Május 21,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Sem nem jók, sem nem emberek

Szép estét! Sík ideg vagyok, úgyhogy aki nyugisan akar aludni, az hallgassa meg a cikk végén a zenét és ugorja át a többit, mert valószínűleg képtelen leszek megőrizni az úrilányos modoromat. Először persze tőletek az okosságok:

Ahogyan arra Sisyphus tökéletesen rávilágított, a rablóbanda érzi a veszélyt és hiába tervez 2030-ig, azért biztonságban akarja tudni az összeharácsolt vagyonkáját. Az új alapítványok bankja lehet majd a Putyin-bank. Csak nehogy az ország arany- és devizatartaléka is ott kössön ki… (Madárlátta)

Sorry előre is, de már a f@sz ki van az “értelm(etlen)iségiekkel”. Másik országban érzik magukat? Más pénzt használnak, más úton közlekednek? Hogy lehet valakit értelmiséginek nevezni, ha annyi gerincet nem növeszt lassan 10 éve, h végre kinyissa a száját minimum önmagáért. Tisztelet a kivételnek, de a mi értelmiségünk a jelek szerint egy guriga taknyot nem ér, kb kevesebben vagyunk velük, szal nyugodtan lehúzhatják magukat a wcn.
Bocsánat az alpári megnyilvánulásért újra, de ma is kihagyhatom a kvm most, h beszalonnáztam reggelire. (Ádám)

A jókedvű, toleráns, mimagyagyarok történetre egy példa itthonról, és egy ellenpélda nem itthonról. Nem népmese, velem történt.
1 – Hétköznapi eset. A NER-polgár elmegy vásárolni ezt-azt, mert például nem tud már a megtakarított pénzével mit kezdeni, hát shoppingol egy jóízűt. Jó ideje büdösödött már a rezsicsökkentésen megspórolt vagyonom a párnacihában, gondoltam ideje lenne egy köteg bankót megmenteni belőle a penészesedéstől. Csak úgy hanyag módon belemarkoltam, és megcéloztam egy német illetőségű multi élelmiszerlánc egyik üzletét. A parkolóba bekanyarodván látom ám, hogy a mellettem álló autó hátsó kereke olyan lapos, amilyen sunyi pillantásokkal Gulyás Gergely szokott az újságírókra nézni. Pechemre épp akkor tolta az autóhoz a bevásárlókocsiját a tulajdonosa. Gondoltam szólok neki, hogy mi az ábra. Addig jutottam el, hogy: elnézést uram! – az utolsó szótagot már belém fojtotta a derék úriember […] avval, hogy nahúzzáinnendenagyongyorsan! Nyilván azt hitte, hogy a bevásárló talicskájában lévő százasra ácsingózom, meg sem várta amíg végigmondom mit akarok. Pedig isten bizony, rendesen fel voltam öltözve, és nem volt a hátamon egy teli zsák sörös-üdítős alaménompalack sem. Zsigerből elküldött a francba, magyar módra, ahogy kell. Azért tettem még egy kísérletet, sikeresen. Azt a hálálkodást… Hangosan „megköszönte”, egyapicsába! – felkiáltással. Tulajdonképpen elküldhetett volna az anyámba is, szóval nem mondhatok rá semmi rosszat.
2 – Tavaly autóztunk egy külhoni szigeten, egyik szálláshelyről a másikra. Eltévedtünk kissé, pedig a Gúúglin előtte megnéztem, hogy merre van az arra. Dzsípíeszt nem kértünk a kocsihoz, maradt az emlékezet, hogy van egy rövidebb út is a tengerpart mellett. Az út rettenetesen szar volt (egy nyomtávra szűkülő, magasan, tengerbe szakadó sziklafalba vájt – nem részletezem. Szerencsére belefutottunk egy olivatermesztő házikójába az „út” mentén. Összeraktam az ő nyelvén egy kérdő mondatot, tájékozódván, hogy most merre? Részletesen elmagyarázta, kedélyesen mosolyogva hátba veregetett, majd mielőtt visszafelé indultunk volna, kaptunk egy kosár gránátalmát meg narancsot, enyhítendő az elcsigázottságunkat (látszott rajtunk rendesen). Soha nem láttuk, és valószínűleg nem is fogjuk.
Tanulság? Önmagáért beszél. (Aegean)

Hasonló – az elsőre hajazó – eset:
Egy autó kikanyarodik a mellékutcából, a három sávból rögtön elém, a középsőbe, melyet egy enyhe gáz-elvételes lassítással abszolválok. 
‘No problem!’
Ekkor látom, hogy a hátsó ülésen egy kis szöszke gyermek fickándozik – se biztonsági öv, se gyerekülés(!) – a kocsi jobb hátsó ajtaja meg nyitva van!
Következő lámpánál mellé gurulok a külső sávban, a bal ablakom le, neki a jobb, de már elvörösödő fejjel üvölt, hogy “- Mi a f…t akarsz, mi a probléma, még messze voltál!” 
Mire én, nyugodtan, kedvesen mosolyogva:
“- Ha nem beszéltél volna velem ilyen csúnyán, elmondtam volna, hogy nyitva van a hátsó ajtód és mindjárt kiesik a gyereked! De durva voltál, ezért nem mondom el! Na, mindegy, további jó utat!” 
Az arca megmerevedett, további szó bennszakadt – ekkor zöld lett a lámpa és elindultam. 
Tükörből láttam, hogy még vagy 5-6 másodpercig, bambán nézett maga elé… 
Lefagyott! 🙂 (Zoli)

És akkor most jöjjön az én mai – faszt mai, mióta az eszemet tudom – bánatom.

A fotó a police.hu-ról való. Egy 26 és egy 32 éves jómagyar dalia olyan fickósnak érezték magukat, hogy akár még egy megkötözött, kiszolgáltatott kutyussal is elbírtak. Ketten. Fejszével. Az ott a kutya körül vér, a botot is a nyakába kötött madzagon hurcolta, az is véres. Ugyanis a súlyosan sérült állat bemenekült a szomszéd házba és befúrta magát két fotel közé, hátha úgy nem ütik és rúgják tovább. Igen, a fotel is véres. A szomszéd segítséget hívott, a kutyus orvoskézre került. A gyors beavatkozás és az azonnali műtét megmentette az életét.

Nekem most az lenne a mondandóm, hogy azt a két jómagyar embert, aki ilyemire képes, talán olyan húsz évre érdemes lenne elvinni követ törni. Mert aki ilyet tesz egy védtelennel, az bármire képes, az veszélyes a környezetére is, az egész társadalomra is. Aki ilyet tesz, az legfelejebb úgy néz ki, mint egy ember, talán beszélni is tud és lehet hogy írni és olvasni is, de attól még nem nevezném embernek.

Mennyire kell bátornak és erősnek lenni ahhoz, hogy valaki ezt tegye egy neki kiszolgáltatottal? A kutyák jókora része nem támad, bármit tesznek is vele. Csak sír, szenved és meghal, de eszébe sem jutna megmarni azt a kétlábút, aki embernek meri nevezni magát. A menhelyekre naponta kerülnek ilyen bántalmazott, többé-kevésbé agyonvert kutyák. Láttam már kicsi, két kilós kutyust, amelyik leszegett fejjel körözött megállás nélkül. Mert a gazdi ideges volt és a falhoz vágta. Sérült az agya. Láttam karóval átszúrt, cigicsikkel összeégetett, ollóval levágott fülű, nyomorékká rugdosott kutyát.

Azok a faszok, akik ilyesmire képesek, mire képesek még? Miféle lelke van az ilyennek? Azt már nem is kérdem, miféle szülei lehettek, pláne hogy a szülei mi a francnak csináltak gyereket, ha csak ilyenre futotta?

Éppen ma beszélgettem Gergellyel – aki nélkül a Szalonna már régen nem működne, ő harcolt az unatkozó koreai diákokkal jó nagyokat – és mesélte, hogy azon töprengett, ha hirtelen a kezébe kapná az ország vezetését, mennyi idő alatt jutna el az állatvédelemig. Abban maradt magával, hogy valószínűleg soha nem jutna el. Márpedig Gergelyéknél jobb embereket és náluk – mert a felesége ebben is teljes jogú résztvevő – állatszeretőbb házaspárt nehéz találni. Jelenleg négy mentett kutyus tartozik a családjukba, az ötödik decemberben hagyta ott őket. Őt azért hozták ki a menhelyről, mert nem akarták, hogy ott haljon meg. Nem akarták, hogy ne vegye körül legalább élete végén szeretet és gondoskodás. Tudták, hogy csak néhány hét, legfeljebb néhány hónap az, amivel számolhatnak, de hazavitték és vele maradtak mindvégig. Öt hónap jutott nekik és most is azt mondják, jól döntöttek. Ezt kellett tenniük. Ők jó emberek.

Az a két fasz, akik  Suzi kutyát baltával ütötték és még bátran meg is rugdosták, azok sem nem jók, sem nem emberek. Nem lehetne ezeket kiszavazni az emberiségből, mint a Való Világból, vagy ahogy most hívják az aktuális kukkolósót? Ha azt nem, akkor legalább nem lehetne őket kikötni az udvaron egy időre? Hátha élveznék.

Menjünk aludni.

Mai cikkeink:

Miközben Polt Péter az egyetlen rábízott feladatot üzembiztosan teljesíti…

Őrültek hazája lettünk, és még fizetünk is érte

Mióta a felcsúti porta végéhez csatolták az országot, valahogy eluralkodott a terméketlenség

Minden, amit állítunk, igaz

Jukas zokni

Meddő órán

Kérem szépen, magyarázzák el nekem, mi a nyavalyakórság tisztelnivalót találnak a levél címzettjeiben

A nap kommentjéből ma kettő is jutott:

Nekem évek óta Angliában él egy kedves ismerősöm. Ott ismerkedett meg egy fekete bőrű férfival, aki szintén bevándorló, és egy neves (sok csillagos) londoni étterem mesterséfje! Szerelem lett a dologból, évek óta együtt élnek! Mikor tavaly hazalátogattak, Budapesten megköpködték a férfit! Van amiben valóban jól teljesít az ország! “Magyarország én így szeretlek!” 😔 (Dalma)

Ezek meg itt a rothadó nyugaton képesek belemosolyogni az ember arcába, sokszor elkisérve a következő sarokig, útbaigazítva. Biztos valami hátsó szándékkal (mást nem tudok elképzelni) 🤔😉 (László)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS