Április 8,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Döglött ló

Szép estét, nyugodalmat, békességet, egészséget! Ma is – mint mindig – összeolvastam mindent, ami csak a szemem elé került. Minden oldalon, függetlenül annak politikai (vagy éppen anyagi) hovatartozásától. Erre szokták mondani, hogy a kutya már megveszett volna tőle. Túlságosan messze nem álltam én sem a megőrüléstől, bár talán az a veszély nem áll fenn, hogy váratlanul megharapom a postást. Bár fene tudja.

A mai kedvenceim azok a publikációk – nem egy ilyet olvastam, de legalább egytől egyig deklaráltan nem-kormánypárti portálokon és szerzőktől -, melyekben azt fejtegetik, hogy nem kell annyira vergődni. Már régen diktatúra van, nem oszt és nem szoroz semmit, hogy Orbán megkapja-e a korlátlan ideig szóló parlamenti felhatalmazást vagy nem kapja meg. A mai kedvencem az Index cikke. Hosszasan magyarázza, miért nem kell fosni ettől a korlátlan ideig tartó rendeleti kormányzástól. Pedig egy fontos mondat van az egész írásban: a veszélyhelyzet nem jár le automatikusan, azonban az annak időtartama alatt hozott rendkívüli intézkedések 15 nap után érvényüket veszítik. Ez és eddig fontos, a többi szarelkenés. Bevallom, nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel az agymenésekkel. Nekem valahogy rohadtul nem mindegy az, hogy betereltek egy körbekerített területre, de a kapu még nyitva van és igazából rajtam múlik (mert eddig is csak rajtunk múlott), hogy össze tudom-e szedni a bátorságomat és kisétálok a kapun, vagy nézem, ahogy kulcsra zárják azt a kaput, eldobják a kulcsát és még arra is adok felhatalmazást a rabtartóimnak fene nagy örömömben, hogy nyugodtan lőjenek keresztül, ha át akarnék mászni a kerítésen.

Látom azt is, sokan legyintenek: volt már itt diktatúra, most megint lesz. Azt is megszokták az emberek, ezt is meg fogják szokni. És már nem a koronavírusnál tartok, hanem a gazdasági válságnál. Elgondolkodtam (szokásom néha), valóban ennyire könnyedén beletörődne-e ez az ország abba, ha bezárulna a demokrácia felé tartó utolsó ösvény is. Nem hiszem. Mondom is, miért gondolom így. Az előző diktatúra hogy is indult? A világégésből alig ocsúdó ország kellett hozzá. Éhezés, sőt, éhhalál, borzalmas nyomor kellett. Olyan ínség, amihez képest a jegyre adott majdnem-semmi is megváltás volt, mert legalább volt valami, amit meg lehetett enni és mégsem döglött ló volt.

A jegyrendszerhez képest a hiánygazdaságban működő, de legalább működő lakossági ellátás kész csoda volt. A boltban volt kenyér, tej, alapvető dolgokhoz hozzá lehetett jutni és meg is tudta fizetni mindenki az élelmet. Aztán már néha volt banán a pult alól – szigorúan decemberben – és persze volt egy jól dresszírozott, rettegő emberekből, feljelentőkből és semmiből semmit nem értő hülyékből álló ország. A diktatúra a semmiből épült fel.

Most azért más a helyzet. Az Európai Unió tagországa vagyunk. Ez még akkor is igaz, ha az Unió elnéző mosoly kíséretében vakargatja Orbán füle tövét tizedik éve. És még akkor is igaz, ha most az eddiginél is nagyobb ívben szarnak ránk, hiszen mindenki a járvánnyal van elfoglalva. De a járvány – bármennyire hihetetlennek tűnik most – el fog múlni. A gazdasági válság meg nem fog elmúlni, mert nem szokása neki. Oké, lezárul a diktatúrát előkészítő tíz év, aztán hogyan tovább? Az Unió tovább pénzel egy olyan országot, ahol rendeleti kormányzás van? Ha nem pénzeli tovább, mennyi idő alatt omlik össze az ország? Ha szembemennek Orbánnal, akkor mi lesz? Kilépünk az Unióból? A végeredmény pontosan ugyanaz lesz, mint az első esetben. Tegyük fel, a hatalom megtartása csak úgy kivitelezhető, ha kilépünk. Az összeszerelőüzemek elmennek, hiszen ha vámköteles lesz a termékük, minek maradnának? Az ázsiai üzemek sem szívjóságból vannak itt, hanem azért, hogy Unión belül legyenek. Tehát mennek azok is.

Mi itt maradunk egy jól őrzött határral – nem befelé, hanem kifelé nem mehet senki -, egy döcögő vagy összeomló nyugdíjrendszerrel, őrületes munkanélküliséggel és kurvasok nagyon ideges emberrel. Itt már nem lehet olyan rendszert bevezetni, amikor a kiló kenyér és karácsonykor a banán képes betömni az emberek száját. Még a békemenetes nyuggerek is igencsak felhorgadnának, ha nem mehetnének a szupermarketbe. Vagy azért, mert nincs szupermarket vagy azért, mert üresek a polcok vagy azért, mert megint nem jött a nyugdíj. Plusz nem látogathatnák az unokákat Németországban, Nagy-Britanniában vagy ahol vannak, és azok sem jöhetnének. Maradna a szkájp, de ahhoz internet kell. Ha van internet, információáramlás is van. Komolyan elhiszi valaki, hogy itt ismét fel lehetne építeni egy olyan diktatúrát, amilyenre fénylő csillagunknak szüksége van? Nem lehetne. Na, nem a legendás magyar szabadságszeretet és acélos bátorság miatt, ugyanmár. Minden más miatt.

Most kaptunk egy hét haladékot. A parlamenti ellenzék nem szavazta meg Orbán álmát. Majd jövő kedden elfogadják, akkor már elég a kétharmad is. A kérdés az, mi lesz addig. Aztán már az lesz a kérdés, mi lesz azután. Bevallom, sok tervem és álmom volt az életben. Az nem szerepelt közöttük, hogy majd az unokáim a történelemkönyvekben olvassanak arról, ami itt és most történik. Hogy mi lesz írva azokra a lapokra, az még nem dőlt el.

Szép álmokat!

Mai cikkeink:

Van bármi, amire az elmúlt tíz évben nem hatalmazták fel magukat?

Mindent meg akar kaparintani

Az aljasság karanténja

A diktatúra hűséges szolgája

A hibákat illik beismerni

Szánthó Miklós: az ellenzék „szerepzavarban toporzékol”, mert a törvény elfogadásához nem szükségesek a szavazataik

A művészet nehéz teher

Helyzetjelentés Angliából

Kommentek:

Ha megadnák, akkor meg a szavazó hagynák ott őket. 22-es csapdája. Egy dologgal nem számol Orbán: velünk. Ha túl nagy lesz az elkeseredés, senkit sem fog érdekelni, ő mit mond, kit nevez ki bűnbaknak. Ne felejtsd el, az, hogy templomrestaurálásra pénzt osztogat – közben adománykérő oldalt kezdett el működtetni, az nagyon-nagyon sok embernél kiverte a biztosítékot. (Judit)

Együtt kell működnünk a bajban, a kormányoldal szerint ez az együttműködés azt jelenti, hogy fenntartások nélkül elfogadunk bármit, amit a kormány, illetve a miniszterelnök kiötöl. Az együttműködés persze igazából azt jelentené, hogy most kivételesen az ellenzék javaslatait is meghallgatják és legalább fontolóra veszik, de ez továbbra sincs így, már az Orvosi Kamara is lassan száműzetésbe kell vonuljon, mint mocskos gyurcsányista kerékkötő. Az összes kormányoldali azt harsogja, hogy már miért lenne szükségtelen a rendeleti kormányzás, hiszen a magyar emberek biztonságát szolgálja, és tulajdonképpen nem kell, hogy örökké tartson, az Országgyűlés visszavonhatja, ha véget és a veszélyhelyzet, meg különben is, az Alkotmánybíróság a helyén marad. Hát ha valami, ez végképp nem megnyugtató. (Melinda)

A nap kommentje Andrástól:

engem csak az érdekel, ha OV bevezeti végre a fasizmust, vajon kizárják a fideszt a Néppártból?
😀

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.