Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lassan kelleni fog a következő önérzetes nyílt levélke. Megint minden irányból támad az ellenség

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lassan nekifeküdhet a halasztást nem tűrő, soros szamizdat legyártásának a nemzet önjelölt íródeákja (úgy is, mint miniszterelnök), aki – mint ismert – egy már részben felbecsült, részben még most is felbecsülhetetlen következményekkel járó világjárvány elleni küzdelem kellős közepén, egyéb bokros teendői mellett is sűrűn ráér arra, hogy mindenféle általa halálos ellenségnek kinevezett politikai és nem politikai szereplőket helyretegyen, kioktasson és felmosson velük.

Nem győzöm hangsúlyozni: isteni szerencse, hogy ennyire ráér, hogy ennyire rendben van minden. Hogy már mindenkit megmentettek, aki az út szélére került; hogy szám szerint pontosan annyi munkahelyet hoztak létre, mint amennyit a vírus tönkretett; hogy az oltási sorrendről nem hiányos, egymásnak ellentmondó, bizonytalanságot generáló információkat közöl a kormány; hogy a hivatalos propagandájuk nem lepleződik le kétnaponta, mert már a saját maguk által kozmetikázott adatokat sem tudják követni, hanem. Minden átláthatóan és gördülékenyen működik ahhoz, hogy minél előbb túl legyünk ezen a nyomorult éven, és újra embernek érezhessük magunkat, mielőtt visszafordíthatalanul becsavarodunk, vagy rosszabb esetben felkopik az állunk.

Egyszóval tényleg isteni szerencse, hogy a miniszterelnök a keményen életben maradni próbáló kisemberek valós problémáival foglalkozik járvány idején, és nem a megnyerhetetlen (nem dőlhetünk hátra, egy csatát megnyertünk, de a háború folytatódik, most kezdődnek csak az igazi megpróbáltatások, stb.) politikai harcait vívja általa kinevezett valós, de leginkább vélt ellenségek ellen. Elkel majd a következő dúlt keblű, önérzetes nyílt levélke, ugyanis megint minden irányból támad az ellen. Sorolom.

Egyrészt Soros György már megint nem bír magával, a német Handelsblatt üzleti lapban a korábban az Európai Uniónak javasolt örökkötvényt most a tagállamoknak ajánlja. A Fidesz jelentős részét a saját pénzén taníttató, minden hájjal megkent spekuláns azzal érvel, hogy a járvány nyakában lihegő gazdasági válságból úgy lábalhat ki leggyorsabban Európa, ha az egyes tagállamok bocsátanak ki ilyen típusú kötvényeket, mert ezzel most még le lehet szorítani a mentőcsomag költségeit.

Másrészt ott van a másik patás ördög, Vera Jourová, az Európai Bizottság alelnöke, aki a Der Standard című osztrák lapnak adott interjúban arról beszél (az elfideszesített Index meg is adta a módját a hergelésnek, értsd: Pénzmegvonással fenyegeti a magyar kormányt az Európai Bizottság alelnöke): ha a magyar vagy lengyel kormány nem vált irányt a Bizottság által a jogállamiság terén problémásnak látott ügyekben, akkor nagyon sok pénzt tudnak blokkolni (például a nagy állami beruházások kifizetéseinél). Tekintve, hogy az állam- és kormányfők erős eszközt adtak az Európai Bizottság kezébe a jogállamisági rendelet támogatásával.

De ez mind semmi, ezekre már megvannak a bejáratott lózungok és jajveszékelések arról, hogy kicsoda mi, magyarok elveszejtője Soros György és kicsoda az ő embere, Vera Jourová, ami után már teljesen mindegy is, hogy mit mondanak miről, a megrökönyödéshez a fidesznemzeti hagyományok szerint elég tudni, hogy ki mondta. Hogy mit mondott, az mindegy, akkor is felháborodás, harc és háború lesz a vége. De hol van mindez ahhoz képest, hogy harmadrészt az Egyesült Államok elnökének beiktatásával kapcsolatban miként vélekedett Jourová főnöke, az Európai Bizottság Orbán Viktor közreműködésével megválasztott elnöke:

Négy hosszú év elteltével Európának ismét barátja van a Fehér Házban, a Capitolium pedig ismét a demokrácia szimbóluma lehet, Joe Biden beiktatásával Amerika ugyanis visszatér a hasonlóan gondolkodók körébe – jelentette ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Euróai Parlament (EP) brüsszeli plenáris ülésén szerdán.

Ursula von der Leyen az Egyesült Államok új elnökének beiktatásáról és az aktuális politikai helyzetről folytatott EP-vitán azt mondta: új időszak kezdődik Amerikában, Biden beiktatásának fontos üzenete ugyanis, hogy egy megosztott nemzet gyógyulása indulhat meg.

Elmondta, az új partnerség kialakítására az Európai Bizottság előre tekintő transzatlanti napirendet fogadott el a globális változások közös megoldása céljából az Amerikával közös érdekek és értékek alapján. 

Kiemelte azt is, hogy többet kell tenni a szélsőségek, valamint az álhírek terjedése ellen, ennek érdekében az internetes óriáségek hatalmát korlátozni kell.

És akkor az uniós tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács elnöke, Charles Michel még jól rátett néhány lapáttal erre a szörnyűségre, ő szintén arról beszélt: az éghajlatváltozást, a koronavírus-járványt, a gazdaság újraindítása és a biztonság területét érintő új szövetségre van szükség Európa és az Egyesült Államok között egy erősebb Európa, egy erősebb Amerika és egy jobb világ megteremtésért. Michel szerint:

Joe Biden beiktatásával itt a lehetőség arra, hogy helyreállítsuk a transzatlanti kapcsolatokat. Amerika erős partnere Európának a demokrácia, a jogállamiság és a szabadság védelmében. Amerika a demokrácia erős bástyájaként mindig példaként szolgált a szabadságot keresők számára világszerte.

Az Európai Tanács elnöke fontosnak nevezte, hogy Európa stabilizáló szerepet játsszon a globális szintéren, és megfelelő súlya legyen a világpolitikában, egy jobb és környezetbarátabb világ építésében.

Michel javaslatot tett arra, hogy az idén tervezett NATO-csúcs alkalmával rendezzenek csúcstalálkozót az európai uniós vezetők és az amerikai elnök között is.

Az körvonalazódik egyértelműen ezekből a nyilatkozatokból, ami eddig is elég világos volt: Európához képest sokadszorra ordítóan fordítva ülünk a dakota lovon. Mármint a magyar államvezetés, amelyik négy évig (és a mai napig) leplezetlenül hősként ünnepelte azt a Donald Trumpot, aki ugyan rendkívül elégedett saját maga négy éves teljesítményével, mégis a fél világ – beleértve a sajátjait is – megkönnyebbülve sóhajt fel attól, hogy a mai nappal távozik az Egyesült Államok éléről. Ha a szamizdatos kínvicctől el is tekintünk, az nem túl jó hír nekünk, akik nem vagyunk a magyar államvezetés (nem is leszünk), hogy a magyar kormány mindent egy lapra tett fel Trumppal kapcsolatban, hogy a választási kampányban Szijjártó nyíltan nekiment Bidennek, és az utolsó utáni pillanatig kitartottak minden idők egyik legvállalhatatlanabb, az amerikai társadalom polgárháború szélére taszításában megbocsáthatatlan szerepet játszó, viselkedészavaros, a kirekesztést, a gyűlöletkeltést és a tahóságot nemzeti büszkeségként keretező amerikai elnök mellett.

Az Orbán hathatós közreműködésével (mindegy, csak Weber ne legyen) az EB élére került Von der Leyen és Michel nyilatkozataiból elég egyértelmű, hogy az Európai Unió számára Trump nem volt járható út, a járható út most kezdődik. A kérdés az, hogy a B-tervvel nem rendelkező Orbán milyen álláspontra helyezkedik jövőben, miután az ikertesó csúfosan megbukott. A Szijjártó-féle magyar mártírt- és hisztidiplomáciát ismerve van ok bőven az aggodalomra.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.