Július 23,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Dicsérik a magyarokat, hősnek tekintik Orbánt, mi kell még?

Üdvözletem, jó reggelt kívánok! Akkor ragadjam is meg azonnal a fostalicskát, ha már ilyen szépen ránkvirradt a péntek. Azt már tegnap reggel kifejtettem, hogy a jövő évi költségvetés milyen szépen tükrözi a kormány úgynevezett értékrendjét, és hogyan aránylanak egymáshoz példának okáért az oktatási és a honvédelemi ráfordítások. Arról nem esett szó, hogy ugyanezzel a lendülettel a Palkovics-féle Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz rendelték az Magyar Tudományos Akadémia összköltségvetésének csaknem felét, több mint 25 milliárd forintot (csak a nagyságrendek kedvéért: Rogán minisztériuma közel 30 milliárdból nyomhatja majd a propagandát). Ez azt jelenti, hogy kvázi államosíthatják az MTA kutatóintézeteit, hogy politikai alapon döntenek majd arról, mi a fontos, mi nem, hogy egyáltalán milyen kutatásokat folytassanak az MTA kutatóintézetei.

A CEU-ügy után újabb egészpályás letámadás indul a tudomány autonómiája ellen – ezt, illetve valami nagyon hasonlót az MTA doktoraiból és akadémikusaiból álló Stádium 28 Kör tette közzé Facebook-oldalán. Ők azok a szakemberek, akik Schmidt Mária Figyelőjének Soros-listázása ellen is szót emeltek áprilisban.

… nem meglepő, de felháborító, hogy a kormány ezt a magyar tudomány teljesítőképességét alapvetően veszélyeztető támadást az MTA-val való egyeztetés nélkül, puccsszerűen vezette fel, ezzel a költségvetési tárgyalások idején eleve védekező helyzetbe hozva az akadémiát. Tiltakozunk a magyar tudomány autonómiáját ért újabb támadás ellen, és követeljük, hogy az MTA kutatóintézeteinek költségvetése maradjon a Magyar Tudományos Akadémia önálló költségvetési fejezetében.

Mit is mondhatnék, midőn az ötvenes évek dohos szele pofáncsapkod? Hogy a kétharmaddal a háromharmadért. Mert miközben a felkapaszkodott stróman-holdudvaruknak törvényesen gigaközpénzvagyonokat hoztak össze, a mostanig alapvetően független Magyar Tudományos Akadémia pénzügyi kontrollját még mindig nem sikerült megszerezniük. Majd most. Attól tartok, hogy bár Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke rendkívüli elnökségi ülést hívott össze mára, és arra valószínűleg Palkovics is odatolja a képét, a teljhatalom önkényes puccsán ez nem sokat fog változtatni. Már sokszor elmondtuk, most megint aktuális: mindenkire sor kerül. Még Csányi Sándorra is, aki azt hitte, hogy olyannyira a saját lábán áll, hogy azt semmilyen politikai akarat nem írhatja felül. Ehhez képest már kapirgálják össze az OTP ellenében a disznószerelő bankját. Itt már minden gát átszakadt, ez az út a pokolba visz.

Ahol a hajléktalanság egyik napról a másikra történő alaptörvénybe fércelt tiltása és vegzálása az elvtársak szerint az érintettek  méltóságát szolgálja, és ehhez az ország nagy része kipirult arccal tapsikolva asszisztál, ott ez van, ez lesz.

Ahol az állampárt és az egyszemélyes államvezetés elégedetlen a bíróságok működésével, és a szájuk ízének nem megfelelő döntésekből azt a konzekvenciát vonják le, hogy a magyar bíróságok sok esetben korrupt módon működnek, hogy ítéleteket lehet megvásárolni, ezért a kétharmaddal visszaállítják az 1990. előtti helyzetet, vagyis abíróságokat az igazságügyminisztérium alá rendelik, ott ez van, ez lesz.

Ott az ifjú Lázár-klón, a legfrissebb csúcsminiszter simán benyögi a kormányinfón, hogy az uniós költségvetés-tervezet elfogadhatatlan a magyar kormány számára, mert a szegényektől vesz el és a gazdagoknak ad (!), és nem szakad le a plafon és senki nem kéri ki magának. Egyrészt azt, hogy szegény országnak nevezze Magyarországot, miután évek óta azt ugatják, hogy Európa egyik legsikeresebb országa vagyunk, másrészt azt, hogy kilencedik éve a magyar kormány a szegényektől veszi el azt, amit a gazdagoknak odaad.

Ott egy szánalmas, beszélő öltöny rezzenéstelen pofával büszkélkedik azzal, hogy a Fidesz-KDNP nevű csürhe nyolc év alatt 4, illetve 5 ezer forinttal emelte az ápolási díjat. Tehát miközben a civilek azért küzdenek, hogy a tartósan beteg gyermekek és felnőttek otthoni ápolása foglalkoztatási jogviszonynak számítson, Rétvári Bence azzal döngeti a horpadt mellét, hogy az ápolási díj (ami jelenleg segélyként funkcionál) alapösszege a 2010. évi 28.500 forinthoz képest 2018-ra 32.600 forintra, az emelt összegű ellátás 37.050 forintról 44.250 forintra emelkedett. Vagyis ha egy szülő magára marad súlyosan beteg gyermekével, a kiemelt ápolási díj és emelt családi pótlék összege együtt is mindössze 75 815 forint. Lehet, hogy unalmas, de tanulságos (via 168 óra):

  • Csehországban a kiemelt ápolási díj 180 ezer forintnak megfelelő összeg havonta;
  • Horvátországban 445 euró (140 ezer forint);
  • Romániában tavaly 1250 lej, azaz 87 ezer forint, idén már 1900 lej, azaz 130 ezer forint, az összeg jövőre is nőni fog;
  • Szlovákiában az otthoni ápolók bére 435 euró (138 ezer forint), augusztustól pedig a fogyatékkal élő emberek további 300 euró családi pótlékot kapnak;
  • Ausztriában a 24 órás otthoni ápolásért 2000 euró (640 ezer forint) jár.

Tudják mit? Ez senkit, a sánta kutyát nem érdekli. A populáció azon csorgatja a nyálát, ezen konkrétan:

Ezen vannak elájulva és le is írják:

👍ez nagyon szimpatikus,h.ilyen emberközeli a megosztásokkal beleláthatunk az életébe úgy mint bárki másnak.😊Jó étvágyat.

Értjük? Mi szeretünk lehetőleg mindenkinek az életébe belelátni, mi attól alélunk el, hogy a nagy ember is valójában kisember és megmutatja nekünk, hogy ilyen ilyen méla undorral is lehet zabálni, ha a csülkös pacal helyett valami szokatlant, mondjuk salátát tolnak elé. Mi a Facebook előtt ülve hülyülünk ilyen szervilis barmokká, akik imádjuk a bálványt, aki egyszerűen tökéletes, nem tud hibázni akkor sem, ha fát vágat a hátunkon.

Milyen hajléktalanok, milyen otthon ápolás, milyen saját ürülékükben fetrengő idős emberek? Amikor meg vagyunk védve. Ez a drága jó ember mindentől is megvéd, a gondolkodástól pláné. Miről tépjük a szánkat itt, amikor a lakájmédia személyi kultuszt épít az aljasság, a korruptság, az erkölcsi romlottság köré? Nem az a hír, hogy becsüljük meg azokat is, akik az önmagukról gondoskodni képtelenekről gondoskodnak, lófaszt! Az a hír, hogy a Breitbart Orbán Viktort sztárolja. Képzeljük el, hogy

Orbánról cikkezett a Breitbart London. A lap a magyar miniszterelnök Kossuth rádiónak adott interjúját idézi fel, amelyben Orbán kifejti, a kormány elérte, hogy a migránsok már elkerülik Magyarországot, és arra figyelmeztet, hogy új migrációs áradat várható. A cikk alatt beindult a kommentroham, a Breitbart olvasói dicsérik a magyarokat, hősnek tekintik Orbán Viktort, de olyan is akad, aki Budapestre jönne nyaralni, mert szerinte nincs hazánknál európaibb ország. Közben Soros György is megkapja a magáét a magyarokkal szimpatizáló hozzászólóktól.

Ez a hír. Hogy a szélsőséges, álhíreket nagykanállal habzsoló provokátoroknak a gyűlöletkeltés félistene a példakép. Akit tanulmányútra hívott egy belga város polgármestere, nézze meg már a saját szemével, milyen a való világban az, amiről naponta habzó szájjal fröcsög. Hogy milyen az, amikor egy 90 ezres településen 20 ezer migráns él. Pakoljuk be a borítékba, hogy erről a látogatásról nem fognak Facebook-posztok születni, és Havasi Bertalan sem tájékoztatja majd a sajtót arról, hogy a büdöstalpú migránsokat is lehet integrálni, ha ez a cél, nem pedig a legsötétebb emberi ösztönök hátán belebetonozódni az örök hatalomba.
Akkor idevágó olvasnivaló tegnapról  mára: a Policy Solutions elkészítette a magyar rémálomkutatást, amiből kiderült, merőben befolyásolja érzéseinket az, hogy milyen a pártszimpátiánk. Több mint tanulságos.
Márki-Zay Péter és Lázár János egymásra találásáról majd legközelebb, mert fontosabb fejlemény ez, mint gondolnánk. Addig is muzsikáljunk, szép napot, folytatásunk következik!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.