NEHAZUGGY

Tagad, fenyegetőzik, hepciáskodik, perel

Azt írta az újság, hogy Varga Judit válik ismét, sokadszorra pert vesztett a sakálmédia. Most éppen a TV2-Origo-888 triumvirátus taknyolt el a bíróságon, amiért a rabszolgatörvény elleni demonstráción részt vevő tüntetőket igyekeztek lejáratni. A 2018 decemberi tiltakozásban szerepet vállalókról „arcképcsarnokot” készített a nyolcas bugyor, ezt pedig – ahogy szokták – csont nélkül, gátlások nélkül átvette a másik kettő. A propagandatermékek propagandistáit nem zavarták össze a tények: valótlanul állították a tüntetésen résztvevőkről, aktivistákról, hogy vandálok, hogy törtek, zúztak, és hogy céljuk a pusztítás volt.

Közben olvasom, hogy a PestiSrácok.hu főszerkesztője, a Pesti TV programigazgatója az alábbi sajtó-helyreigazítást teszi közzé, helyesbítve az általa az Echo TV Sajtóklub című műsorában tett megállapítását:

A sajtóhírekből és nyilatkozatokból tévesen vontam le azt a következtetést, hogy a 2018. decemberben tartott Kossuth téri tüntetést követően Komjáthi Imre, az MSZP elnökhelyettese azt hazudta, hogy a rendőrök megverték és eltörött a térdkalácsa, mivel Komjáthi Imre ilyet soha nem mondott.

Mindeközben a pártállami média arról ír a szociális ügyekért felelős államtitkár közösségi oldalára hivatkozva, a kezét dörzsölgetve, hogy az EMMI szociális ügyekért felelős államtitkárának elege van az ellenzéki médiumok következmények nélküli alaptalan kijelentéseiből és az agresszív liberalizmusból, úgyhogy Rogán Antalt és vadonatúj családját megszégyenítve jogi lépéseket tesz: feljelentette a ballib portált.

Fülöp Attila emberi erőforrás és államtitkár (a címlapon látható a főnökével) azon akadt ki – nem, nem azon, hogy a háztáji cselédek pervesztes hazugságoktól pervesztes hazugságokig tántorognak a NER-ben -, hogy 24.hu (mint ballib portál) az elmúlt időszakban folyamatosan valótlan tényállításokat közölt a kalocsai gyermekotthonnal kapcsolatban. A valótlan tényállításokat ugyan nem sikerült érdemben cáfolnia Kásler beosztottjának, és a valóság szálait sem bontotta ki részleteiben, viszont Gulyás Gergelyt jobbról előzve (aki nemrég sértődött meg azon, hogy hírbe hozták Koncz Zsófiával, ezért üstöllést fel is ajánlotta a számára megítélt sérelemdíjat) már belengette, hogy a még meg sem ítélt sérelemdíjat a kalocsai gyermekotthonban élő gyermekek oktatásának fejlesztésére fordítják.

Nagyon várom ennek a pernek a végkimenetelét, annál is inkább, mert úgy általában is sokkal kevesebb szó esik erről a kérdéskörről, mint amennyit megérdemelne, pedig azokra a gyerekekre, akik nem a családbarát kormány által ideálisnak tartott családba születnek, hanem állami segítségre szorulnak, páratlanul kemény sors vár. Ezért beszéljünk erről. A pártállam médiájával ellentétben, amely mindenfajta ellenérzés nélkül bármikor bárkiről bármilyen ellenőrizetlen, bizonyítást nem nyert rágalmat képes leírni, a 24.hu-t tavaly augusztusban keresték meg a gyermekotthon egykori és jelenlegi dolgozói, akik rendszeres, brutális erőszakról számoltak be. Az általuk megnevezett, az intézményből már kikerült áldozatok közül is többeket megszólaltatott a lap (némelyeket névvel!), akik megerősítették a különös kegyetlenséget.

A tavaly augusztusi felkavaró riport nyomán semmi nem történt, leszámítva, hogy Szél Bernadett független országgyűlési képviselő az ombudsmanhoz fordult (érdemes elolvasni akkori posztját), miközben az EMMI, az anyaintézmény főigazgatója, a gyermekjogi képviselő és a rendőrség is azt állította, hogy nem tud semmit. Érdekes módon Fülöp Attila tavaly augusztusban nem csapkodta az asztalt, hogy kikéri magának az agresszív liberalizmust és beperli a gyalázatos brutalitásokról beszámoló portált, ezzel szemben az  EMMI  Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósága mindössze annyit közölt a 24.hu-val: a kalocsai intézményben folyó munka „példaértékű.”

Azóta eltelt egy fél év, és február 4-én az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala előzetes bejelentés nélküli, rajtaütésszerű vizsgálatot folytatott le a kalocsai  gyermekotthonban (apropó valótlan tényállítások: közben három nyomozás is folyamatban van az otthonban történt erőszakos bűncselekmények miatt), amelynek vezetése nem mellesleg tíz éve változatlan. Holott szemtanúk beszámolói alapján már 2014-ben  is szóltak sajtóhírek visszaélésekről, és holott egy 2016-os ombudsmani jelentés feltárta, hogy az otthonban pofozzák a növendékeket, de volt, akinek kulcscsomóval ütöttek a tenyerébe.

Biztos nincs összefüggés a rajtaütésszerű ombudsmani vizsgálattal, de valahogy pont február 11-én, fél évvel a felkavaró riport után lett elege az államtitkárnak az ellenzéki média alaptalan, jogsértő, gyermeki sorsokat alapvetően felkavaró és hátrányosan érintő kijelentéseiből, most lett sürgős megforgatni a szemét azon, hogy a szociális és gyermekvédelmi terület, az ott ellátottak, és az ott dolgozók soha nem lehetnek az ellenzéki politikai játéktérnek az eszközei, és most sikerült feltárni a mindent elsöprő összefüggést:

az agresszív liberalizmus nem vezethet oda, hogy a gyermekvédelemben élő gyerekek, és az ott dolgozók védtelenek legyenek ezekkel a nemtelen támadásokkal szemben, amellyel az egyébként is kiszolgáltatott sorsú gyermekek életét még tovább nehezítik!

Annál nemtelenebb támadást el nem tudok képzelni ezek ellen a kiszolgáltatott sorsú kiskorúak és kemény munkát végző felnőttek ellen, minthogy a fenntartó a ballib-ellenzéki média elleni küzdelem hevében egyszerűen nem hajlandó tudomást szerezni arról, hogy mi folyik annak az intézménynek a falai között, ahol szerintük példaértékű munka zajlik. Ráadásul még nekik áll feljebb.

Miközben nem arról van szó, hogy az ellenzékinek nevezett média meg az agresszív liberálisok szerencsétlen emberek szájába adtak olyan állításokat, amelyek soha nem hangzottak el (lásd Komjáthi Imre esetét a pártállami lincselőkkel), hanem arról van szó, hogy az államtitkár a gyermekotthon növendékeit és dolgozóit nézi teljesen hülyének évek óta, és ahelyett, hogy utánajárna a beszámolók valóságtartalmának, tagad, fenyegetőzik, hepciáskodik, perel, és előre felajánlja a meg sem nyert perben megítélt sérelemdíjat.  Erre nincs meggyőzőbb bizonyíték, mint az, hogy a 2016-os ombudsmani jelentés által feltárt gyermekbántalmazásnak (értsd: bűncselekmény) semmilyen személyi vagy büntetőjogi következménye nem lett.

Fülöp Attila, a pereket futószalagon elveszítő lakájmédia kézdörzsölése közepette úgy küzd a valóság ellen és a kiszolgáltatott sorsú gyermekekért, hogy beperli a valóságról beszámoló hírportált. Mert azzal minden meg van oldva. Gyalázat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább