NEHAZUGGY

Kegyetlenül szórakoztató

Jó reggelt kívánok! Ez itt a soros reggeli műsorszámunk a párhuzamos univerzumból. Csütörtök van, csokorba kötöttük a NER-aktualitásokat.

Lázár János távozása óta sajnos a hagyományos csütörtöki kormányinfók valami egészen követhetetlen algoritmus szerint vannak akkor, amikor éppen vannak, ráadásul a feltörekvő Gulyás Gergely kancelláriaminiszter úr távolról sem olyan kegyetlenül szórakoztató, mint nagy elődje. (A hangsúly leginkább nem a szórakoztatáson, hanem a kegyetlenségen van.) Ennek ellenére neki is bőven sikerült a megrökönyödést kiváltani hivatott baromságok tárházával előállnia. Én most csak a kedvencemet fogom kiemelni a rengeteg, tegnap elhangzott, arcpirításra alkalmas kijelentése közül, nevezetesen azt, amelyik így szól: Guy Verhofstadtnak nincs joga elmondani a véleményét Magyarországról. Ez már csak azért is kegyetlenül szórakoztató, mert a magyar kormánynak viszont joga van hazugságokat terjeszteni Guy Verhofstadtról és bárkiről, aki alkalmasnak találtatik arra, hogy a Fidesz és Orbán Viktor politikai megélhetését és túlélését szavatoló gyűlöletkampány főszereplője legyen. A megállításra szoruló Brüsszeltől Soros nevetéséig hosszú és kínos a sor. Tehát miután bizonyíthatóan egy öblös nagy hazugsággal rágalmazták az EP liberális frakciójának vezetőjét, Gulyás fiatal demokrata, a haza reménysége, a soha nem vetemedés kormányának egyik legmagasabb polcon pöffeszkedő tagja, aki még arra sem volt hajlandó, hogy érdemben válaszoljon egy egyszerű kérdésre (az európai gazdaságnak szüksége van külföldi, Európai Unión kívüli munkaerőre, ahogyan a magyar kormány is ukrán vendégmunkások és bevándorlók segítségét veszi igénybe, vagy sem?), felmondta a hülye dumát: Verhofstadt nem mondhatja meg Magyarországnak, mit gondoljon a migrációról, ahogyan más kérdésekben sem fogalmazhat meg semmiféle kritikát a magyar kormánnyal szemben. Nyilván Verhofstadt egyáltalán nem mondta meg sem a magyar kormánynak, pláne nem Magyarországnak, mit gondoljon a migrációról, Gulyás Gergely állapota ezzel szemben aggasztó. (A 168óra interjúját a magyar kormány aktuálisan legnagyobb, színvonal alatti hazugságokkal lejáratni kívánt ellenségével viszont érdemes elolvasni.)

Szerintem ezzel a gagyi mondókával Gulyásnak sikerült leküzdenie magát (nem volt nehéz) a főnöke szintjére, aki nyolc éve harcol és még mindig nem sikerült nyernie. Tegnap megint harcba indult Brüsszelbe (olyan égetővé vált a figyelemelterelés a fontos kérdésekről – lopás, lopás, lopás -, hogy már a repülőtérre menet közben is ócska Facebook propagandavideókat forgat, amelyek percekkel később aztán az MTI hivatalos híranyagában landolnak), majd amikor odaért, megüzente, hogy harcban állunk, de jól állunk. Arra azért fel szeretném hívni a figyelmüket ezeknek a végtelenül aljas és kínos figuráknak, hogy miközben ők (ellopott, a haverok zsebében köddé vált) milliárdok árán hergelik a híveiket Európa ellen, és harcolnak egyik boldog karácsonytól a másikig, a magyarok még soha ennyire nem szerették az EU-t, mint most. Sőt, az EU-bomlasztó Orbán Viktor és zenekara számára határozottan rossz hír, hogy az Eurobarométer tegnap közzétett közvélemény-kutatása szerint

• egyértelmű és növekvő az Európai Unió támogatottsága a tagországokban: a megkérdezettek 68 százaléka hasznos dolognak tartja hazája tagságát, ami a legmagasabb arány az elmúlt 35 évben.
• a megkérdezettek 62 százaléka nem csak hasznos, hanem összességében jó dolognak is tartja országa EU-tagságát.
• Magyarországon a lakosság 60 százaléka gondol pozitívan az uniós tagságra, ez jelentős növekedés a tavalyi 50 százalékhoz képest. Az emberek 79 százaléka szerint az országnak előnyére vált a csatlakozás, miközben arányuk tavaly még csak 72 százalék volt. A magyar válaszadók 7 százaléka rossz dolognak tartja a tagságot, 14 százalék pedig azon a véleményen van, hogy az ország nem profitált az EU-ból.
• az abszolút többség szinte minden tagországban arra szavazna, hogy hazája tagja maradjon az EU-nak, az ezt támogatók aránya átlagosan 66 százalék, csak a megkérdezettek 17 százaléka gondolkozna el a kilépésén.
• Magyarországon a lakosság 61 százaléka szavazna igennel a maradásra, 17 százalék kilépne.
• 48 százalék szeretné, ha az EU szerepe növekedne, 27 százalék pedig kevesebb szerepet szánna neki. (MTI)

Tudom, hogy ehhez képest sokkal izgalmasabb hír, hogy Orbán, a divatdiktátor Orbán Ráhel szülőatyja 1 millió forintos öltönyt villantva suhant megvédeni a hont a hanyatló Nyugatra, de egyrészt ez is pont úgy áll rajta, mint bármely filléres cucc, amit a kínaiban is be lehet szerezni, de az legalább olcsó. Másrészt sajátláb nagyságosasszony karórájának árához képest nevetséges is szóvá tenni. Harmadrészt semmi probléma nem lenne ezzel (mert egy miniszterelnök a harcolás közben nézzen már ki valahogy), ha közben nem hazudná magáról, hogy plebejus és nem működtetne egy olyan mocskos urambátyám-rendszert, amelyik rövid időn belül (legfeljebb 2 év) padlóra küldi az országot.

Márpedig ott, ahol az aranyásó megélhetési celebné, Vajna Tímea barátnője Rogán Antal köreivel összeborulva egy nettó 11 milliárdos projekt (workshopok, konferenciák, hablaty és hamuka) keretében magasztalhatja két európai uniós projekt sikerét (az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program és a Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Program) úgy, hogy ez a ránézésre is brutális költség majdnem a harmada a rászorulók megsegítését szolgáló operatív program keretében 7 év alatt (!) szétosztandó uniós támogatásnak, ott nem kell Bajnai Gordonnak lenni ahhoz, hogy világos legyen: a magyar felzárkózás ma sokkal távolabb van, mint 1990-ben, és hogy Magyarországot 2008-cal szemben ma nem a hirtelen szívhalál fenyegeti, hanem a lassan ölő daganat.

Ahol munkahelyteremtésre olyan cégekhez vágnak hozzá milliárdokat, amely cégek soha nem is akartak munkahelyeket teremteni (gratulálunk Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tárcájának), ott marad a cirkusz, a hőbörgés, a figyelemelterelés. Például:

Ebbe most véletlenül sem megyek bele, tegnap reggel volt már szó arról, hogy micsoda iszonyú szolgálatot tett ezzel az LMP képviselője a kormánypártnak és milyen hitelességi zsákutcába terelte az ellenzéki médiát, de azért van annak egy igen bűzös és átható bája, amikor a bűnözőgyanús egyénekkel gazdagon körbekerített állampárt, ahol soha semmilyen kijelentésnek, vagy ordas megmozdulásnak nem volt következménye (a kirakatba kipakolt Simonkát most hagyjuk), mások lemondását követeli.

Nos, az ilyen helyeken – szintén Bajnait idézve – hatványozottan érvényes, hogy a forradalmakat nem a szegények csinálják, hanem a csalódottak. Pedig szegénységben aztán nincs hiány: a magyarok kicsit több, mint negyedét, egész pontosan 25,6 százalékát fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség. Szerintem senkit ne tévesszen meg, hogy Kelet-Európa több országán kívül a spanyoloknál és az olaszoknál is rosszabb a helyzet.

És végül a keretes szerkezet jegyében: miután Gulyás Gergely egy bő egy hónappal ezelőtti kormányinfón arról prédikált, hogy a Fidesz támogatná, hogy Manfred Weber legyen az Európai Biztottság következő elnöke, ímhol fordult a köpönyeg: miközben az Európai Néppárthoz tartozó nyolc ország hét vezetője támogatásáról biztosította Manfred Webert, aki az Európai Bizottság következő elnöke lenne, Orbán egyedül nem. Weber hivatalos levelet kapott Bulgária, Horvátország, Ciprus és Írország miniszterelnökétől, valamint az osztrák kancellártól és a román elnök pártjától is. Egyedül a Fidesz elnöke, Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor nem állt eddig Weber mellé. Mégsem olyan fontos ügy ez, mint görög neonácikat simogatni, nem igaz? Mert abban élen járt a miniszterek elnöke. Ennyi fért a ma reggeli műsorba, később folytatódik az elmebaj. Szép napot mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább