Március 19,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Valaki magára vállalhatná, és szólhatna nekik: nem ők vannak elnyomva, ők az elnyomók

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,141,887 forint, még hiányzik 1,858,113 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Forradalmi jó reggelt mindenkinek, dicsértessék a hosszú hétvége! Először is két időpontot, illetve helyszínt rögzítsünk a mai nappal kapcsolatban azok számára, akiket érint. 14:30, Kunigunda útja, hazugsággyár MTVA-székház, illetve 16:00 Műegyetem rakpart. Mindenki másnak, akit nem érint egyik rendezvény sem, mert 30 év alatt pontosan azzá vált, ami ellen állítólag 30 évvel ezelőtt küzdött, vagyis akinek a szabadság ma már nem mond semmit, legfeljebb a szabadrablás, a zsarnokoskodás és a mindenkit hülyének nézés szabadságaként értelmezhető, javaslom a függönyt. Egész nap tetszőlegesen be lehet mögé bújni. Ha nem is ápol, de biztosan eltakar.

Onnan végig lehet nézni, ahogyan bátor, okos, meg nem félemlíthető fiatal és kevésbé fiatal emberek együtt, méltóságteljesen megemlékeznek 1956-ról. Amely 1956-ot – bármennyi közpénzmilliárdot és energiát is feccölt bele a NER koronázatlan történelemhamisítója és az ideológiai puskaporgyártásra szakosodott udvartartás – még mindig nem sikerült annyira bemocskolni, összedózsalászlózni, át- és újraírva, erőszakosan hozzáfércelni az orbánizmus nevű politikai irányzathoz, azaz kisajátítani, hogy jelentőségét veszítse azok számára, akik 2020 Magyarországán arra ítéltettek, hogy a szabadságukért kell megküzdeniük. Nem fegyverekkel, nem is erőszakkal, hanem a szellem és az intellektus erejével. Azért, mert 2020 Magyarországán ez baromira nem magától értetődő.

Ami azt illeti, én azt sem találtam volna magától értetődőnek mondjuk egy évtizeddel ezelőtt, hogy október 23-án, amikor az éppen dúló világjárvány okán az éppen tizenegyedik éve megszakítás nélkül uralkodó kormányzó miniszterelnök kihagyja az ünnepi szónoklatot, egykori kollégiumi szobatársának – aki szintén tizenegy éve megszakítás nélkül hatalmon van – Tisza István szoboravatásán (Cégénydányádon) lesz arca, és azon lesz elég vastag bőr azt mondani, hogy akárcsak Tisza idejében, ma is a „gondolkodás szabadságát” kell megvédeni, hát hiszen „ma Európa minden nemzete hasonló bomlasztó szellemi ostrom alatt áll, mint a huszadik század elején”. Ugyanitt:

  • istentagadó és nemzetromboló internacionalizmus,
  • keresztényellenesség, nemzetellenesség, a méltósággal élhető emberi életet veszélyeztető politikai, gazdasági és társadalmi folyamatok,
  • a szabadság jelszava alatt egyre erőszakosabb kísérletek a gondolkodás és a szólás szabadságának korlátozására.

Kövér László tehát a gondolkodás és szólás szabadsága (!) miatt aggódik a teljhatalomból, midőn társaival az elvtelenségben, a hatalmi gőgben és erőszakos gátlástalanságban éppen a szabad és autonóm gondolkodást és alkotást gyilkolják kivezényelt gépesített lövészekkel. (Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó és naposcsibe-felelős úgynevezett kiállását az SZFE mellett, beleértve a párbeszéd szorgalmazását is, sajnos nem tudom komolyan venni. Különösen miután Gulyás Gergely tegnap flegmán lerázta magáról a felelősséget, és sok sikert kívánt a kormány nevében feleknek.)

Szóval ide jutottak, bár azt soha nem állítottam, hogy a házelnöknél tegnap kezdődött volna a totális szellemi-erkölcsi identitászavar és szereptévesztés. Valaki igazán magára vállalhatná, és szólhatna neki, hogy nem ő van elnyomva, ő az elnyomó. A társaival együtt. Akik az ’56-os forradalom alkalmából olyan alakokat tüntetnek ki mindenféle jobb sorsra érdemes, ámazonban tíz év alatt sikeresen leamortizált állami plecsnikkel, mint amilyeneket Semjén Zsolt tegnap kitüntetett. Cselédeket, az újságírói szakmát megcsúfoló médiamunkásokat, megmondóembereket, saját magukat. Igaz, hogy mióta az ötös számú fröcsögőnek is lovagkeresztet fialt a párthűsége, teljesen mindegy, hogy még ki mindenkihez vágnak hozzá pontosan mit. Hogy úgy mondjam: annyit is ér.

Szóval nem tudom, hogy ki az az értelmes, magára valamit is adó egészséges lelkületű ember, aki az Orbán-Kövér-Semjén-rendszer oldalára áll azokkal a nagyon klassz, okos, méltóságteljes fiatalokkal szemben, akiknek a szabad gondolkodását, az önmagukért való bátor kiállását igyekszik éppen eltiporni a kivénhedt, sosem volt demokraták gyülekezete. Vannak még ilyenek, bár azt nem hinném, hogy értelmesek és egészséges a lelkük. Az biztos, hogy – miként a mártírkodó önkény által megvetett és jóízűen köpködött Tamás Gáspár Miklós fogalmazott a minap – „morális és esztétikai értelemben megtört Orbán Viktor hatalma”. Akkor is ha a rendszere szilárd, hatalmas ereje van. A szó igazi értelmében nem népszerű. Újraválaszthatják még hússzor, akkor is megtört, mert egy politikus akkor igazi vezető egy demokráciában, ha tisztelik, ha felnéznek rá, bizonyos tekintetben példakép. Ennek viszont vége. Igen, ez a lényeg. A társadalom nagy része nem szereti őket, nem elismeréssel tekint rájuk, nem gondolja, hogy jó irányba mennek a dolgok, azt meg végképp nem, hogy ezekben meg lehet bízni.

Bár gyakran kiderül, hogy egyre kevesebb ok van megbízni a különféle közvéleménykutatásokban, azért óvatosan mégiscsak érdemes vetni egy pillantást a Závecz Research októberi pártpreferenciákkal kapcsolatos mérésére. Amelynek egyik fontos megállapítása az, hogy a magyarok 57%-a meglehetősen borúlátó, és tényleg nem érzi úgy jó, irányba mennek a dolgok. A másik az, hogy bár az állampárt szavazói meglehetősen aktívak (nem csoda, hiszen a Fidesznek már senki más számára nincs érdemi mondanivalója egy jó ideje), azért fogy a tábor. Persze a teljes népességen belül, az egyharmad (32%) még mindig mellettük áll, de a fővárosban és vidéken is gyengültek, kizárólag az alapfokú végzettségűek körében sikerült erősíteni. A legfontosabb pedig szerintem ez itt: a 40 év alattiak körében 9 százalékpontot veszített a Fidesz a nyár óta. Vagyis tehát összefoglalva: a falvakban és az alacsonyabb végzettségűek körében nőtt, a városokban és a kvalifikáltabb rétegek körében csökkent a kormánypárt népszerűsége, a legnagyobb csökkenést pedig a fiatalok körében regisztrálták. Azt mondom, hogy hajrá, elvtársak, csak így tovább a primitív hergelés útján!

Igaz, hogy a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung felmérése szerint (igaz, nem egy Századvég vagy Nézőpont által összegányolt sufnimunka rengeteg közpénzből) az egészségügy állapota, az alacsony fizetések és a túl magas megélhetési költségek jelentik a legnagyobb problémákat a magyarok számára; igaz, hogy még a fideszesek 40%-a is leállítaná a paksi gigaberuházást, és 69 százalékuk szerint a progresszív adórendszer igazságosabb volna, mint az Orbán-kormány által favorizált egykulcsos; igaz, hogy még a fideszesek 63%-a is támogatná az Orbán-kormány által köpködött alapjövedelem bevezetését (az más kérdés, hogy ennek a feltételei adottak-e, vagy sem), nyomják csak tovább a migránsozást, amely mindössze a magyarok 8 százaléka számára tartozik az ország legfontosabb problémái közé, és jó lesz. Az is igaz, hogy egyelőre a parttalan agymosás ellenére az állampárt még kézben tartja a dolgokat, ha viszont ezeken a magyarok által legfontosabbnak ítélt területeken a járvány (és a NER csillapíthatatlan közpénzégetése) okán tovább romlik a helyzet, akkor még az is lehet, hogy bármi lehet.

Addig is. A végére hagytam, mert feldolgozni még nem sikerült. Nem elég, hogy a baráti Lengyelországban az Orbán-barát kormány fű alatt, illiberális módszerekkel, a parlamenti vitát megkerülve, a járványhelyzetet kihasználva, a közvéleményt ívesen leszarva alkotmánybírósági eljárással gyakorlatilag teljesen betiltotta a terhességmegszakítást (vagyis a beteg magzatok esetében sincs lehetőség az abortuszra!), a nemzetikeresztény magyar kormány – világ és Európa szégyenére – újra egy kimagaslóan elit klubba kényszerítette az országot. Novák Katalin és Orbán Viktor Magyarországa egy abortuszellenes koalícióhoz csatlakozott további 30 illiberális országgal együtt. Az úgynevezett Genfi Konszenzus Nyilatkozatot – amelyhez Európából rajtunk kívül csak Lengyelország és Belarusz csatlakozott – olyanok írták alá, mint: a trumpista Egyesült Államok, Brazília, Egyiptom, Indonézia, Uganda. Külön dicsőség olyan, az emberi és női jogok tekintetében gyászosan elmaradottnak számító országokkal egy kalap alá tartozni, mint Bahrein, Líbia, Szaúd-Arábia, Irak, Líbia, Szudán és Dél-Szudán. Nincs alja a gödörnek. Soha nem is lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!