Szeptember 23,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem baj, mert mi már most is szopunk

Csudálatosan jó reggelt kívánok! Nekem a hét utolsó hétfője, remélem, mindenki másnak az emelkedetten ünnepi hosszú hétvége kellős közepe. Azaz pihenés, derű, buli, piknik és minden, mi szem-szájnak. Bár ha piknik, akkor a páneurópai helyett én a poszteurópai jelzőt sokkal találóbbnak érzem az elmúlt 30 év és pláne a jelen sápadt fényében, talán nem alaptalanul.

Apropó múlt: az államalapítás ünnepére való tekintettel, az igen alacsonyan repkedő alufóliasisakos pátosz jegyében, az V. Ősök Napja ünnepélyes megnyitóján, Bugacpusztán hangzott el Lezsák Sándor szájából (és Kásler is szónokolt, szóval…), hogy

a múltat újra és újra meg kell hódítani, a múlt ugyanis nincs magától. 

Az Országgyűlés alelnöke szerint újra és újra bizonyosságot nyer, hogy a magyarok múltja, több évezredes gyökérzete sebezhetetlen. Hiába rombolták várait, hiába pusztították falvait, fosztották ki sírjait, hiába hamisítják történelmét és eredetét. A közeli és a távoli magyar múlt ellenáll, és nemcsak a magyar hit- és mítoszvilág éltető ereje vagy a hagyományokat különféle formában feltárók miatt, hanem a fiatal tudósnemzedék is rendre megkísérli pótolni az évtizedek bűnös mulasztásait.

Vagyis Schmidt Mária hiába hamisítja a történelmet, a múlt sebezhetetetlen, de azért újra és újra meg kell hódítani? Van értelme ennek? Van a francot. Minél dagályosabbak és minél értelmetlenebbek az egymás után helyezett szavak, annál jobb. Ezeknek a dohos baromságokat terjesztő alakoknak még véletlenül sem szabad abba a hibába esniük, hogy a dicsőnek csúfolt múlt helyett hogy a jelennel és a jövővel foglalkozzanak. Mi lenne velünk, ha nem elzsibbadt nyakkal kémlelnénk a múltat, hanem a jelenre koncentrálnánk, ha már a jövő éppen öles léptekkel száguld el mellettünk?

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter mindeközben a Zala megyei Kiskutason szórta az igét, ahol nem az államalapítást, hanem a település napját ünnepelték. A magyar falu program dicséretétől jutott el ünnepileg az MSZP visszafogott köpködéséig, amely szerinte mint ellenfél már nincs a pályán. Azt én nem tudom, hogy aki nincs a pályán, azzal miért kell állandóan foglalkozni, Gulyás megmagyarázta: ez jó példa arra, hogy ha nem a választópolgárok szolgálatában állnak, a nagy politikai erők is hogyan tudnak megszűnni, eljelentéktelenedni, észrevehetetlenné válni. Ami egyszerre győzelem és öröm, az mindannyiunk számára figyelmeztetés is. Remélem, hogy a választópolgárok szolgálata helyett az Orbán-dinasztia szolgálatában álló Fideszt nem az eljelentéktelenedés és az észrevehetetlenné válás fenyegeti. Remélem, hogy pontosan az ellenkezője. Az elmúlt lassan tíz évvel (és még ki tudja mennyi lesz) mindent lehet tenni, csak elfelejteni nem. Ez az alapfeltétele számonkérés és felelősségre vonásnak. Meg annak is, hogy ha egy mód van rá, ilyet többet soha.

Elkanyarodtam a pikniktől, pedig. Fogalmam nincs, hogy a holnap Sopronba érkező Angela Merkel német kancellár hogy van vele, de az előzetes nyilatkozatok és sajtóértesülések dacára – hogy tudniillik az utóbbi évek egyik legkomolyabb tárgyalására készül Berlin Felcsúttal, és még nemzetközi sajtótájékoztatót is tartanak a felek, ez meg csak hűha esetekben szokott előfordulni – nem számítok arra, hogy a sakálmédiában évek óta szinte naponta megbuktatott német politikus majd pont most fog alárúgni Döbröginek. Nem mintha nem lenne miért. Ha meg nem rúg alá, akkor a kölcsönös udvariaskodás miatt felesleges sajtótájékoztatót tartani.

Egyébként köszönjük szépen az előretolt videóüzenetet, amelyben a kancellárasszony köszönetet mondott Magyarországnak – ismétlem Magyarországnak! – a német egyesítésben játszott szerepéért. Bár a német kormányszóvivő már tegnap délelőtt fél 11 körül posztolta a videót Twitteren, és a nemfideszes média be is számolt róla, a jobboldali morális fölényben még délután 6-kor sem láttam nyomát a hírnek. Ez közben változott – az MTI későn tért magához -, de legalább ebből is szépen kiolvasható a pártközpontból irányított egyenpropaganda természetrajza. Gondolom, az lehetett a bajuk, hogy nem kizárólag Orbán Viktornak rótta le a háláját Merkel. Végül is amit Horn Gyuláék 30 évvel ezelőtt lebontottak, azt a megrepedt küldetéstudat 30 évvel később újra felépítette. Erről van szó.

Próbálom a jó oldalát nézni ennek a tetves vasfüggönynek, de nem sikerül. Az Orbánnál sokkal több nyelven beszélő, migránsverő határkerítésről van szó, ami olyan sokba került, hogy még a propagandistáknak sem kötötték az orrára, hogy pontosan mennyibe. Nem pontosan értem, hogy miért, ha már megint az a téma, hogy Brüsszellel akarják kifizettetni azt a brutálsok milliárdot, amit elégettek megvédés címszó alatt: 2015 óta összesen mintegy 408 milliárd forintot költöttek határvédelemre, ezt mind a rendőrség fizette, csak az idén eddig 40 milliárd ment el tömeges bevándorlásra hivatkozva. Ezt onnan tudjuk, hogy megírta a Magyaridők Nemzet, a határkerítés megépítésének tényleges költségére azonban most sem derült fény. Miért? Mert a válasz, amit a pártlap az ORFK-tól kapott, nem tért ki erre. Hát nem cuki? Még a saját seggnyalóiknak sem adnak ki részletes elszámolási adatokat. Ezért aztán a rendelkezésre álló hiányos számok alapján úgy néz ki, hogy 2017 második felében és 2018-ban aránytalanul, pofátlanul sokat, 260 milliárdot költöttek határvédelemre.

Volt mibű, de például a nyugdíj helyett a munkát választó, közkórházakban dolgozó idős orvosok két hónapja nem kapnak jövedelemkiegészítést. Úgyhogy most se nyugdíj, se nyugdíjpótló ellátás, az elvtársak pedig nem érnek rá hülyeségekkel foglalkozni. Tehát nem elég, hogy Harrach Péterrel ellentétben az orvosok nem kaphatnak egyidejűleg munkabért és időskori juttatást, most még szopatják is őket. Azt sem kapják meg (időben), ami jár. Ez is egy jó példa arra, hogy múlt újra meghódítása mellett nem jut idő a jelenre. Pedig lenne tennivaló.

Ha már a keleti nyitás is olyan kurva jól sikerült, hogy nyolc év alatt megduplázódott Magyarország külkereskedelmi hiánya az ázsiai piacokon – az Ázsiával folytatott külkereskedelmi hiány a 2011-es 4,6 milliárd euróról 7,9 milliárd euróra nőtt 2018-re -, pedig a kormány milliárdokat tolt az üzleteket előkészítő kereskedőházakba. Ez nem feltétlenü újdonság, hiszen a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. nevű monstrum működésnek megszüntetésről tavaly döntött a kormány, miután csak az anyacég 9,5 milliárd forint veszteséget termelt az adófizetőknek. Ezen felül egy-egy helyi kereskedőház estenként több száz, néha milliárdos nagyságrendű támogatást nyelt el, így az MNKH 9,5 milliárdos veszteségének a többszörösét is elvihették az évek alatt a kereskedőházak. Ezért érdemes volt végigtoporzékolni az összes félázsiai diktatúrát, a veszteséget meg úgyis a hülyemagyarok nyelik le.

Akiknek azt üzeni az újrahasznosított Fónagy János, a nemzeti vagyonért felelős tárca nélküli miniszter államtitkára, hogy a Microsoft-ügyben sincs semmi látnivaló:

Az amerikai hatóságok Microsoft elleni eljárásában a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek nincs sem hatásköre, sem bővebb információja, ilyen információkat senki sem közölt. A magyar kormány a Microsoft szoftvereket is szabályos közbeszerzési eljáráson, versenyeztetés keretében szerzi be.

Lehet oszlásnak indulni, konkrétan ezt írta Harangozó Tamás képviselő parlamenti beadványára Fónagy, amely beadványt Gulyás Gergelynek, Rogán Antalnak, Palkovics Lászlónak, Pintér Sándornak, Bártfai-Mager Andreának, valamint Polt Péternek címezte. Azt kérdezte tőlük: tudtak-e a korrupcióról, vásároltak-e a minisztériumuk Microsoft termékeket és folytatnak-e a konkrét eset miatt vizsgálatot a minisztériumban, vagy az egyébként felügyeletük alá tartozó szerveknél. Az elvtársak lényegében a kérdésekre nem válaszoltak (a fenti nem válasz, hanem konkrét hazugság), az egyenválaszok viszont szóról-szóra megegyeznek. Éljen az összehangolt központi utasítás! Tehát az amerikai vizsgálat kimutatta a magyar közszféra érintettségét az ügyben, az OLAF vizsgálatot indított, még a sakálmédia is beszámolt a vesztegetési ügy részleteiről, de a kormánynak se hatásköre, se információja. Csak akkor változatlanul nem értem, mit keresnek ezek az ország élén.

Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Tamás Barnabás Putnok város polgármestere a Nemzeti Kulturális Dokumentációs Logisztikai Központ alapkövének lerakása alkalmából rendezett ünnepségen az Ózdi Ipari Parkban az egykori kohászati üzemben 2014. február 27-én. (Fotó: Komka Péter / MTI)

Najó. Költői kérdések sorát fel lehetne tenni, de minek? Gratuláljunk inkább ünnepileg az összes lovagkereszttel kitüntetett fideszes kádernek, akit nagyrabecsül ez a haramia rezsim. Én külünösen Putnok aranyszájú polgármesterének, Tamás Barnabásnak gratulálok, akinek ami a szívén, az a száján:

  • Ha nem fideszes lesz a képviselőnk, akkor bizony szopni fogunk. Lófaszt fognak adni olyan területre, ahol nem fideszes a képviselő. Az az igazság, hogy én sem adnék. Ahol nem ránk szavaznak, mert az úgyis kiderül, ott megnézhetik magukat.
  • Tudjuk nagyon jól, hogy választások jönnek, választások mennek. Nem mindig gondolkodik helyesen a választópolgár, és olyan embereket enged a fazékhoz, akik nem a fazékhoz valók, hanem a guillotine alá.

Nem baj, a változatosság kedvéért mi már most is szopunk. Minden jót!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS