NEHAZUGGY

Egyáltalán valaha lesz még igénye arra, hogy őt szolgálják, és ne ő szolgálja az urakat?

Kedves, kedvetlen, nyájas, morcos, kipihent, álmos olvasóink! Ma is meghasadt a hajnal, kivilágos kivirradt, és csütörtököt tartunk egész nap. Ez egyáltalán nem fog megakadályozni abban, hogy a tegnapi nap és a ma reggel történéseit csokorba kössem. Kezdjük rögtön azokkal a tudományos-fantasztikus megmondásokkal, amelyek a szent tudatrepedés (ő már jóval korábban meghasadt, mint a hajnal) berlini parádéja kapcsán állítólag elhangzottak. A német cégek vezetői előtt tartott előadás sajnos nem volt sajtónyilvános, de szerencsére Havasi Bertalanka mindenes és az MTI kéznél volt, hogy tájékoztassa a nemzetet, mivel szórakoztatta Orbán a Welt-Wirtschaftsgipfel fórum résztvevőit.

A felcsúti tenyérjós természetesen megismételte, amit múlt héten már előadott Bajorországban az első magyar királyi családot az Audi céggel összekötő bajor-magyar évezredes barátsággal és az ő végvári kapitányságával összefüggésben: Európa sorsdöntő éve, a népakarat érvényre juttatásának éve, a schengeni rendszer megvédése, migránsok, migránsok, migránsok. Arról nem szól a fáma, hogy vajon sorosozni is sikerült-e, de ahogy ismerem a következetesen bátor pávatáncost, kétlem, hogy előadta a legvadabb összeesküvés-elméleteit. Azok kizárólag arra valók, hogy a szekértábort egyben tartsák. Ellenben mivel egy gazdasági fórumon szónokolt, hát meg kellett csillogtatnia a sufnijogászba oltott zseniális közgazdász énjét is. Hogy sikerült-e? De mennyire… Képzeljük el, ahogy ott ülnek a legnagyobb német cégek vezérigazgatói, politikusok és hallgatják, hogy a kelet-európai kisember elmagyarázza nekik, hogy a visegrádi négyekhez tartozó országok rendkívül dinamikusan növekednek, 2030-ra utolérik a nyugati ipari országokat, és nettó befizetői lesznek az EU költségvetésének.

2030-ban jórészt Németország és a visegrádi országok finanszírozzák majd az Európai Uniót

– így okoskodott a magyar miniszterelnök. Rögtön miután egyik leggyakrabban hangoztatott elméletét, a mi nem szorulunk más pénzére, megállunk a saját lábunkon kezdetűt telibe okádta az alábbi kijelentéssel:

Közép-Európának jelentős hátrányokat kell ledolgoznia az infrastruktúra területén, sok még a tennivaló ezen a téren. Forrásokra van szükségünk az új utak vagy vezetékek építéséhez. Amennyiben az Európai Unió nem tud pénzügyi támogatást adni, Kínához fordulunk.

Ennyit a szittyamagyarvirtusról. Azt itthon kell mondogatni, hogy mi vagyunk Európa gazdasági gőzmozdonya (azt nem sűrűn szokta hozzátenni, hogy európai pénzből pöfög üresen a felcsúti csühös, hogy Lölö pajtás európai pénzekből milliárdosodott meg, hogy lopjuk az uniós forrásokat, ahol csak tudjuk), aztán el kell menni Berlinbe és meg kell zsarolni az idiótákat: ha nem adtok pénzt, amit betalicskázhatok a családi kasszába, akkor kérünk Kínától. 2030-ra meg majd mi finanszírozunk titeket. Édesjóistenem! Hát ez van. Amikor a világéletében kisebbségi komplexusoktól sújtott, traumatizált embernek hatalom kerül a kezébe, ott előbb-utóbb kurva nagy bajok lesznek. És az a tragédia, hogy nem arról van szó, hogy valaki gyógyszerre iszik és senki nem szól neki, hogy ne tegye. Ez Orbán kvintesszenciája. Józanon. Hát mi tagadás, ezt megint elkúrtuk.

Közben a Kövér nevű országos cimbora és házmester a saját szemétdombján keménykedik ezerrel. Miután tavaly minden eddig rekordot megdöntve, agybafőbe büntette az ellenzéki képviselőket (igen, egészen pontosan az Állami Számvevőszék fideszes gyakorlatának szellemében), pörkölt- és lábszagú pitiánerkedését idén is onnan folytatja, ahol abbahagyta. Hadházy Ákos szokásos korrupcióinfóját Jeszenszky Géza volt külügyminiszter társaságában szerette volna megtartani a mai napon az Országgyűlés Hivatalában, azonban Kövér beintett. Igaz ugyan, hogy a hivatal épületeiben csak országgyűlési vagy EP-képviselő, nemzetiségi szószóló tarthat sajtótájékoztatót, és ettől csak a házelnök előzetes engedélye alapján lehet eltérni. De azért Jeszenszky Géza mégiscsak az első szabadon választott kormány külügyminisztere, az első és a második Orbán-kormány nagykövete. Kövért nem hatotta meg a dolog: aki egyszer bírálni merészeli a Pártot, azzal szemben nincs könyörület. A kicsinyes senkiháziságba nem fér bele az sem, hogy az egykori szövetségesekkel szemben férfiasan szembenézzenek. Najó, végül is ledemensvénemberezhette (via Deutsch Tamás) volna, szóval ehhez képest kegyet gyakorolt, amikor egyszerűen csak annyit adott írásba: nem kíván eltérni a sajtótájékoztatókra vonatkozó szabályoktól.

Ehhez képest sokkal fontosabb, miként járnak jól brüsszeli százmilliókból a Fidesz legsötétebb alakjai. Példának okáért itt van rögtön Simonka György, akinek rokoni és családi cégei ellen költségvetési csalás gyanúja miatt folyik nyomozás, akinek alapítványát korábban már megbüntették, de akit senki és semmi nem akadályoz meg abban, hogy 300 millió forintból őshonos állatokat mutogasson a dél-békési térségben. ITT egy kiváló cikk erről, meg arról, hogy itt semminek semmi következménye nincs. Nem számít, hogy a lojális elvtárs könyékig vájkál a közpénzes bödönben, nem számít, hogy kiderül a disznóság, nem számít, hogy az ügyben embereket is letartóztatnak esetleg. Simonka a Fidesz színeiben, gond nélkül indul az idei választáson is, nyomozás le van szarva, az unió pénznek sincs szaga. Hát nem kurvajó hely ez az ország? Hát nem érdemes itt becsületesen gürcölni? Hát hogyne. A százmilliókat, milliárdokat meg kéretik az urakra hagyni. Ja? Hogy Matolcsy Ádám haverjai szintén uniós pézből építenek sörfőzdét? És akkor mi van?

A helyzet az, hogy mivel ilyen mélyen vagyunk, ez vált a mindennapok részéve, ezt fogadtuk el, ebbe törődtünk bele, már nem vagyok biztos benne, hogy széles néptömegek értik-e még egyáltalán azt az alapvetést, amit Karácsony Gergely tegnap az MSZP-Párbeszéd fővárosi kampánymegnyitóján mondott. Pedig ez a lényeg, ez a minimális elvárás minden választott politikus felé:

Nem Messiás akarok lenni, nem megváltó vagyok, hanem szolgáló.

Azt nem tudom, hogy a szolgalelkűséget, a szolgának lenni evidenciát kényelmesnek érző emberek sokasága egyáltalán valaha még lesz igénye arra, hogy őt szolgálják és ne ő szolgálja az urakat. Szeretném hinni. Igaz, most éppen nem vagyok túl optimista, de azért mindig bízom benne, hogy végül mégsem lesz igazam

Akkor a lesújtóan jó hírt ezúttal is a végére tartogattam, ez pedig nem az, hogy Orbán Sára terhes. Hanem az, hogy a Baranya megyei Nyugotszenterzsébeten élőben kapjuk bele a pofánkba a kreatív és hasznos közpénzfelhasználás iskolapéldáját. Buszmegállót szerettek volna, de csak kilátóra lehetett pályázni. Ezért építettek egy kilátót, ami egyben buszmegállóként is funkcionál. Hiába, no! A magyar gógyival nem lehet versenyre kelni, az már fix.

Szerintem zenéljünk azért még egyet, és próbáljuk megőrizni a józan eszünket. Nem könnyű, de fontos.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább