Vicces is lehetne, amennyiben bármi vicces lenne abban, ami az elmúlt 12 évben történt, és hahotázva kiröhöghetnénk Dömötör Csaba rogánista államtitkárt, aki a Magyar Nemzet nevű propagandakiadványban megfejtette a nyilvánvalót:
Karácsony Gergely visszalépésével is Gyurcsány Ferenc diktálja a tempót a baloldalon.
Miközben 543 585 magyar választópolgárról biztosan tudható, hogy számukra hatalmas tétje és jelentősége van az ellenzéki előválasztás második fordulójának, miközben pénteken minden, az ellenzéki előválasztással összefüggő részvételi rekord megdőlt, miközben tényszerűen bizonyítható, hogy az az állampárt költötte a legtöbbet közösségi médiás (lejárató) hirdetésekre az előválasztási kampányban, amelyik nem is indult az ellenzéki előválasztáson, Rogán Antal beosztottja kiváló ütemérzékkel arról lamentált a fideszes lakájmédiában, hogy valójában mindegy, ki nyeri az előválasztásnak nevezett „maszkabált”, mert a mindenkori politikai erőviszonyokat az határozza meg, hogy kinek hány képviselője van az Országgyűlésben. Márpedig az első fordulóban eldőlt, hogy a DK-nak lesz a legtöbb, remélhetőleg továbbra is ellenzékben, vagyis ez azt jelenti, hogy a DK hozza majd meg a döntéseket, és mindegy, hogy kit raknak a kirakatba.
Így okoskodott Dömötör Csaba nevű propagandista államtitkár, aki szerint bárhogy is legyen, a kirakatba állított szereplők mögött ugyanazok az arcok jelentkeznek a hatalomért, mint korábban. Hogy például Márki-Zayra hogyan lehet ráhúzni ezt a hazugságot, az nem derült ki, viszont. Viszont Karácsony Gergely visszalépése előtt a lejáratógépezet által még lábjegyzetben sem emlegetett hódmezővásárhelyi polgármesterről szóló bizarr érvelésében Dömötört egyáltalán nem zavarta össze az utóbbi időben oly sokszor emlegetett, a hét minden napján saját paródiáját alakító Hollik István tenyérjós korábbi magabiztos tenyérjóslása, miszerint MZP-nek azért nincs esélye nyerni, mert ő nem Gyurcsány embere.
Ezért mostantól az a kommunikációs csapásirány, hogy már nem emlegetik, hogy MZP nem Gyurcsány embere, tehát labdába sem rúghat , hanem az van, hogy egy párt és képviselőtársak nélküli ember csak akkor lehet baloldali miniszterelnök-jelölt, ha megállapodik a baloldallal, és Márki-Zay ezt minden bizonnyal megtette. Bár Márki-Zay jobboldali politikusként határozza meg magát Dömötör szerint, ugyanakkor úgy viselkedik, olyanokat mond és úgy is cselekszik, mint egy baloldali politikus, és semmi köze a jobboldalhoz.
Ha már Dömötör ilyen faszán eldöntötte, kinek van és kinek nincs köze a jobboldalhoz, vonjuk le a konzekvenciákat. A Fidesz annyira uralja a pillanatot, hogy nem pusztán iszonyatos közpénzekből vesz részt azon az ellenzéki előválasztáson, amin el sem indult, nem csupán minden idők leggázabb politikai szemfényvesztésével, a Gyurcsány- és Karácsony-ellenes petícióval küzd az ellenzék megállításáért, de immár krumplis zsákokkal is meg akarja állítani a volt miniszterelnököt és a jelenlegi főpolgármestert. Ez utóbbiról ugyan látványosan és sokatmondóan lekoccolt a lejáratására berendezkedett gépezet, ám azért nem teljesen. Miközben a Fidesz választási alamizsnaosztogatását reklámozta (szja-visszatérítés, zöldcsok, 200 ezres minimálbér, 25 év alatti fiatalok szja-mentessége), Dömötör azért nem felejtette el szembeállítani a fideszes országépítést a fővárosi pusztulattal, és azt cselekedni, amihez a legjobban értenek, a baloldallal hergelni:
Budapest példája is mutatja, hogy akár egy év alatt is le lehet rombolni azt, amiért magyarok milliói egy évtizedet dolgoztak. Tanuljunk ebből, és ne hagyjuk, hogy a baloldal az országgal is megtegye azt, amit a fővárossal!
Lehet, hogy nem is Karas Monikát kellett volna sietősen lemondatni, ellenben Rogánnal kellett volna haladéktalanul valamit kezdeni? Merthogy ez a kommunikációs csűrés-csavarás meglehetősen vérszegény és harmatgyenge azok után, hogy mindent Karácsony földbe döngölésére tettek fel, és hatalmas zajjal pofára estek. Úgy tűnik, nem sikerül lejönni a szerről, ami nem csoda, hiszen csak magukból indulhatnak ki, amikor a világot magyarázzák a rajongóiknak: igen, a Fidesz úgy működik, hogy tökmindegy, ki mit gondol, a döntéseket egyetlen ember hozza meg.
Nos, ezzel szemben a sátraknál sorban álló magyar állampolgárok ma még egy olyan többpárti koalíció első emberére szavazhatnak, ahol rohadtul nem egy szerepzavaros félisten hozza meg a döntéseket, ahol vannak viták, és nem kötelező bólogatással dől el, hogy a vezérkosnak mindig mindenben is igaza van. Ráférne már nagyon erre az országra. Erről persze Dömötörnek és a Pártnak nem sok emléke és fogalma lehet, úgyhogy jobb ötlet híján önmagukat nyugtatják, miszerint a fideszes egypártrendszernek nincs alternatívája. Egészségükre.
(via MTI, Magyar Nemzet)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.