NEHAZUGGY

Olybá tűnik, mintha a rajongótábort is sikerült volna megingatni az ő vakhitében

Jó, az egy dolog, hogy a hatalmas horderejű, combos logikisztikai erődemonstrációkba még a korlátlan teljhatalom ellenére is becsúszhatnak apróbb hibák (értsd fejre áll az oltási rendszer, tízezreket hülyítettünk a hétvégi tömeges oltással, na és akkor mi van?), de én azért így is örülök annak, hogy az országvezetés változatlanul humoránál van.

E sorok írásakor immár a Vakcinainfó Extra című miniszterelnöki kép- és hangjáték 4. része is a helyére került Orbán járványkaotikus hétvége tiszteletére nettó járványkampány-felületté züllesztett közösségi oldalán (a 3. rész a senkit nem hagyunk az út szélén méltán elhíresült csatakiáltásról szól, arról most nincs mondanivalóm).

Ámde itt van a soros szónoklás, amely része annak a tegnapra kitalált propaganda-műfajnak, amelyben eljátsszák a közönségnek, hogy a fényességes nemzetvezető és -megmentő elolvasgatja a hozzá intézett komment alakú kérdéseket, és válaszol rájuk. Nem lehet könnyű helyzetben a kiszolgáló személyzet, valahogy a káosz eluralkodásával párhuzamosan, szinte exponenciálisan tűntek el a istenáldjamegdrágaminiszterelnökúr típusú hozzászólások a kommentfolyamból, és hát a közvéleménykutatási számok se egészen úgy vannak, ahogy kellene.

Szóva ímhol a gondosan kiválasztott, megválaszolandó kérdés:

Miniszterelnök úr, szerintem alapvetően jó ötlet a konzultáció, de ezt most feleslegesnek érzem. Nem lenne egyszerűbb mindent visszacsinálni, ha egyszer rendeződik a helyzet?

És íme a megkérdőjelezhetetlen, tévedhetetlen válasz:

Valóban, jogos a kérdés, de mégis úgy ÉRZEM, hogy a konzultáció folytatása szükséges. Hogyan nyitunk, hány lépésben, hány fokozatban, a védettségi igazolványhoz milyen kedvezményeket kapcsoljunk? Ezeket a kérdéseket közösen kell eldöntenünk. Akik részt vesznek a konzultációban, azok döntik  el ezeket a kérdéseket, de a döntések mindenkire vonatkozni fognak. Kérem önöket, szánjanak rá negyed órát, és vegyenek részt a konzultációban!

Ha elég kitartó, vagyis kellően perverz lennék, akkor fel tudnám sorolni – talán pár nap elég is lenne erre -, hogy hány olyan döntés született az elmúlt tizenegy évben, amely mindenkit érintett, de rohadtul nem voltak kíváncsiak arra, hogy Terike és Pityuka miként vélekedik az illető kérdésről. Hogy hány olyan döntést hoztak csak az elmúlt járvánnyal sújtott egy évben, amit el tudtak dönteni anélkül, hogy felmerült volna az igény, hogy beszéljék már meg a néppel a saját kizsigerelését.

Ez egy derék és reménytelen munka volna, és lovagkereszt sem járna érte, úgyhogy ehelyett csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, meglátásom szerint olybá tűnik, mintha a rajongó-  és szurkolótábort is sikerült megingatni az ő vakhitében. Vagyis (ha csak nem a stáb kérdezett a főnöktől), akkor találtak egy olyan hozzászólást, amelynek szerzője kivételesen nem a legjobbakat kívánja a doktor úrnak a családfája sűrű felemlegetése mellett, és abban is azt kérdezi a kérdező, hogy nem-e lehet- esetleg-e, hogy most nem a nyitásról szóló konzultációval kellene foglalkozni? Tegyem hozzá: úgy, hogy még a le- és bezárást sem sikerült zökkenőmentesen levezényelni. És nem csak arra gondolok, hogy az a bizonyos nagyon fontos 1818-as telefonszám, amelyen az oltásokkal kapcsolatban érdeklődni/fontos mondanivalót közölni lehetne, sem elérhető, vagy ha elérhető, akkor sem megy vele semmire (tájékoztatjuk, hogy jelenleg minden ügyintézőnk foglalt, próbalja meg később) a keményen hülyére vett kisember.

Nem akarom magamat ismételni, de még azt sem tudja az országlakó, hogy mikortól datálják azt a minden korábbinál nehezebb két hetet, ami után már minden jó lesz, összeomlott az oltási rendszerük, senki nem kért bocsánatot az átvert emberektől (biztos majd a következő részben kerítenek rá sort), Müller Cecília is csak reménykedik abban, hogy talán a két hetes lezárással sikerül megfogni a kontrollálhatatlanná vált harmadik hullámot, a miniszterelnök meg közben a Facebook előtt ül, és a NYITÁSRÓL szóló nemzeti konzultáción való részvételre buzdítja a teljes bizonytalanságba és káoszba sodort embereket. Vagy elhitte, hogy tévedhetetlen, vagy már nem érzékeli a valóságot, vagy bármi más a magyarázata, ilyen a világon sehol nincs. És ez nem közhely, ez tragédia.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább