December 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Igenis létezik fenyegetés, zsarolás és félelem Magyarországon

Jóreggelt kívánok, szombat van, ágyból is lehet olvasni a Szalonnát, meg tavasz is van, szóval mi kell még? Baszottul sok minden kellene még. És ez már abból is látszik, hogy rendhagyó jó reggelt posztot hoztam nektek. Sok mindenről akartam mesélni az elszabadult pojáca első éjszaka jogás baromságától a Márki-Zay Péter számítógépén futó kémprogramig, a közmédia által bemutatott, Svédországból Magyarországra menekülő, rettegő svéd-magyar nőtől egészen addig, hogy Bécsben máris szárba szökkent Lázár János jótékony gyalázkodása. A magyar rendszámú autók némelyikén elhelyezett cetliken félreérthetetlenül üzennek az osztrákok: ha ennyire szar hely ez, miért nem maradtok otthon? Arról is akartam beszélni, hogy a vállalhatatlan fehérbőrűzés mellett lazán, szemrebbenés nélkül kiállt Lázár főnöke is, és hogy ez mennyire borzasztó és szánalmas. Néha az az érzésem, már nem tudják, mit cselekednek és bár örülhetnék is ennek, a gyomrom ökölbe szorul. De most nem erről lesz szó. Vagyis de, csak áttételesen.

Két napja írtam egy cikket Alföldi Róbert technikai okokból lemondott zalaegerszegi kulturális estjéről, amelyben a legjobb tudásom szerint igyekeztem megfogalmazni mindazt, amit erről a maga alá fosott, kisstílű, pitiáner rezsimről gondolok. Egyúttal feltettem magamnak és mindannyiunknak a kérdést: valóban az a törvényszerű és a normális, hogy beletörődjünk, hogy erre is legyintsünk, hogy hát ez már csak ilyen? És aztán kaptam néhány üzenetet, amelyből kiderült, hogy azért is lesz Alföldi-est. Örültem és nem akartam elkiabálni.

alfoldi

Igen, ez pont az, aminek látszik. Civilek, az érthetetlen hatalmi túlkapásba beletőrödni nem akaró, a művészetet, kultúrát szerető emberek úgy gondolták, megszervezik saját erőből azt, amit egy közösségi, közpénzből fenntartott intézmény a helyi fideszes kiskirály utasítására megakadályozott. És most átadom a szót Alföldi Róbertnek (kiemelések tőlem):

… elkezdődött egy számomra végtelenül megtisztelő és megrázó szervezőmunka, hogy civil emberek összehoznák mégis az estet. Amire persze azonnal igent mondtam és persze semmiféle honoráriumot nem kértem. Megállapodtunk az időpontban, megbeszéltük, hogy nem politizálunk, hanem mi, mint normális kultúremberek beszélgetünk a színházról, a kultúráról, és jól érezzük magunkat együtt. Mint olyanok, akik egy normális, és demokratikus országban élnek.

Boldog voltam. Felemelő volt és végtelenül elegáns, és nagyon kulturált és emberi és okos és reménykeltő, hogy igen, lehet így. Így is lehet. Hogy tudják az emberek, hogy hogyan kell. És megteszik.

Tényleg boldog voltam. És mindenkinek azt mondtam, hogy lám, ebből a rémisztő és nevetséges és szánalmas hatalmi túlkapásból, milyen felemelő történet kerekedett. Büszke voltam, hogy ezek a zalaegerszegi emberek, azt szeretnék, hogy találkozzanak velem.

És ma kaptam egy levelet.

Hogy nincs olyan hely Zalaegerszegen, amit bérbe mernének adni, hogy megtartsák az eseményt. Sem szálloda, sem étterem, sem téli kert, sem semmilyen nagyobb helyiség. Mert félnek, mert megfenyegették őket, mert nem merik. Hogy nincs olyan ember Zalaegerszegen, aki moderálná a beszélgetést velem, mert félti a munkáját, mert szóltak neki, hogy jól gondolja meg, hogy akarja–e még a munkáját.

Ez a történet vége. Ezért és csak ezért írom le azt, ami történt. Mert fontos, hogy tudjunk róla. Hogy igenis létezik ma fenyegetés, és zsarolás és félelem Magyarországon.

És én továbbra is mélyen meghajlok ezek előtt az emberek előtt, akik ezt az eseményt megpróbálták összehozni. De nem tudták. Nem lehet ma egy civil rendezvényt megszervezni, ha az a kormány vélt érdekeit sérti.

Tényleg egy ilyen országban akarunk élni? És ez nem választási kortesmondat. Független a pártszimpátiától és attól is, hogy én milyen filozófia szerint élem az életemet.

Itt élünk ebben a csodálatos országban. Ki jobbra szavaz, ki balra. De meggyőződésem, hogy létezik megkérdőjelezhetetlen nemzeti minimum. Az erkölcsben is. Függetlenül attól, hogy ki hova áll.

És a valóság is létezik. Látszik. És keresni sem kell. Csak látni.

És vállalni. Magunkat is.

Idézet bezárva. Aki képes rá, az szólaljon meg. Magyarázza el nekem bárki, akárki, függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll, kiben vagy miben hisz, hogy ez mi? Valaki álljon elő valami értelmes magyarázattal, és győzzön meg arról, hogy ami történik, az még mindig belefér.

Jöjjön bármelyik nagyon okos megmondóember, aki kétpofára lefetyel a Fidesz seggében és mondja azt, hogy egy normális országban normális az, hogy csak egyesek számára van hely.

És jöjjön bármelyik másik okos megmondóember, aki történetesen és állítólag nem a Fidesz seggében lefetyel és mondja azt, hogy ez miért nem hírérték, miért nincs semmi rendkívüli benne, és miért kell magasról leszarni, hogy az agyonsztárolt Alföldi Róbertnek és a művészetét, személyét szerető, tisztelő civil embereknek nincs lehetőségük arra, hogy egy magyar város bármely pontján találkozzanak. Nem, nem a rendszert akarták szidni, nem az ellenzéknek akartak kampányolni, színházról, kultúráról beszélgettek volna.

És feltétlenül jöjjön a mindentől és mindenkitől rettegő állampárti szurkoló, az önkritikátlan bálványimádó és magyarázza el nekem ezeket az ócska technikai okokat.

Nem, barátaim, ez a történet nem Alföldi Róbertől szól. Hanem mindenki másról. Akkor is, ha szereti, vagy ha megveti Alföldi Róbertet. Akkor is, ha Zalaegerszegen teszi ezt, vagy éppen Makkoshotykán. Az nem egy élhető ország, ahol a hatalomnak saját érdekében egyetlen célja falakat emelni. Amely falak bezárnak, ellehetetlenítenek, elhallgattatnak és beletörődésre kényszerítenek. Ahol meggondolandó, hogy mit teszek, mert a munkámba, az egzisztenciámba kerülhet. Az egyes embert ideig-óráig, talán évekig is lehet fenyegetni, zsarolni, de egy egész országot is lehet? Fenyegetésből, zsarolásból nem születnek nagy dolgok, csak lemondás, kín és keserv.

Ha nem lenne mélységesen kiábrándító, örülhetnénk is annak, hogy egyetlen embertől ennyire nyilvánvalóan retteg a hatalom. Hogy a civilektől és a kultúrától is retteg a hatalom. Ha jobban belegondolok, jól is teszi. Más lehetőség nem nagyon maradt számukra. Mert igen, az erkölcsben is van nemzeti minimum, akkor is, ha ez még mindig nem nyilvánvaló.

Alföldi Róbert Facebook-posztja teljes terjedelmében ITT olvasható. Szép tavaszt kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.