Július 12,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hogy a holdudvar addig zabálhasson, amíg ki nem pukkad

Nagyot álmodásban gazdag jó reggelt kívánok mindenkinek! Bár aki ébren van – Hofi után szabadon – szerintem inkább ne álmodjon. Javasolni szeretném, hogy próbáljuk meg viccesre venni a figurát, ha már hétvége is van, meg a szeretve tisztelt elvtársak és elvtársnők is vicceskednek.

Például itt van rögtön Varga Judit igazságügyi miniszter és mókamester, aki – miközben ura és parancsolója a fehérorosz diktatúra lúdtalpait nyaldosta kíséretestül –  személyesen találkozott az Európai Unió tagállamainak nagyköveteivel. Saját bevallása szerint ennek a személyes találkozásnak annyira megörült őnagysága, hogy gyorsan elmondta nekik: „különösen fontos a nemzetközi szintű, hiteles tájékoztatás és a nyílt eszmecsere az álhírek keletkezésének megakadályozására”. Nem akarok ujjal mutogatni, hogy kik a legnagyobb álhírterjesztők lángoktól ölelt kishazánkban, de akkor beszéljünk az álhírekről.

Terjed például egy olyan álhír, hogy a jövő évi költségvetés elvenné az önkormányzatoktól azt a lehetőséget, hogy a helyi iparűzési adó bevételeit magukra költsék, viszont cserébe kedvezményesen vehetnének fel hitelt. Szintén álhír, hogy a gépjármű adót is zsebre vágják az elvtársak, holott például minden Budapesten megtermelt 100 forintból 97-et már eddig is elvontak. De majd most tovább sarcolják a fővárosiakat is, meg a többieket is, hát hiszen kell a pénz lóvéra: fideszes oligarchák szállodáira, kaszinóra, Paks 2-re, Belgrád-Budapest vasútra.

Szintén álhír, hogy miközben a Lánchíd felújítására nincs forrás, nincs állami támogatás, de van kormányzati elszántság arra, hogy fejenként 20 ezer forintot kivegyenek a budapestiek zsebéből, egy random fehérorosz templom felújítására bármikor kerül 165 millió forint. Vagyis természetesen álhír, hogy a soha semmi disznóságra nem vetemedő kormány – a járványra hivatkozva – nekiállt minden irányból megcsonkítani az önkormányzatok mozgásterét, nem csak hozzányúlt, de le is nyúlta a forrásaik egy részét, ezzel gyakorlatilag lemosta a pályáról őket, majd emberarcot imitálva bejelentették, hogy van hitel, kedvezményes hitel, el lehet adósodni a francba.

Van ilyen a világon? Elveszik a pénzedet, majd beleröhögnek a pofádba, hogy ha nincs pénzed, mert hülye vagy, mert alkalmatlan vagy, és még egy szekrényt sem tudsz összeszerelni, akkor vegyél fel hitelt, mert arra viszont van keret. Igen, van ilyen.

Például népszavazást írattak ki arról (mert igen, voltak még olyan idők Magyarországon, amikor lehetett népszavazást tartani úgy is, hogy a kezdeményezőnek nem volt kétharmados hatalma), hogy ugyehogy ugyehogy nem kell tandíj. Aztán ugyanazok, akik leszavaztatták a néppel a tandíjat, hangos kormányra kerülésük után szinte azonnal bevezették a tandíjat, és közölték, hogy ámazonban kurvajó, mert adnak rá hitelt.

Ezek ugyanazok, akik aztán később a lakossági energiafelújításra szánt uniós százmilliárdokat (1117 milliárd forintról volt szó!) inkább kormányépületek felújítására fordították, de akinek ez valamiért nem tetszett, nyugodtan folyamodhatott hitelhez. Ahogy Lázár János élő klasszikus is megmondta: „minden otthontulajdonostól elvárható, hogy saját maga is költsön saját otthonának korszerűsítésére”. (Legutóbb éppen pár napja mondtak nemet a magánháztartások energiahatékonyságának támogatására, amikor a lebutított, kiherélt klímatörvényeiket átnyomták a szavazógépezeten.)

És aztán végül szintén ugyanezek dörgölték bele a társadalom pofájába, hogy nincs segély, nincs ingyenpénz, keccsölés nélkül semmi nincs, csak munkaalapú társadalom van, ezért sajnos nem adhatnak túlélésre azoknak, akiknek bebaszott a járvány, de nagy kegyesen felajánlották nekik, hogy amúgy könnyített hitelhez juthatnak. Úgy, hogy a lakosság 30 százaléka hónapról hónapra él, nekik akár egy hónapos otthonmaradás is komoly következményekkel járhatott. Nos, ők azok, akikkel összefüggésben fel sem merült, hogy bármiféle érdemi segítséget kapjanak.

Visszakanyarodva az önkormányzatok látványos bedöntési kísérletéhez, amiben egyébként is komoly tapasztalatokkal rendelkezik az államnak pártja: a kormány kegyes, mindenféle mondvacsinált okokat felsorakoztató pénzelvonásainak köszönhetően a 3200 magyarországi önkormányzatból nyolcszáznak, vagyis az önkormányzatok negyedének nem marad szinte semmije, a többinek meg eddig sem volt szabad mozgástere. Szolidaritási, hozzájárulási alapon. Mert ilyen az egyedülálló, fidesznemzeti magyar erkölcs, virtus és gógyi: a kéményen bambuló kisembereket megsarcolják (mert sokadszorra is írjuk le: nem az ellenzéki településvezetőkkel basznak ki ezekkel az önkényes, vérgeci megvonásokkal, hanem a drága magyar emberekkel, akiknek egy jelentős része már eddig is szívott, mint a torkosborz) azért, hogy a holdudvar addig zabálhasson, amíg ki nem pukkad.

Merthogy közben terjed egy másik álhír is példának okáért, amely szerint jövőre 132,3 milliárd forintot költ a kormány az egyébként 700-750 milliárdos keretből tervezett Budapest-Belgrád vasútvonalra, vagyis mások mellett a Mészáros-érdekeltség kitömésére. Amiben nem az a vicces, hogy semmi vicces nincs benne, hanem hogy ennek a magyar nagyvonalúsághoz képest igazán szimbolikus hitel alapú kiadásnak is valamiért a gazdaságvédelmi alapban találtak helyet. Vagyis abban a költségvetési bugyorban, amit eredetileg a járványhelyzet kezelésére hoztak létre. Érdemes elolvasni a hivatkozást, amelyben szöveghűen idézik a projekt leírását, ebből kiderül az is, hogy a beruházás kivitelezésében részt vevő kínai-magyar nonprofit vegyesvállalat (amelynek egyik tagja a disznószerelő cége, ugye) ahhoz is adófizetői pénzt kap, hogy egyáltalán a feladatait el tudja látni és működni tudjon. Amihez ez a félművelt felcsúti konvektor pucoló, gázcirkó javító hozzáér, az tényleg mind arannyá változik.

Ha ezen a rengeteg álhíren keresztül nézzük, akkor föltétlenül igazat kell adnunk Kövér László dühöngő fideszes kollégiumi lábszagtársnak és közjogi méltatlanságnak, aki azért harcol, hogy Magyarországon soha többé ne lehessen mást, mint nemzeti politikát folytatni. Azt mondja a két lábon járó antropológiai frusztráció, hogy 1990 után 30-cal még mindig csak a felénél járunk annak a mentalitásváltásnak, amely a

tanuljunk meg kicsik lenni helyett a tanuljunk meg önmagunk lenni, és a merjünk nagyot álmodni gondolatát teszi a közösségi cselekvés vezérfonalává. […]  Trianon óta nemcsak a nemzet egyharmada van kisebbségben a külhonban, hanem Magyarországon még mindig kisebbségben van a nemzeti politika is.

Azt hiszem, nem vagyok olyan bátor, hogy belegondoljak: ha ez a nemzeti politika, akkor milyen lenne, ha ezek hivatalosan és felvállaltan is gyűlölnék a nemzetüket. Abba pláne nem merek belegondolni, hogy mi lesz, ha még ennél is nagyobbat álmodnak. Mert nagyot álmodó optimizmusból valóban nincs hiány. Dübörögni, zakatolni, száguldani fogunk, egyenesen fantasztikus évek várnak ránk. Az alábbiak szerint:

Ha az a nemzeti politika, hogy Minszkig kell trappolni, hogy az utolsó európai diktátornak gazsulálva, csontig benyalva köpködjék az Európai Uniót; ha az jelenti a nagyot álmodást, hogy Forbes-listás milliárdosokat adnak a világnak a közösből lenyúlt pénzen, miközben a társadalom 30 százalékáról röhögve lemondanak; ha tíz évnyi abszolút hatalom után még mindig kisebbségben érzik magukat; ha a nemzeti  melldöngetés csak úgy értelmezhető számukra, ha eltapossák a legkiszolgáltatottabbakat, de üvöltve-hörögve mennek szembe az európai civilizáció autópályáján a forgalommal, akkor valóban sokkal közelebb vagyunk a belaruszokhoz, mint gondolni szoktuk. Ha az a nemzeti politika, hogy a sokak nyomorán nagyon kevesek életük végéig nyerészkedjenek, és addig zabáljanak, ameddig ki nem pukkadnak, akkor szerintem ez már régen sikerült. Kérdés, hogy 100 év múlva nemzeti politikának fogja-e értékelni az utókor ezt a gátlástalan dúlást.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.