcsalta volna a feleségét. Valótlanul állítottuk továbbá, hogy mindez egy, a Jobbik Magyarországért Mozgalmon belül Kulcsár Gergely ellen folytatott etikai vizsgálat során bebizonyosodott.

•  Az internetes portálunkon 2018. március 10-én „Formálódik a Vona-Gyurcsány – koalíció – fotók” címmel megjelent cikkben valótlanul híreszteltük, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Demokratikus Koalícióval egyeztetett a szentesi választókerületben. Valótlanul híreszteltük, hogy a két párt között több választókerületben is folynak még a tárgyalások.Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke Kiss Csabával, a Demokratikus Koalíció szentesi elnökével tárgyalt egy szentesi étteremben.A valóság ezzel szemben az, hogy a cikkünkben szereplő időpontban Vona Gábor egy szentesi kampányrendezvény után ebédelni állt meg a szentesi Páterház étteremben, asztaltársaságában csak munkatársai és helyi jobbikos vezetők foglaltak helyet. Vona Gábor nem tárgyalt egyetlen egy DK-s politikussal sem, a cikkünkben említett Kiss Csaba pedig ott sem volt az étteremben. A cikkben megjelent fotón pedig nem a DK-s Kiss Csaba, hanem a Vona Gábort és munkatársait szállító mikrobusz sofőrje látható. A Jobbik és a DK között pedig sem Szentesen, sem más választókerületben nem folyik semmilyen tárgyalás.

• A portálunkon 2018. május 11-én „Bármi történik a Jobbik kongresszusán, nyakukon a pártszakadás” címmel megjelent cikkben valótlanul állítottuk, hogy Simicska Lajos visszakért Vona Gábortól egy 20 millió forint értékű Audit.A valóság ezzel szemben az, hogy Vona Gábor Simicska Lajostól soha semmilyen autót nem kapott, így Simicska Lajos vissza sem kérhetett ilyet tőle.

Kell még valamit mondanom? Mit nem lehet érteni azon, hogy a közpénzből, megrendelésre hazudó betanított munkás nem újságíró, ezért nem lehet hozzá újságíróként viszonyulni? Ha valaki pénzért árulja magát, hazudik reggeltől estig, mocskolódik, lejárat, rágalmaz és karaktergyilkol, akkor az tiszta ügy, legalább annyi legyen már benne, hogy nem sértődik meg, és nem röhögteti magát, hogy a helyén kezelik.  De ha esetleg még így sem világos, mi a probléma, segítek még egy kicsit:

Forrás: Átlátszó

Forrás: Átlátszó

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább