November 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


És akkor most elmondom, miért tartom aljas dolognak azt, ami a hajléktalanokkal történik

Szép tavaszi estét mindenkinek! Mivel ma én vagyok az a megtisztelt illető, aki megírhatja a jóéjt-puszit, megint felrúgom a szokásrendet és nem veszem sorra a nap fontosabb eseményeit. Helyette inkább felforgatom a rendszert, előre pakolom a kommentet amit kiválasztottam, aztán vitázom vele egy sort. Már csak azért is, mert a cikk nem a rendőrökről szólt, hanem a felnőtt, dönteni képes emberek felelősségéről. A hozzászóló azonban azt erőltette, hogy a rendőrnek nincs döntési lehetősége (amúgy szerintem rendőrként lehet, hogy nincs, emberként azonban van) és igen hamar egészen érdekes, bár a kormánypropagandából jól ismert következtetésre jutott a hajléktalanok büntethetőségével kapcsolatban. Mutatom a kommentet, pontosabban a beszélgetést, mert így kerek:

Peti: Annyit szeretnék kérdezni, hogy ha rendőrként egyetértek azzal, aki a gazdagtól lop, akkor szubjektíven kellene eljárnom és kezet rázva gratulálni?

Szalonna: Ó nem, ez a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy ha rendőrként parancsot kapsz arra, hogy lőj a tömegbe, mert a tömeg veszélyezteti a hatalmat, megteszed-e csupán azért, mert parancsot kaptál rá.

Peti: Az én kommentem meg arról szólt, hogy hol húzol egy szubjektív határt? Neked a tömegbe lövés a határ, nekem a gazdagoktól lopás elég a parancs megtagadásra. 
Ha tovább kell magyaráznom, nagyon szomorú leszek 

Szalonna: Tehát azt mondod, hogy amennyiben holnapra törvénybe foglalják, hogy akinek barna a szeme és 22 centiméternél hosszabb a haja, azt a helyszínen kopaszra kell nyírni, akkor a rendőr kötelessége megtenni, hiszen törvény? Az a helyzet, hogy zsidótörvények is létező dolgok voltak. Törvényesen hurcolták az embereket a haláltáborokba. Törvényes volt – sőt, kötelesség – feljelenteni, aki zsidót bújtatott, aki tiltott rádiót hallgatott, aki szidta a kormányt. Törvény volt a kulákok deportálására, a kínzásokra, a kivégzésekre. Akkor a törvény ezek szerint felmentést ad minden alól?

Peti: azt mondod, ha kék szemű öli meg az anyád és nekem is kék szemem van akkor rendben van, had menjen? Jöhetsz az idióta példákkal, de akkor én is ilyenekkel jövök. Pont olyan vagy mint a 888 firkászai. Nem a valóság, a propaganda számít. A másik oldali szélsőség. Nah, ebbből van nagyon elegem

aztán ha mindenki leszerelne, aki nem ért egyet a hajléktalanok vegzálásával rohanhatnál te a betörő után. Ostoba, demagóg reakciók. Az összes írásotok ilyen, csak nem látom, mert nem ismerem a teljes történetet?

Itt néhány olvasó bátorkodott ellent mondani a hajléktalanok vegzálásával kapcsolatban (addigra erre kanyarodott a történet), mire ez volt a válasz:

Peti: Maga az eljárás is végtelen empatikus. Alap feladat a hajléktalan rábeszélése a hajléktalanszállóra. Az utcán meghal. Bent nem ihat, de élhet (fürödhet, ehet, moshat).
Persze a Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk arra vágyik, hogy az utcán dögöljenek meg….

A hosszúra nyúlt idézetért elnézést kérek, de nem mindenki követi a Facebookot, ezért kénytelen voltam bemásolni az érthetőség kedvéért. Azt gondolom változatlanul, hogy minden ivarérett, nagykorú, egészséges ember felelős a tetteiért. Akkor is, ha parancsot teljesít. És nem, nem a rendőröket óhajtottam ócsárolni, miután a kérdéses cikk nem róluk, még csak nem is a hajléktalanokról szólt. De a felelőssége senkinek nem megkerülhető. Mindenkinek van döntési lehetősége. Egy bizonyos pontig feltétlenül van. Amikor az események túljutnak egy ponton, már nem feltétlenül van. De mi még annak a határnak az átlépésére csak készülünk, nem történt meg.

És akkor most elmondom, miért tartom aljas dolognak azt, ami a hajléktalanokkal történik. Azért, mert a törvényt nem előzte meg egy nagyon alapos felkészülés. Nem épült ki az a segítő hálózat, ami képes lenne kezelni a helyzetet. A hajléktalanság ugyanis nem logisztikai probléma. Emberekről beszélünk. Mégpedig olyan emberekről, akik kiszorultak a társadalomból, nagyon nagy százalékban betegek. Mentális betegségtől (aki nem eleve ezért került utcára, azt a tartós fedélnélküliség tette mentálisan beteggé) a szenvedélybetegségig minden van és akkor a fizikai betegségekről még nem beszéltünk. Azt ne a politikus, ne a rendőr és ne az utca embere döntse már el, hogy eleve azért került utcára valaki, mert alkoholista. És ha nem volt az? Ha mindent megtett, de mégis így járt? Kíváncsi lennék, ha bármelyikünk utcára kerülne, meddig bírnánk az alkohol okozta kábulat nélkül.

Aki be akar menni a hajléktalanszállóra, az már valószínűleg bent van. Akik nem akarnak menni, azok ellen indult most hajtóvadászat. Csakhogy teljesíthetetlen elvárás egy mentálisan sérült, szenvedélybeteg embertől, hogy képes legyen tolerálni a többieket, betartani a szabályokat. Nem tudja megtenni. Ez nem megy parancsra. És nem azért, mert ő szeret úgy élni, ahogy él. Hanem azért, mert már régen nem ura a saját életének. Önmagának sem ura.

Ezért álságos, képmutató dolog azt mondani, hogy van elég hajléktalanszálló, mert nincs. Vidéken még annyi sincs, hajléktalan pedig ott is van. És nem igaz, hogy ezeken az embereken segíteni akarnak. Egyszerűen el akarják őket tüntetni szem elől. A törvény kiagyalója pontosan tudta, hogy ezek az emberek el fognak tűnni – tehát a cél teljesül -, inkább behúzódnak az erdőkbe, bárhová, ahol nem találnak rájuk. És nem találnak rájuk a szociális munkások sem. Ott fognak megfagyni, éhen halni valahol, ahol nem botlunk beléjük. Ez nem emberség, ez a legnagyobb embertelenség, amit el lehet képzelni.

Ha a törvényalkotónak nem az lett volna a célja, hogy kiirtsa ezeket az embereket, hanem az, hogy segítsen, akkor előbb létrehozza a megfelelő hátteret. Szakemberekkel konzultálva (Orbán Viktor nem szakember) kiépít egy hálózatot. De ehhez orvosok kellenek, ápolók, lélekdokik, szociális munkások, segítők kellenének és persze lakhatási lehetőség. Mégpedig nem éjszakai menedék, ahonnan reggel kidobják az embert és mostantól le sem ülhet egy padra, mert elviszi a rendőr, tehát folyamatosan mozgásban kell lennie. Hanem olyan, ahol ismét megtanulhatja, milyen az, amikor a társadalom tagjai közül ő az egyik. Már aki képes megtanulni. Mert bizonyára van, akinek nem erre van szüksége, hanem folyamatos ápolásra egy megfelelő intézményben. De ilyen nagyon kevés van még azok számára is, akiknek a családja meg tudja fizetni. Hajléktalan, nincstelen ember számára pedig egyáltalán nincsen.

Úgyhogy nem, a Kolozsvári Szalonna és senki, aki kifogásolja ezt a törvényt, nem arra vágyik, hogy ezek az emberek az utcán dögöljenek meg. Hanem arra, hogy a látszatsegítség helyett – ami sokkal inkább üldözés és halálba hajszolás, mint bármi más – valós segítséget kapjanak azok, akik önmagukon nem tudnak segíteni. Ez nem törvény és nem parancs kérdése, hanem emberség kérdése. Vagy embertelenség kérdése.

Mai cikkeink:

Ezt az ízléstelen nemzeti-keresztény-konzervatív viselkedést sem tanulni, sem tanítani nem lehet

És egyszer majd jön a behívó parancs és el kell menni a Don-kanyarba meghalni

Ultimátum 2.

Irány Kína

Onkológus kerestetik!

Mindegy

Az egyetemes magyarság csak úgy tud megmaradni, ha mindenki a Fidesz-KDNP-re szavaz

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.