Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Most sem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, legfeljebb kicsit hazudósabbak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Verőfényes és verőeres szép reggelt, jó munkát, vidám keresztény kultúrát! Coelho Viktor idézetekkel kezdem a napot, mert nincs is csodásabb annál, mint amikor ilyen végtelen bölcsességű harcos szavait és mondatait idézgeti a saját pártjának a közösségi oldala, aztán szeretetből és rajongásból sorra átveszi a pártmédia, a kormánytagok és nem-kormánytagok, aztán mindenki, akit Orbán Viktor kegyelméből közpénzből tartunk el, végül eléri a népnek az ő ajakát és körbejár, mint egy imádság.

Facebook/Fidesz

Lábadok könnybe magunktól, mennyire jó emberek voltunk már régen is! Kiraboltuk a környező népeket egy kicsit, de csak olyan robinhódosan, azzal a különbséggel, hogy portya közben nem csak a gazdagoktól zsákmányoltunk, hanemhogy mindenkitől. A nagy vándortúra során is fosztogattunk – mert biztosan nem volt nyitva a helyi CBA – egy kicsit, aztán itt van egy kis csavar a történetben. Már amennyiben elfogadjuk a kettős honfoglalás elméletet, akkor az volt, hogy a Vereckei-hágónál (vagy totál máshol) szembementünk saját magunkkal, mert már itt voltunk amikor bevonultunk és akkor mentünk volna éppen kifelé, amikor jöttünk befelé. Namindegy. Jöttünk, lemészároltunk pár embert, aki azt állította, hogy ő már előbb itt volt, a többieket meghagytuk (dolgozni is kell valakinek), ők aztán kénytelenek voltak asszimilálódni, hogy a leszármazottaik a sajátos magyar rabszolgatartás úttörői, azaz eladható, megvehető, agyonverhető, halálra dolgoztatható jobbágyok lehessenek.

Mindezt nem azért mondtam el, mert rosszabbak lettünk volna más népeknél. Nem. Abban a korban ez volt a normális. Sem jobbak, sem rosszabbak nem voltunk, éltünk, ahogy akkor lehetett. Itt szeretném jelezni, hogy most sem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, legfeljebb kicsit hazudósabbak, amennyiben költöttünk magunknak egy szép mesét a mindenkinél szuperebb magyarokról, és ehhez most is ragaszkodunk.

Mert mi sosem akartunk gyarmatot tartani. Hát jóhogy nem, miután akkor, amikor a gyarmatosítás megkezdődött, éppen azzal voltunk elfoglalva, hogy háborúskodjunk és Dózsa Györgyöt sütögette a nemesség. Ráadásul már abban az időben sem mosta hét tenger a partjainkat, az meg nem hátrány, ha vannak hajóflottái egy országnak. Ugyanis gyalog kurvasokáig tart eljutni a gyarmatosítandó területekre. Magyarul: nem a nemzeti nagyságunk tartott vissza a gyarmatosítástól, hanem az, hogy nem volt rá lehetőségünk. Pont. A problémamegoldás pedig nem dicsőség, hanem alap. Azonban nem árt észben tartani, hogy sem Orbán Viktor, sem az ő udvartartása – a szavazóikkal együtt sem – azonos a magyarsággal. Olyannyira nem, hogy bőven kisebbségben vannak. Ebből eredően az ő problémáik nem azonosak a magyarság problémáival, depláne a többség problémáját éppen Orbán uralkodása okozza. Igaz, még nem sikerült megoldani, de ami késik, az később lesz.

Haladjunk tovább ezen a nyomvonalon. Szintén a Fidesz Facebook oldalán leltem ezt a szépet:

Értem én, hogy Orbán Viktor és becses neje kisarjadt, váljék egészségükre! De ők fejenként is egy nemzet? Merthogy ugye nemzetek, ami legalább kettő, ez a többes szám feltétele. Tehát az Orbán házaspár két különböző nemzet, és valamire nagyon büszkék. Hogy mire, az egyelőre még nem világos. A kérdés az, ki akarja vajon elvenni tőlük a sarjadást és a büszke európai nemzeti létet? És miért akarja elvenni valaki? Megeszi? Eladja? Eleve, hogy lehet azt elvenni? Nem mondom, hogy nem szívhasogatóan romantikus, ahogy caplatnak fel a büszke európai nemzetek – kéz a kézben – Sátoraljaújhelyen a turul szobor avatási helyszínére.

Ha már itt tartunk, ejtsünk néhány szót a turulról. Nekem semmi bajom a madárral, csak éppen az az ősi mondavilágból származik. Abból az időből, amikor még rohadtul nem voltunk büszke keresztények (kivéve talán Kövér Lászlót, ő biztosan az volt már), hanem mindenféle más isteneket tiszteltünk. Nem voltak papok sem, hanem sámánok mondták meg a tutit. A turulról ma is elszánt vita folyik tudományos körökben, mert a tudósok nem tudják eldönteni, hogy sólyom vagy sem, de a mostanában ismét fellángoló szoboravatási mánia szempontjából ennek nincs is jelentősége. Felőlem lehet búbosvöcsök is, a lényeg az, hogy miközben kormányék üvöltve verik a mellkasukat és bizonygatják, annyira keresztények, amennyire még maga a pápa sem, közben meg egy kereszténység előtti, teljesen más valláshoz fűződő baromfit imádnak nagy erőkkel.

Akár önmagában ez a két csodásan megfaragott plakát a kormánypárt közösségi oldaláról is simán körberajzolja a büszke magyar néplelket. Miután az köztudott, hogy Kövér László szokta mostanában eldönteni, hogy ki lehet magyar és ki nem, értelemszerűen csak a fideszes egyharmad magyar, tehát az ő néplelküket láthatjuk itten, amint arra büszkék, hogy tenger (tudom, volt egy tengeri kijárata az országnak, de az még nem tett minket hajós nemzetté) hiányában nem mentek őseink is gyarmatosítani, valamint a kereszténységet fennen hirdetve szobornak meg mindenhová egy pogány korból származó mesebeli madarat. Végül meg kell állapítanom: fura népség vagyunk. Általában is, de azok, akik képesek elhinni azt a tengernyi baromságot, amit Orbánék összehordanak, főként különös teremtményei a Jóistennek. Vagy a turulnak.

Kellemes ébredezést! Hamarosan folytatjuk a beszólásokat, nehogy eltunyuljunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.