Végső fázisába érkezett Magyarország eddigi legnagyobb külföldi fejlesztési programja Ugandában – közölte a külgazdasági és külügyminiszter vasárnap, a Facebookon
– ezt írja az MTI, és bármennyire vasárnap van, az ember feje megfájdul. Már tényleg nem tudom, hogy ehhez itt kell élni, vagy nem kell itt élni, vagy bárhol lehet élni, mert ezt ép ésszel felfogni nem lehet. Nem sorolom fel, hogy mi mindenre nincs 1,5 milliárd forint ebben a bú által környékezett országban, de ha csak azokra a milliárdokra gondolok (sajnálom, ezt nem tudom kiheverni), amelyekkel az Orbán-kormány Iványi Gáboréknak tartozik, az is bőven elég.
Szijjártó termelési jelentései közül azokat a hangsúlyosan aggasztóak – a kormány általános igazmondási képességeit szem előtt tartva -, amelyek a jövő időről szólnak, de értelemszerűen a jelen idejű melldöngetést szolgálják. Ezekkel a beharangozott, még nem végbement, de akár végbement, akár még csak éppen körvonalazódó fejleményekről szóló propagandasikerekkel az a probléma, hogy nincs élő ember, aki a büdös életben képes lesz ellenőrizni a valódiságukat.
1,5 milliárd forintnál nem csak Mohácsnál, de az elmúlt évtizedben is nagyságrendekkel több veszett, de ha nekem valaki azt mondja – miközben a magyar társadalom egy része a kormány saját bevallása szerint is rohadt nehéz helyzetben van, segítséget viszont alig vagy egyáltalán nem kap -, hogy egy tetves világjárvány idején az ország érdekét szolgálja, hogy az ugandai bank- és privát szektor informatikai védelmét fokozzák magyar adófizetői pénzekből, akkor tényleg megérett itt minden a pusztulásra. Még a magyar kormányzati portálok informatikai védelme is rendre térdre borul, de majd Ugandában megvédik a bank- és privát szektort. Hogyne.
Szijjártó Péter bejegyzésében kifejtette, a program részeként magyar vállalatok egy 1,5 milliárd forint értékű projektet fognak megvalósítani az ugandai bank- és privát szektor informatikai védelmének fokozása érdekében.
Hangsúlyozta, az elmúlt évek munkájának köszönhetően magyar cégek jelentős beruházásokat hajtottak végre Kelet-Afrikában.
“Vállalataink ezzel nem csak komoly referenciát szereztek az afrikai piacokon, de ténylegesen hozzájárultak ahhoz, hogy az Ugandában élő és az oda menekült mintegy másfél millió ember helyben megtalálja a megélhetést az elvándorlás helyett” – fogalmazott a tárcavezető.
Kiemelte, a Rwamwanja menekülttelepen víztisztító állomásokat építettek ki, amelyeknek köszönhetően 200 ezer ember jut tiszta ivóvízhez naponta. “Kialakítottunk egy kibervédelmi elemzőközpontot, ami mellett hamarosan befejeződik az országba érkező menekültek nyilvántartó rendszerének fejlesztése is” – tette hozzá.
Szijjártó Péter aláhúzta, “a mi álláspontunk egyértelmű: a migrációt csak úgy lehet megállítani, hogy a segítséget visszük oda, ahol a baj van, és így előzzük meg azt, hogy emberek milliói keljenek útra”. (via MTI)
Címlap: 2019 novemberében Szijjártó fogadja Elly Tumwine ugandai belbiztonsági minisztert Budapesten, a külügyminisztériumban (Forrás: MTI/KKM/KKM/Burger Zsolt)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.