A miniszterelnököt nagyon ritkán tudom csak meghallgatni valós időben a rádiójában. Ritkán vagyok még annyira acélos a korai órákban, hogy befogadja a szervezetem. Persze sosem hagyom ki egyetlen gondolatát sem, általában azonnal olvasom a frissülő összefoglalót a rádiós interjúról. Így is embert próbáló, de mégiscsak könnyebb.
Ma sem volt másképp, elolvastam. Közben az egyre szűkülő gyomromon erőltettem le az első kávémat. Nem idézek belőle, nincs értelme. Nem idézek a többiből sem, mert azoknak sincs. Mindegy mit mond, teljesen jelentéktelen, többnyire hazug, de minimum zavaros, torzított és manipulált, ráadásul az utóbbi egy évben gyakran meg is változik pár óra leforgása alatt az, ami reggel még kinyilatkoztatás volt.
Csak az érzés érdekes számomra, amit okoz… A péntek reggelek mérgeznek. Persze tudom, hogy nem mindenkit, engem igen. Próbálom meghatározni, higgadtan megfogalmazni magamnak, hogy mi ezzel az emberrel a legnagyobb baj (túl a rabláson, hazugságokon, módszeres jogtiprásokon, gyűlöletkeltésen, törvényesített érinthetetlenségen, irritáló pökhendiségen, azaz túl a tényeken). Képtelen vagyok indulat nélkül gondolkodni erről, feladom és káromkodok. Ráokádom a felcsúti szódás teljes szókincsét 1974-ből, aki elé mondjuk kirúgta gyerekként a labdáját.
Így vagyunk mi: a miniszterelnök, a szódás, én és egy porceláncsésze péntek reggelente.
Ám ma reggel nem hajítottam el a telefont kellő gyorsasággal, így felugrott a következő cikk, egy Tarr Bélával készült interjú.
„Nem lehet országot vezetni empátia nélkül”. Ez volt a cím és vele együtt az a mondat a Magyar Hang ajánlójában, amit sok péntek reggele kerestem magamban.
Ez az a mondat, amit szerintem ízlelgessen mindenki, aki az összefogás ellen érvel. Aki gyurcsányozik, gyurcsánynézik, jobbikozik, mszp-zik, fegyőrözik, árulózik, aki a magas lóról ideologizál, vagy pusztán szkeptikus. Higgye el: ezeknél bármi jobb. Ha nem is lesz minden tökéletes, ha lesznek hibák, ha tépik is egymást majd a pártok, ha lesz pár megvehető, pár hatalomittas, ha lesznek kegyencek és kegyencnők, ha marad is pár vadász, mégis jobb lesz. Sokkal jobb lesz. Már attól, hogy nem egy empátia nélküli vezető és szolgái hoznak egyedül, támadhatatlanul, kontroll nélküli döntéseket.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.