Június 20,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Így múlik el a világ soha nem létezett dicsősége

Jó reggelt, örülök, hogy itt vannak, hogy itt vagytok az új hét hajnalán is! Látom, hogy az egy főre jutó fogalmatlanok száma már nem kettő, hanem sokkal több, majd ezt is jól megünnepeljük egyszer, ha lesz rá idő. Ja, nem. Megpróbálom cizelláltan kifejezni, mire gondolok: attól, hogy tömött sorokban idejönnek és ráokádják a küszöbünkre, hogy liberális barmok, vagy – ez a kedvencem, ez még nem volt – idióta, homokos libbancs portál, majd szimbolikusan toppantanak egyet, sarkon fordulnak és tajtékozva, habzó szájjal elviharoznak, mert megtették, amit a haza megkövetelt, nem lesz jobb hely ez az ország. Attól, hogy kinyilatkoztatnak olyan szavakat, amelyeket nem értenek, amelyeket szitokszavaknak tartanak, mert azt rágta a szájukba a hörgő félistenük, attól, hogy érvek nélkül mocskolódnak, mert szerintük liberálisnak lenni, vagy melegnek lenni szégyen és sértő és bűn, attól az ő hátukon is fát vág a történelem. Nem részesülnek faszább egészségügyi ellátásban, nem lesz része színvonalasabb oktatásban a kölyküknek, és az ő fejükre is ugyanúgy rászarnak azok, akik szerint az ember attól magyar és értékes, hogy ökölbe szorul aggyal és gyomorral harcol, háborúzik, gyűlöl egy életen át. Éppen mikor kit. Bármennyire feleslegesnek tűnik, még sokszor le fogjuk írni, hogy az idióta barmozás, buzizás önmagában nem válasz semmire, legfeljebb arra, hogy az a rengeteg vergődés, amit abba fektetett a nemzeti-keresztény kormány, hogy az ország egyik fele vicsorogva gyűlölje a másik felét, végtelenül sikeresnek bizonyult. És ez nem dicsőség, ez a szégyen.

Erről jutott eszembe, dehogy kapcsolódik semmihez, hogy magyar emberek futószalagon jelentgetik fel a szomszédaikat. Lehetőleg bármilyen és akármilyen okból kifolyólag; az erkélyen cigarettázástól a kidőlt kerítésig, a kutyaugatástól a kapunyitó motor zajáig. Ezt onnan lehet tudni, hogy a Kúria megvizsgálta az országos birtokpereket és beszámolt a vizsgálat eredményeiről. Anélkül, hogy jogalkalmazási,  kérdésekbe belemennénk, elégedjünk meg annyival, hogy évente több ezer birtokvédelmi eljárás indul országszerte. Vagyis a társas együttélés nem megy annyira jól nekünk, mint ahogyan a fülünkbe suttogott dohos, patetikus, hazug önfényező propagandaszólamok állítják. Vagyis az van, hogy miközben eltorzult fejjel kérjük ki magunknak, hogy mi idegen kultúrájú, bőrszínű kecskebaszókkal márpedig nem vagyunk hajlandóak együtt élni ebben a sokoldalúan fejlett, magasabb keresztény kultúrkörben, valójában egymást sem vagyunk képesek tiszteletben tartani és elviselni. Egyfelől igenis odaszarunk mások küszöbére, mintha egyedül lennénk az univerzumban, másfelől igenis bármiért feljelengetjük a mellettünk élőt, ha indokolt, ha nem. És közben elégedetten hümmögünk, hogy micsoda kivételes teremtményei vagyunk mi ennek a beteg világnak, amely már régen elpusztult volna, ha mi nem lennénk.

Ami az egyebeket illeti: eljutottam arra a pontra, amikor azt kell mondanom, hogy Soros György minapi megszólalását kifejezetten károsnak tartom, nem tudom, hogy ő tisztában van ezzel és egyáltalán érdekli-e. Értem én, hogy a kudarcok ellenére sem vonul vissza a közéletből, és még keményebben fog harcolni az általa nagyra értékelt eszmék diadaláért. Nagyon helyes. Csakhogy amikor arra a kérdésre válaszol, hogy mit érez akkor, amikor hallja, hogy Oroszországban és Magyarországon is sokan támadják a magyar kormány pedig egyenesen „Stop Soros” törvényt fogad el a tiszteletére, és csak annyira futja, hogy fájdalmasan tudatában van annak, hogy mennyien támadják, akkor kicsit hiányérzetem van. A kérdés miatt is, meg a válasz miatt is. Ugyanis ez a kérdés szerintem egy pöttyet súlyosabb annál, mint hogy Soros György tisztában van vele és fáj neki. Itt egy országot mérgeznek évek óta az ő személyének örödögiségével, itt kiszolgáltatott emberek százait támadják és lehetetlenítik el azért, mert Soros. Itt nem Soros lelkivilága a lényeg, hanem azoknak az embereknek a napi kínja és keserve, akiknek szembe kell nézniük a Soros személyére felhúzott eszelős mocsokkal. És bár persze tökmindegy, hogy Soros megszólal, vagy nem szólal meg, a Soros-téma nem lesz kevesebb, de ez megint egy kifejezetten olyan megmozdulás, ami a magyar állampárt malmára hajtja a vizet.

És igen, igen, Soros sem fogja megmenteni azokat, akik magukért nem tudnak, nem akarnak kiállni. De legalább van egy téma, amiben Orbán és Soros közös nevezőre hozható: újabb gazdasági válság közeledik. Örülök, hogy ebben egyetértenek. Annál is inkább, mert egyikük sem fog összeroppanni a súlya alatt. Akiknek a feje fölött dúl a háború, azok viszont feltétlenül. És akkor majd kiderül, hogy a gazdasági összeomlástól nem véd meg a szögesdrótos csirkeháló, sem a csavarintos magyar gógyi, sem a sok süket duma arról, hogy mi vagyunk Európa keresztény gőzmozdonya, vagy mi a frász.

És hogy mennyire magára fog maradni ez a most még lelkesen tapsikoló, lelkesen gyűlölködő nép – aki még mindig nem mérte fel, hogy gyűlölettel nem fog jóllakni, amikor üres a hűtő -, azt az európai politika válságos, álságos képe is előrevetíti. Miután a holland konzervatívokat Novák Katalin nagy lóról helyrerakta, mikor a Fidesz Európai Néppártból való kiebrudalásának szükségességét szóvá tették, a finn konzervatív párt is jelezte, hogy megszakítaná az együttműködést a Fidesszel és kizárná Orbánékat a pártcsaládból. Ehhez képest Angela Merkel német kancellár, a felháborodások jogosságára, vagy mire való tekintettel megveregette Orbán vállát egy tegnapi interjúban. Olyannyira, hogy valószínűleg a téglapor is alászállt az ő vöröslő mellkasáról.

Magyarország bizonyos értelemben nekünk végzi el a munkát uniós külső határa védelmével

– egyebek mellett ezt mondta a kancellár az ARD német országos köztelevízióban késő este sugárzott interjúban. Vagyis a magyar-szerb uniós külső határ védelmével Magyarország Németországot is védi. Ez az a pont, amikor az ember felfogja az agyával, hogy kár ide minden szó. Kár azon lamentálni, hogy hány ezer milliárd forint uniós támogatást bukhat Magyarország az EU közös költségvetéséből 2021-2027 között, hogy hány uniós projekt rúgta le a korupció csillagos egét, hogy hány elítélő jelentés készült Magyarországról a nyilvánvaló, jogállamot pusztító fideszes ügyködések okán, vagy hogy mennyire fertőző az a betegség, amit Orbán terjeszt Európában. A nap végén a Néppárt úgyis összezár a szamojéd erkölcsű kelet-európai kisember mögött. Mert a német összeszerelőüzemek mindenek előtt. Így múlik el a világ soha nem létezett dicsősége.

A végére pedig ajánlanék egy izgalmas, finom olvasmányt, egy Dragomán Györggyel, az egyik legnépszerűbb kortárs magyar íróval készült interjút, számomra rendkívül tanulságos. Ízelítőül:

Onnan lehet megismerni a diktatúrát, hogy minden tett politikai tetté válik, minél több ilyen van, annál gyanúsabb. Illetve ha az ember igazat mond, és abból baja lehet, akkor az, bizony, diktatúra kezd lenni.

Csak olyannak lenne szabad hatalma legyen, aki nem akar hatalmat, és csak addig lenne szabad az övé legyen, ameddig nem akarja…

Elviselhető hetet mindenkinek! Később jövünk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.