Május 17,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kövér szerint a Fidesz soha nem minősítette tiszteletlenül vagy mocskosszájúan a politikai ellenfeleit

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,159,984 forint, még hiányzik 1,840,016 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megrendültségemben majdnem elsírtam magam a meghatottságtól, miután elolvastam, hogy Kövér László majdnem elsírta magát a meghatottságtól és a megrendültségtől 1990-ben, amikor először lett országgyűlési képviselő. Ám mivel azzal a lendülettel neki is állt a 2010 utáni parlamentáris normák lepusztulásáról és az írott szabályok be nem tartásáról óbégatni, meggondoltam magam. Kövér László természetesen nem a kétharmados fideszes többségre gondolt, hanem mindenki másra (gondolom, még Schiffer Andrást is beleértette a 2010 utáni új, pusztító politikai generációba, pedig).

Rengeteg mindent ki lehetne emelni a vadliberálisból fundamentalista divatkereszténnyé avanzsált házelnök vasárnap éhgyomorra terjedő közszolgálati ömlengéséből – beleértve azt is, hogy félszájjal elismerte, néha ők is kreatívan értelmezték a házszabályi lehetőségeket, és lehet, hogy neki személyesen is volt olyan gesztusa, amit ma már nem vállalna büszkén -, de a legütősebb mégiscsak a címben foglalt feketeöves valósághajlítás. Az az ember állítja ezt, aki házelnöki minőségében, a jótollú fideszes lejáratómédia legszebb hagyományait követve egyszerűen csak moslékkoalíciónak nevezte az ellenzéket, aki hangosan és érthetően kimondta, hogy az ellenzék nem a magyar nemzet része, és aki annyira sem veszi emberszámba a parlament ellenzéki padsoraiban ülő nőket, hogy nőnek nevezze őket, ehelyett szánalommal tekint rájuk. Rájuk, akiknek a személyi száma 2-essel kezdődik.

Aki nem szólalt meg, amikor a főnöke személyeskedve, szemöldökcsipeszezve, más férfiak szoknyáját emlegetve buzizta az egyik akkori képviselőtársát (nem mintha melegnek lenni bűn és megalázó lenne), aki együtt hahotázott a párttársaival, amikor a miniszterelnök haverja és gazdája csicskapártozott vagy boldogkarácsonyozva tette a hülyét azért, hogy közérdekű, érdemi kérdésekre ne kelljen válaszolnia. Ha ezektől eltekintünk, akkor Kövérnek igaza van ezúttal is. Mindig is. Őt is megérdemeljük.

A 2010-et követő időszak azonban már azt mutatta, hogy „egy más politikai generáció másfajta hozzáállással lép be a Ház kapuján, tehát nem érzi azt az erkölcsi felelősséget, nem érzi azt a méltóságot, amit a falak önmagukban sugároznak”. Ennek az újfajta hozzáállásnak a mostani alakuló ülésen is voltak jelei. Például a frakciók egy részének kivonulása, vagy a Momentum frakció által eljátszott „méltatlan bolhacirkusz” említette, hogy részt vesznek-e az alakuló ülésen vagy sem. „Azt hiszem, ezek a fiatalemberek nincsenek is igazán tudatában annak, hogy mit jelent az, hogy az emberek egy része őket bízta meg a képviseletükkel, hogy abba a Házba egyáltalán beléphetnek, és parlamenti képviselők lehetnek”.

Arra a felvetésre, hogy az ellenzék szerint szigorúan lép fel házelnökként az ellenzéki képviselőkkel szemben, Kövér László azt mondta: bár néha ők is „kreatívan értelmezték” a rendelkezésükre álló házszabályi lehetőségeket, bizonyos határokat soha nem léptek át. „Lehet, hogy volt olyan gesztusunk, talán személy szerint nekem is (…), amit ma már nem vállalnék büszkén (…), de azért soha nem vontuk kétségbe a parlamentarizmus szabályainak az érvényességét”. Az, hogy erőszakkal próbálták volna megakadályozni a törvényhozás normális menetét, „az nemhogy nem fordult elő, hanem a fejünkben sem fordult meg soha”, mint ahogyan soha nem minősítették tiszteletlenül, vagy „mocskosszájúan” politikai ellenfeleiket.

„Ehhez képest, ami 2010 után történt, az minden korábbi elképzelést felülírt: egy olyan politikai generáció lépett be a Parlament kapuján 2010-ben, ami nemhogy az addig többé-kevésbé mindenki által betartott íratlan szabályokat rúgta fel, hanem ezen túlmenően már az írott szabályokat sem kívánta betartani”.

A fiatal generációtól indult, de a teljes ellenzéket „megfertőzte” az a gondolat, hogy ha megnyerik a választást, akkor nem kell kétharmados többség ahhoz, hogy „kukába dobják az alaptörvényt”, mert azt meg lehet tenni feles törvénnyel is. Sőt volt olyan vélemény is, hogy majd Brüsszelben megíratják az új alternatív alkotmány szövegét, és „kvázi egy népszavazással, mindenfajta törvényhozási procedúra nélkül elfogadtatják”, egyesek pedig arra vártak, hogy az utcán tüntető tömegek forradalma fogja az alkotmánycserét kikényszeríteni.

„Több évtizedes, vagy több évszázados parlamentáris normák lepusztulásával vagyunk kénytelenek szembesülni. Nem az a kérdés, hogy én szigorú vagyok-e vagy sem, hanem az a kérdés, hogy ezek az emberek meg ezek a gondolatok hogy kerülnek egyáltalán a Parlament falain belülre”.

Az elért eredményekről szólva azt mondta, talán többet is elértek, mint amit 2010-ben reméltek. A kétharmados felhatalmazások olyan mozgásteret nyitottak a számukra, ami lehetővé tette 2010 után, hogy egy második rendszerváltozással felérő korrekciót hajtsanak végre az 1990 óta eltelt időszak tapasztalatait felhasználva az alkotmányos berendezkedésen.

„Önmagában a jogalkotás, ami 2010 után elindult, és ami tulajdonképpen az elmúlt ciklusban befejezettnek volt tekinthető – ami nem jelenti azt, hogy nem kell apróbb korrekciókat még akár a jövőben is végrehajtani rajta, lásd itt például a veszélyhelyzet fogalmának a kiterjesztését a háborúra tekintettel -, szóval ez önmagában egy akkora történelmi alkotás volt, amiben megtiszteltetés volt részt venni egyszerű képviselőként is, a gombot nyomogatni meg a vitákban részt venni, de házelnökként meg különösen, ellenjegyezni egy ilyen törvényt”. Átalakították a Ház működését, a képviselők létszáma a felére csökkent, és olyan házszabályt alkottak meg, ami lehetővé tette a hatékonyabb törvényhozási munkát. (via MTI)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!