Szökni, maradni, maradozva menni,
s a távozóban nem övé a lélek;
édes dalát hallgatni egy szirénnek,
s az árbócfához odakötve lenni,
tornyunkat a futó homokra tenni,
elfogyni, ahogy a gyertyák elégnek,
égből hullt démon, akit hajt a végzet,
soha megbánni, soha megpihenni,
kölcsön türelmet puszta hitre kérni,
némult magányok közt beszélni bátran,
öröknek vélni, mit elfúj a holnap,
igazságok helyett gyanúkban élni:
ezt nevezik hiánynak a világban,
lélekben lángnak, életben pokolnak.
Lope De Vega
Vas István fordítása
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.