Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ennyi volt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagy kérdés volt még az éjjel 3 óra körül, amikor sehogyan sem sikerült elaludnom, hogy egyáltalán le tudok írni bármit is ma reggel, hogy fog kezdődni az az első mondat, és hogy vajon ezután bármikor akarok-e még írni akármit is. Nem beszéltem meg a kollégáimmal, ez az én különbejáratú véleményem és kínkeservem. Jó reggelt mindenkinek, április 9-e van, és már semmi nem lesz ugyanaz. Soha. Jobb szót arra, ami történt, nem tudok: bevégeztetett.  Hogy a rendszerváltás utáni politikai kultúra mélypontja volt ez a kampány, az immár teljesen mindegy. Bevégeztetett. A nap attól ugyanúgy felkel, a magyar – nemzetnek semmiképpen nem nevezhető – nép pedig minden bizonnyal azt kapta, amit érdemelt. Ezt a kormányt, ezt az ellenzéket, ezt az újabb kétharmados lánctalpas menetelést.

Semmi kedvem és képtelen is volnék megmagyarázni, hogy vajon mi történhetett. Az, ami 19 és 23 óra között történt tegnap este, azt meg úgysem fogjuk a büdös életben sem megtudni. Pedig ez a lényeg: ami tegnap az urnazárás utáni négy órában történt, és amihez fogható a világon sehol nincs. Közel négy órát kellett várni arra, hogy akár egyetlen rohadt részeredeményt megismerhessünk. És most innen indulunk, hogy azok az adatok a valós adatok, hogy semmi olyan nem történt, amire nincs magyarázat.

Hát bevégeztetett, csak Rogán pofáját tudnám feledni… Kossuth-nóta, 50 százalékkal kétharmad, Kósa Lajos szerint a józanság győzött, és hogy a lényegről is beszéljünk: a politikával foglalkozó szervezeteket be kell zárni. Erre vágyott mindenki, nem? Végül is nem hiába viszkettek azok a tenyerek, nem hiába harcoltak a démonaikkal reggeltől estig évek óta, nem hiába ülünk egy puskaporos hordon saját jószántunkból.

Ez a helyzet, narancssárgába borult az ország, talán már az sem igaz, hogy kettészakadt, vagy ki tudja. 20 határon túliból 19 a Fideszre szavazott, és ne bagatellizáljuk, ha nem muszáj: hat képviselőt kapott ajándékba a Fidesz az ellenzéktől. Pontosabban hat képviselőt adott az ellenzék a Fidesznek. Ajándékba. Nem én mondom, hanem a szavazóik mondják. Különösképpen annak a Szél Bernadettnek a szavazói (és nem szavazói), tisztelői és utálói mondják, akikkel nem lehet megetetetni, hogy az LMP semmiről nem tehet. Hat szájbakúrt képviselői mandátum múlt az ostoba, agyatlan, csakazértis politizáláson. Amikor majd a határon túli magyarok fejéhez verdessük a Fidesz újabb kétharmadát, nyugodtan elő lehet majd rángatni a kritizálhatatlan, bírálhatatlan ellenzéki pártokat is. Akik persze megnyerték a maguknak a jogot, hogy újabb négy évig asszisztáljanak ahhoz a folyamathoz, aminek a neheze még csak ezután jön. Hogy lemondtak azok, akik ha nem másért szégyenből kénytelenek voltak lemondani, az is teljesen mindegy. Mondhatnám, hogy nem tudom, fogalmam nincs, kinek a számlájára kell írni ezt az egész szürreális rémálmot, de nem hiszem, hogy másban érdemes keresni a felelősöket, mint önmagunkban. A magyar néplélek ez és ennyi. Tisztelet a kivételeknek, akik nem kevesen vannak, és most iszonyú csalódottságot éreznek, és valószínűleg hozzám hasonlóan semmit nem értenek semmiből.

Tényleg nem találom a szavakat, de szégyellni se vagyok hajlandó magam ezért. Ezért se, másért se. Egyetlen leírt szavamért sem kell szégyenkeznem, és úgy érzem, hogy ezt a kollégáim nevében is kijelenthetem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy tudtuk, de mégsem sejtettük. Hogy ennyire mélyen vagyunk. Pedig naponta erről pofázunk két éve. Hogy mennyire mélyen vagyunk. Az igazi mocsok pedig még csak ezután következik. Ahol az elmúlt nyolc fényében, de főleg az elmúlt egy hónap fényében Kósa Lajost közel 50 százalékkal választják meg és újra, ott semmi értelme a racionalitást keresni. Ott nincs semmi racionális, ott egy Kossuth-nótával el van intézve minden.

A szokásosnál rövidebbre zárom soraimat, most képtelen vagyok ennél többet kihozni magamból, tanulmányozzátok bátran az eredményeket (például ITT), mi is azt fogjuk tenni. Aztán összekapjuk magunkat és megbeszéljük, hogyan tovább.