NEHAZUGGY

Szijjártó „a sikeres magyar járványkezelés” tapasztalataival dicsekedett Genfben

Miközben az állampárti többségű parlamentben az állampárti többség a civil társadalom és a földön fekvő ellenzék további szívatását hozta tető alá, miközben a főnök Katarban fontoskodik, mert ott még szóba állnak vele, arról nem érkeztek hírek, hogy leszakadt volna a mennyezet Genfben, ahol Szijjártó miniszter az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közgyűlésén tartott eligazítást azoknak, akik enélkül soha nem tudták volna meg, hogy az elmúlt három év számos kihívást rejtett magában, és ezek között az egyik legsúlyosabb a koronavírus-járvány volt.

A mennyezetről tehát nincs hír, azt viszont megint megtudtuk, hogy vannak emberek, akiknek bármi ráfér a rinocéroszt megszégyenítő vastagságú arcbőrükre. A szégyenérzet, a becsület, és a jóérzés minimumának ordító hiányából összeáll ez a típus: aki a világszinten gyalázatosnak számító koronavírus-halálozási adatok és a korrupcióval átitatott kormányzati járványkezelés dacára azzal döngeti a mellét, hogy micsoda áldott szerencse, hogy a kormánya a helyzet magaslatán állt, és ahelyett, hogy a balfasz Brüsszelre várt volna, azonnal cselekedett, midőn Peking és Moszkva illiberális baráti kezébe kapaszkodott. Ha ez nem így lett volna, még több áldozatot követelt volna a járvány. Így viszont győztünk.

Arról nem érkeztek hírek, hogy leszakadt volna az egészségügyi kiselőadás közben a mennyezet, úgyhogy az egészségügytől az energiaellátásig mindenhez is értő szájkarate nagymester, akinek a tárcája friss és megdöbbentő sajtóértesülések szerint iratmegsemmisítőként funkcionált a járvány idején, oszthatta az észt és hajlíthatta a valóságot.

Magyarország minden szükséges és lehetséges intézkedést meghozott a koronavírus-járvány óta annak érdekében, hogy felkészüljön egy esetleges következő egészségügyi válságra, és képes legyen megóvni az emberek életét.

Az a baj, hogy efelől semmi kétségem nincs, ha Magyarország alatt az Orbán-kormányt értjük, ahogy Szijjártó érti. Erre nemcsak a sikeres koronavírus-járványkezelés úgy általában, és nem is csak a szemünk előtt zajló sikeres gazdasági válságkezelés szolgáltat alapot (a kettessel kezdődő, két számjegyű inflációval, a büdösgyenge forinttal, az egyre kevesebbet érő fizetésekkel, a brüsszeli támogatások hiányában maga alá csináló általános gazdasági dübörgéssel), hanem az is, hogy immár le van tesztelve: nincs annyi közpénzszázmilliárd, amit ne lehetne elkorrumpálni, ha az ember simán ledarálja a bizonyítékokat, és kimondatja a közismerten független Kúriával, hogy ami nincs, azt nem is lehet kiadni. Vagyis köze nincs a kéményen hülyített kisembernek ahhoz, hogy mire költik a befizetett adóját a nertársak 176 milliárdos nagyságrendben.

Szóval kétségtelen, hogy ők készen állnak. Ha 50 ezer ember halálába nem buktak bele, ha az iratmegsemmisítés meg se karcolta a nyilvánosság ingerküszöbét, akkor mindenre is készen állnak. Amit még nem daráltak le, nem loptak el törvényesen, azt majd most.

A darálásügyi minisztérium közleménye szerint Szijjártó így okoskodott Genfben:

„A nemzetközi közösség legfontosabb feladata most a felkészülés lenne egy esetleges jövőbeli hasonló kihívásra”, azonban ehhez „el kell kerülni a nemzetközi egészségügy túlpolitizálását”. „Úgy gondoljuk, hogy a politikának és az ideológiának semmi köze az emberi életek mentéséhez. Ha a geopolitikát összetévesztik az egészségügyi kérdésekkel, az sok ember életébe fog kerülni, és ezt senki nem akarja”. 

A sikeres magyar járványkezelés tapasztalata, hogy sok további áldozattal járt volna, ha az emberéletek mentése során geopolitikai szempontokat is figyelembe vesznek. „Ha mindössze vártunk volna az Európai Bizottság elnökére, hogy sms-ben vakcinákat rendeljen, akkor sokkal kevesebb ember életét tudtuk volna megmenteni”. A kormány ehelyett cselekedett, és olyan keleti vakcinákat is vásárolt, amelyek hatékonyságát a magyar szakemberek igazolták. Az eredmény pedig az volt, hogy hazánk az Európai Unió leggyorsabb oltási kampányába kezdhetett, s elsőként oldhatta fel a korlátozásokat a tagállamok közül, illetve 8,6 millió dózis oltóanyagot adhatott át rászoruló országoknak. 

A miniszter hangsúlyozta, hogy a pandémia világossá tette, hogy létfontosságú a normális körülmények között talán szükségtelennek, túl drágának talált stratégiai kapacitások létesítése, ezek ugyanis válság esetén emberéleteket menthetnek.

„Magyarország minden szükséges és lehetséges intézkedést megtett, hogy felkészüljön egy esetleges következő egészségügyi válságra, és képes legyen megóvni az emberek életét”. Erre pedig példaként említette a teherszállító repülőgépek vásárlását, a Nemzeti Oltóanyaggyár építését, egy lélegeztetőgépeket gyártó üzem létrehozását, illetve azt, hogy az ország készen áll védőmaszkok és kesztyűk előállítására. (via MTI)

A címlapkép illusztráció, nem Genfben készült. 

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább