Augusztus 20,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nekünk senki ne mondja meg, hogyan engedjük magunkat kizsigerelni

Ha jól értettem, és attól tartok, nagyon is jól értettem, a toporzékolásügyi kifutófiú Washingtonig szaladt, hogy eljuttassa valahogy az ő szerelemmel tisztelt főnökét a demokratikusan megválasztott Trump elnök ingerének küszöbéig. Ez hivatalosan szerinte annyit tesz, hogy új fejezetet nyit ő a két kezével a magyar-amerikai kapcsolatok viharvert történetében. Már amennyiben egy helyettes államtitkárral és az államelnök kismillió képviselője egyikének asszisztensével történő magasszintű csacsogás túlmutat azon, hogy – plasztikusan fejezzem ki magam – Petike megint eljutott a portásig és a cselédkonyhán kapott egy teát. Szerintem nem mutat túl, de mindegy is.

Amúgy az sem igaz, hogy hanyatlik ez az óceánon átívelő bilaterális viszony. Mert kiválóak például a gazdasági kapcsolataink, meg a védelmi együttműködésünk is ragyog. Mer’ mi tényleg harcolunk a terrorizmus ellen vállt a vállhoz vetve (nem úgy mint mások, a tudjukkik), akárcsak Ámerika.

Szóval minden fasza lenne, ha mindenféle atlantista elemek nem ugatnának be politikai alapon a mi magyar szuverenitásunkba:

Számos igaztalan kritikával kellett szembesülnünk, több esetben a megértés hiányát tapasztaltuk magyarországi intézkedések amerikai megítélésében

– óbégatta Szijjártó az MTI-nek, és gondoljunk itt egész nyugodtan a CEU Soros György elleni hadjáratban gyökerező basztatására, a Népszabadság beszántására és úgy általában a magyar média Mészárosok kezére játszására. Nos, igen, hát igaztalan kritikák ezek, és mi nem szeressük az igaztalan kritikákat. Vagyis de, nagyon szeressük, csak elviselni nem tudjuk. Mert mi a kölcsönös tisztelet megsértődés talaján állunk, és nekünk senki ne mondja meg, hogyan verjük szét a jogállamot. Az kizárólag nemzeti hatáskör.

Bocsánat, elkalandoztam. Arról akartam beszélni, hogy miközben tehát Viktorov elé még mindig nem terítették le a vörös szőnyeget a Fehér Ház bejáratánál, hálistennek a V4-es együttműködés viszont döbörög és hasít, mint a kurvaélet. Mert a közös történelem, kultúra és mentalitás, az illiberális ellenállás és a migránsoktól való kelet-európai rettegés összeköt. Ide is pakolok egy friss meleg hírt ezzel összefüggésben. Látszólag semmi köze semmihez, ámde azért vicces és mulatságos:

Andrej Babiš cseh kormányfő kedden bejelentette: kérni fogja a parlamenti alsóházat, hogy vonja meg mentelmi jogát, és adja ki a rendőrségnek, amely büntetőjogi eljárást indított ellene, mert gyanúja szerint európai uniós támogatásokkal élt vissza. (MTI)

Hát jó, tudom, hogy semmi nem következik ebből, és azért a csehek Donald Trumpja sem most szállt le a tisztesség és a becsület falvédőjéről. Úgyhogy nem mulasztotta el politikai ügynek nevezni az eljárást, és tendenciózusnak az OLAF jelentését, amelyeknek szerinte az a célja, hogy eltávolítsák őt a politikából. Ez ugye ismerős lehet valahonnan, ó, milyen nagyon ismerős.

Az ügy egyébiránt egy olyan szabadidőközpontről szól, amelynek építésekor a tulajdonos – a vádak szerint – jogtalanul jutott mintegy 50 millió koronás (580 millió forintos) európai uniós támogatáshoz. Az ügyben Jaroslav Faltynek képviselő, Babiš pártájának első alelnöke is érintett, ő is kérni fogja a parlamenttől kiadatását. Az ellenük folyó eljárást éppen képviselői mentelmi joguk miatt függesztették fel.

Bár soha senki nem választott meg, ezért kuss a nevem, azért megkülönböztetett tisztelettel szeretném felhívni a figyelmet a V4-es sikertörténet közös nevezőjének szellemében arra, hogy mindeközben a magyar miniszterelnök, a V4-ek Orbán nevű zászlóshajója és önjelölt csapatkapitánya családilag érintett egy – szintén európai uniós források szabálytalan, korrupt felhasználásával kapcsolatos – bűzös ügyletben. Amelynek jelen állása szerint egyáltalán nem zárható ki, hogy a magyar adófizetők nem 580 millió, hanem 12 milliárd forintot lesznek kénytelenek visszafizetni a gaz EU-nak azért, mert Tiborcz Istán nemzeti vő csillapíthatatlan pénzéhsége sötétbe borította a fél országot.

Jó, tudom, hogy Soros Olaf megtámadta az országot, és már megint igaztalan kritikák sújtják a magyar nemzetet csak azért, mert úgy mondott nemet a bevándorlásra, hogy suttyomban, fű alatt, titokban azért befogadott 1300 hirtelen-váratlanul menekültnek csúfolt büdös migránst, de azért ez annyira szép. És annyira fájdalmas. Hogy Európának ebben a keleti, balkáni sarkában még a nagypályás milliárdosokba, a minden hájjal megkent, dörzsölt Babiš-félékbe is több gerinc szorult, mint a felcsúti illetőségű kocafocistába.

Mentelmi jog megvonása? A vizsgálat lebonyolítására való ösztönzés? Kiállás az újságírók elé? Ugyan már, mit képzelünk mi? Itt a nemzeti hírügynökség a lakájmédiával karöltve napok óta elhallgat és kussol a történetről. A közvetlenül érintett köztudottan nem közszereplő, úgyhogy már megint kéretik beérni annyival, hogy a libsik ajvékolnak. Aki véletlenül megírja a gyalázatot, az is azt hazudja, hogy Brüsszel beszállt a kampányba, azért van minden. Aztán kiáll az arrogáns kormányszóhurcoló és elmagyarázza, hogy Bajnai a hibás, mer’ különben is Gyurcsány. Soros OLAF jelentését nem hozzák nyilvánosságra, mert kínos és védhetetlen. A nyakig korrupt miniszterelnök meg előre lezsírozott interjúkban üzeni, hogy ő a törvénytisztelet talaján áll, és ha Brüsszel nem ad pénzt, mert korrupt geci, akkor majd tarhál Kínától.

Remélhetőleg ez az undorító sztori is kiállja a birkatürelem próbáját. Pedig nem szaros 600 millió a tét, hanem 12 milliárd. És nem az kell kifizesse, aki megcsócsálta és lenyúlta, hanem azok, akiknek a kárára ellopta. Hát ja. Nekünk még a V4-es kultúrából és mentalitásból is csak ez jutott. A legalja. A 12 milliárd meg már igazán nem tétel Lölö közel 500 milliárdjához képest. Igaz is, nekünk senki ne mondja meg, hogyan hagyjuk magunkat kizsigerelni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.