Március 19,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hányinger

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,018,900 forint, még hiányzik 1,981,100 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok! Fene a pofámat, szerintem. Az meg hogy lehet, hogy elkerülte a figyelmemet a Kövér nevű egyén országgyűlési pulpituson előadott hétfői műsorszáma? Vadai Ágnes, valamint az LMP blogjának véleményével ellentétben szerintem nyilvánvalóan tahót mondott és nem faszt – amikor az ülésről kizárásra ítélt Varga László MSZP-s képviselő neve nem jutott eszébe, ezért megkérdezte a jobbján ülő segédmunkatárstól -, de nem is ez a lényeg szerintem. Hanem hogy kérném az összes mimózalélekkel, eltartott kisujjal, valamint a stílus maga az ember örökérvényű közhelyt maga előtt tolva közlekedő polgártásat, hogy a továbbiakban mellőzze az álszentséget, és ne rökönyödjön meg ezeknek a szavaknak a használatától akkor sem, ha véletlenül nem a parlament elnöke használja őket, aki egyébiránt rendkívül érzékeny az általta sem tisztelt ház méltóságára. Ha Kövér László közjogi méltatlanság tahóként tartja számon azokat, akik nem a Fidesz csapatában játszanak, és az országnak házában ennek hangot is ad, akkor tök felesleges szemet forgatni a közbeszéd állapota fölött. Remélem, ezt Káder János, másik közjogi méltatlanság is tudomásul veszi.

Ma van az a nap, amikor a fideszes parlamenti demokrácia újabb, sokadik kutyába lemenésének viharos napjai után – sok egyéb más disznósággal együtt – a szavazógépezeten átmegy a túlóra- és rabszolgatörvény, amiről a benyújtója sem tudja pontosan, hogy miről szól. Sajnos a csengeri szappanoperában játszott főszerepe után én már nem vagyok abban a helyzetben, hogy a legokosabb Kósa Vadmarhaság Lajos tegnapi, a jogszabály záróvitájában előadott, az ellenzék szapulásától nem mentes hőbörgését annak tudjam be, hogy szegény rosszul fogalmazott. Az tény, hogy Kósa fogalmazási készsége nem kevés kívánnivalót hagy maga után, azonban az ettől függetlenül elég ordas nagy hazugságnak tűnik, hogy szerinte csak akkor lehet 400 órás túlórát elrendelni, ha azzal párhuzamosan a rabszolgák bevállalják a 36 hónapos elszámolási keretet is (de mi a szarért vállalna be bárki ilyesmit?), ugyanis a törvényjavaslatokban ez a két dolog semmilyen módon nincs összekapcsolva. Tehát Kósa helyében én egy kicsit óvatosabban hazugoznám az ellenzéket, pláne a szellemi fejlődés azon szintjéről, ahol egy közönséges háziasszony csilliárdos kamuörökségének szappanoperai fordulatokban gazdag történetét valaki csont nélkül benyeli.

Éppen tegnap érdeklődtem Orbán illegálisan befogadott, köztörvényes bűnöző haverjának hogyléte felől, és lám, a Guardian lefotózta őkelmét Budapest szívében, az Anker közben. A hvg.hu munkatársának egyébként a Deák Ferenc téren egy boltos azt mondta, Gruevszki a Fashion Street néven ismert sétálóutca felől jött, ahol egymást érik a luxus ruházati boltok. Az Erzsébet téri árusok pedig arról számoltak be, többször látták már a karácsonyi forgatagban Gruevszkit, de turistának nézték, mert úgy viselkedett. Szerintem is turista ez az áldott jó ember, ez a szökött fegyenc. Azt mégsem akarhatja senki, hogy a Hős utcában turistáskodjon szegény, az életét kockáztatva. Gyanítom, hogy nem hajléktalanszállót keresett a luxust árusító boltok tövében, ahova a legközelebbi ételosztásról érkezett. Hát igen,  Ebben az országban minden nagypályás gazembernek bejön az élet, feltéve hogy a bűnözökkel üzletelő bűnözőgyanús kormány fejével, a felcsúti Keresztapával azonos érdekek mozgatják.

Mondjuk közben magyarok százezrei szeméttel fűtenek és fuldokolnak a NER-ben, de az a lényeg, hogy meg vannak ők védve a migránsoktól és terroristáktól. Bezzeg Strasbourgban már megint gyilkolt egy muszlim terrorista. Igaz, hogy nem migráns volt, de az tökmindegy. Már most felfordul a gyomrom attól, hogy hány bőrt húznak le megint, emberi holttestekre felkapaszkodva erről a történetről is. És nekem kurvára ne mondja senki, hogy Orbánék nem azért dörzsölik a kezüket, hogy káosz legyen Európában. De, elemi érdekük, mert addig van miről rikácsolni reggeltől estig és addig sem téma, hogy miközben túlórába hajszolják az amúgy is leamortizált, megfáradt magyar munkavállalókat, a melósok keservesen összekapirgált adóforintjaiból azokat a multikat tömik kétpofára, akik ellen állítólag szabadságharcot hirdettek 2010-ben. Csak idén 86,5 milliárd forintot toltak a  multinacionális nagyvállalatokba. 2016 óta azaz három év alatt pedig 346 milliárdot. És miközben azzal döngetik a mellüket, hogy idén közel 9000 munkahelyet hoztak létre, ami egyértelmű rekord, arról szerintem kussolnak, hogy egyetlen kibaszott munkahelyért mintegy 10 millió forintot fizettek. A hülyének is megéri.

Csak egy gondolat erejéig vázolnám minden idők legnagyobb köpönyegforgatójának és notórius hazudozójának tegnap a lehányt méltóságú parlamentben előadott ömlengését, amelynek Antall József néhai miniszterelnök halálának 25. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencia biztosított keretet. Minden idők legnagyobb szélkakasa és pávatáncosa olyan gyomorforgatóan elismerő szép szavakkal emlékezett Antall kormányára, mintha nem ő maga támadta volna a legnagyobb vehemenciával 1990-ben a magyar parlamentben Antall még meg sem alakult kormányát. Ez önmagában is hányinger, de ennél csak ez a nagyobb hányinger:

Az adott körülmények között kész csoda volt, hogy egyben tudta tartani koalíciós kormányát, elindította a gazdaság szerkezeti átalakítását, elkerülte a pénzügyi összeomlást, volt ereje visszautasítani Soros György országkifosztó javaslatát, és a bizonytalan belpolitikai háttérrel is biztosan manőverezett a nemzetközi vizeken. 

Hát itt tart ez az embernek is egyre kevésbé nevezhető alak, aki 1988 áprilisától a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt, és aki 1989 szeptemberétől 1990 januárjáig a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális filozófia történetét hallgatta: az Antall Józsefre emlékező konferencián 2018-ban Soros György országkifosztó javaslatát veszi a pofájára. Úgy, hogy 2018-ban elüldözte Magyarországról azt a CEU-t, amelynek budapesti elindításával kapcsolatos szándéknyilatkozatot Andrásfalvy Bertalan, az Antall-kormány kultuszminisztere (nem az SZDSZ, rohadt gecik!) írta alá. 1990. szeptemberében. Mindössze 8 hónappal azt követően, hogy Orbán megszakította Soros-ösztöndíjas oxfordi tanulmányait.

Hát innen tényleg már csak Boross Péter röffenése hiányzott: a gondviselésnek köszönhető, hogy Antall miniszterelnök lett. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ilyen színvonalú miniszterelnöke volt az országnak, és „búsonganunk” kell azon, hogy korán elment, mert még rengeteg dolga lett volna. Hát valóban, basszátok meg. Nagyon közel állunk ahhoz, hogy eme orbáni ámokfutás után (ha megérjük, hogy vége legyen) majd kijelenthetjük: ehhez képest még Antall is színvonal volt.

És hogy szép kerek legyen a sztori, a CEU-ról ugorhatunk is az Európai Néppárt csúcsjelöltjére, akit Manfred Webernek hívnak, és akit a Euronews riportere arról kérdezett, hogyan értékeli a CEU távozását Magyarországról annak fényében, hogy a néppárt a civil szervezetek és az oktatás szabadságánál húzta meg a határt a magyar kormány és a Fidesz előtt. És hát Freud meg az Orbán-szindróma kibukott e remek ember száján:

Értjük. Tehát nem Orbán ellen, nem a Fidesz ellen, nem a kormány ellen, hanem az egész ország ellen szavazott, amikor megszavazta a Sargentini-jelentést. Ja, hogy természetesen közben a lehető legnagyobb tisztelettel viseltet a magyar nép és Magyarország iránt, és elismeri Magyarország hozzájárulását az európai építkezéshez? Szép meló, Manfred úr, eddig is világos volt, hogy a pojáca azért pojáca, mert pojáca, de ez még egy kicsit annál is súlyosabb.

Ennyi fért a ma reggelbe, kedves barátaim! A rabszolgatörvény parlamenti szavazásának napján Palkovics elvtársat idézném így a végére:

a túlmunka-szabályozás módosítását pedig maguk a gazdasági szereplők kérték. Határozottak vagyunk a tekintetben, hogy ez a jó irány, és azt gondolom, hogy a több túlóra lehetősége mindkét fél számára előnyös lehet. Az a célunk, hogy aki többet akar dolgozni, és így többet akar keresni, az elől lebontsuk a bürokratikus akadályokat. A munkaerőpiacon kínálati helyzet van, akinek nem felelnek meg a körülmények, elmegy máshova dolgozni, hiszen a cégek versenyeznek a dolgozókért.

Induljunk hát oszlásnak, csókolom!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!