November 30,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Stimmel a propaganda: senkit nem hagytak az út szélén

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,769,645 forint, még hiányzik 1,230,355 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Még emlékszik valaki, mit mondott Parragh László, az egyszemélyes államvezetésnek jobbnál jobb tanácsokat adó bukott vécékagyló-császár és jelenlegi kereskedelmi és iparkamara elnök tavaly április elején, amikor az ATV-ben Rónai Egon azt kérdezte tőle, hogy mi lesz azokkal, akiket kényszerszabadságra küldtek  a járvány miatt? Ezt válaszolta:

„Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni”.

A műsorvezető erre felvetette, hogy az ellenzék javaslatai alapján például a munkanélküli ellátás értékét, időtartamát kellene feltornázni, mire Parragh felhorkant:

„Tételezzük fel, hogy ez megtörténik. Ki fogja kifizetni?”

Rónai Egon erre azt válaszolta – bár alapvetően ő volt a kérdező -, hogy mondjuk az állam, amely akkoriban azt hirdette, hogy 600 milliárdos felújítási alapot hoz létre szállodáknak. Orbán nagy becsben tartott gazdasági főtanácsadója erre mondhatta volna egyszerűen azt, hogy senkik vagyunk, de nem ezt mondta szó szerint, hanem valami hasonlót: pénzt nem lehet csak úgy nyomtatni, jelenleg pedig egy adott mozgástér van, amin belül a kormány egy politikai értékrend alapján dönti el, hogy kiket támogat. Vagyis a milliárdos gázszerelő és a becsületes kisvállalkozó között politikai alapon tesz különbséget.

Lassan az egy éves évfordulóját ünnepeljük ennek a parádés megszólalásnak, Parragh nertárs azóta számtalan pusztító jótanáccsal látta el a miniszterelnököt (az önkormányzatok azóta is nyögik az őszinte segíteni akarását), sőt arra is szakított időt idén február elején, szintén egy, az ATV-nek adott interjúban – amikor arról kérdezték, hogy a járványhelyzetre való takintettel elengednék-e kamarai tagdíjat -, hogy belerongyoljon az érintettekbe:

Kötelező kamarai tagság nincs, van egy ötezer forintos regisztrációs díj, ami, ha belegondolunk, egy olyan kicsi összeg egy vállalkozás tekintetében, hogy ha valaki nem tud egy év alatt ötezer forintot kifizetni, az ne menjen el vállalkozni.

Tegnap március 26-a volt, Parragh Lászlónak pedig ismét jelenése volt az ATV-ben, ahol az MKIK által nemrégiben Orbánnak tett újabb gazdasági újraindítást érintő javaslatokról (négyzetméter alapú nyitvatartás, nyitvatartási időtartam meghosszabbítása) és az ezekhez képest tegnap bejelentett konkrét miheztartásról volt szó. Parraghtól megtudtuk – miután húsvétig a most is érvényben lévő járványügyi intézkedések maradnak érvényben, vagyis Orbán megfogadták a kamara jótanácsait, csak kitolta az életbe lépésük időpontját -, hogy főleg a kisebb vállalkozások és a szolgáltatók csalódottak a tegnapi bejelentés nyomán,

ahol már elfogytak a tartalékok, ahol minden egyes fillér számít.

Műsorvezető: Hány százaléka lehet ez a vállalkozásoknak? Ugye Gerendai Károly a napokban azt mondta, hogy 30-40%-a a vendéglátóhelyeknek nem fog újranyitni.

Parragh: Hát ebben valószínűleg  nem téved, főleg Budapest esetében, bár a vidéknek szerintem a szezonja jó lesz, ha az átoltás megtörténik.

(…)

Műsorvezető: Volt egy mondata néhány héttel ezelőtt, amit nagyon sokan később cinikusnak minősítettek. Azt mondta, hogy aki 5000 forintot nem tud kifizetni, ne menjen el vállalkozni. Kimondaná-e még ma is ezt a mondatot?

Parragh: Én akkor elnézést kértem attól, akit ezzel megbántottam, de tartalmilag azt gondolom, hogy ezzel nincs mit vitatkozni. Ez 420 forint havonta. Ha valaki egy vállalkozásban 420 forintot nem tud megtermelni, akkor az nem egy vállalkozás. Az egy Red Bullnak az ára talán. Vagy egy negyed lángos a Balatonon. Havonta.

Emésztgessük, ha van hozzá gyomrunk. Nem kommentálnám hosszasan, bár azért érzek némi ellentmondást ebben a nagypofájú kinyilatkoztatásban: elfogytak a tartalékok, minden fillér számít versus aki egy negyed lángos árát képtelen megtermelni VILÁGJÁRVÁNY IDEJÉN, az ne vállalkozónak menjen, hanem a Dunának. Jó, hát a (budapesti?) vendéglátóipar 30-40%-a becsődölt, de ne hülyéskedjünk már, havi 420 forintért hőbörgni?

Szóval stimmel a propaganda: senkit nem hagytak az út szélén. Akit meg mégis, annak még bele is dörgölik az arcába: senki vagy, hát nem érted? Az meg bizonyára a senkire nem tartozó magánügyük, mi lett volna, ha érdemben akartak volna valamit kezdeni azokkal az emberekkel és vállalkozásokkal, akik/amelyek futószalagon tönkrementek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!