Augusztus 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Csak én vagyok ennyire nemzetietlen barom, hogy nem hat meg a zászló

Napsugaras, szépséges vasárnap reggelt kívánok mindenkinek! Annyira nyár van, amennyire csak lehet. Igaz, június végén ez nem annyira rendkívüli, de azért időszerű lenne valahogy ezt is fideszes győzelemként beállítani. A hétfőre várható vihar – már amennyiben eltalálták a meteorológusok, és valóban lesz vihar – természetesen Karácsony Gergely hibája.

Jövő hónap közepétől kötelező lesz a boltokban kiírni, melyik zöldség és gyümölcs melyik országból származik. A magyar termékre zászlót kell tenni. Én nem tudom, máshol mi a helyzet, ahol én eddig vásároltam, minden boltban ki tudtam deríteni az eredetet. Rá volt írva a dobozra ugyanis, legfeljebb egy kicsit figyelni kellett. Nem hinném, hogy ettől változni fognak a vásárlási szokások. Zászlócskával vagy nélküle, az egészséges, szép, elfogadható áron kínált termék fog elkelni. A fonnyadt, beteg, drága cucc meg nem. Ennyire egyszerű. Persze lehetséges, hogy csak én vagyok ennyire nemzetietlen barom, hogy nem hat meg a zászló. Sőt, ha címer vagy turulmadár lenne a redvás krumplin, rothadófélben lévő almán, akkor sem venném meg.

Nyomozást rendeltek el a Pesti úti idősotthonban elhunyt hölgy halála ügyében, a hozzátartozó feljelentése alapján. Nagyon helyes, amennyiben valaki hibázott, pláne gondatlan volt vagy egyenesen nemtörődöm, az derüljön ki, a vétkes vagy bűnös pedig vállalja a következményeket. Ugyanez a helyzet az ország minden egyes szociális intézménye és kórháza esetében is. Éppen ideje lenne rendet vágni, megszüntetni a betegek hihetetlen kiszolgáltatottságát. Itt lenne az ideje annak, hogy mindenki – kórházigazgató, orvos, idősotthon vezetősége, gyerekintézményekben dolgozók – vállalja és viselje a döntései és tettei következményeit. Ugyanez igaz a politikusokra is és kivétel nélkül minden felelős munkát végző emberre. A civilek ugyanis már régen viselik (nagyon helyesen), miközben mindig vannak kivételezett helyzetben lévők. Ne legyenek. Senki ne legyen.

Ez nem azért lenne fontos, mert én egy vérivó alkat vagyok, és örülök más bajának. Nem erről van szó, hanem arról, hogy abban a pillanatban, amikor egy döntésért – és mindegy, ha az a döntés abból áll, hogy ráér várni a beteg reggelig, mert valakinek nincs kedve már este foglalkozni vele, vagy éppen amikor az orvos, ápoló döntésképtelen a lazításként legurított piától – szembe kell nézni a következményekkel, mindjárt fontosabb lesz mindenkinek a saját bőre, mint az, hogy akár a betegek érdeke ellenében is védje a mundér becsületét. És ha ez bekövetkezik, akkor az orvos, a nővér, az idősotthonban dolgozó még időben, még a tragédia bekövetkezte előtt jelez, ha iszik a kolléga, ha nincs megfelelő eszköz, ha nincs elég gyógyszer, ha senki nem látja el az ügyeletet. Ha a megfelelő helyre eljuttatott jelzés hatástalan, akkor még mindig jobb a nyilvánossághoz fordulni, mint utólag a bíróságra járni és elszenvedni az ítéletet. Na, ezért lenne jó, ha rászoknánk arra, hogy igenis vigyük perre ezeket az ügyeket. Amennyiben végül az derül ki, hogy nem az idősotthon vezetése vagy dolgozói, nem a kórház alkalmazottai hibáztak, akkor nem lehet tovább ezzel sem vádolni, sem zsarolni őket. Tehát mindenkinek az a jó, ha tisztázódnak ezek az ügyek.

Müller Cecília már a tettek mezejére is lépett. Igaz, még nem a jobb, felelősebb ellátást tűzte szűzies zászlajára, csupán csak azt jelentette be, ha egy kórházból túl sok vizsgálandó minta érkezik a laborba, azt ők jól ki fogják vizsgálni és amennyiben a kórház indokolatlanul végeztetett teszteket, azt a kórház fogja kifizetni, nem téríti a gyógyszerkassza vagy akinek kellene. Ez példás büntetés. Már csak azért is, mert egyrészről kötve hiszem, hogy bármelyik kórház szórakozásból csináltat teszteket. Másrészt a kórházak állami költségvetésből működnek – tehát a teszteket (akár szükségesek voltak, akár nem) – mi fizetjük közpénzből. Ha most nem térítik azokat, akkor hozzáadódik a kórház minden évben termelődő adósságához, amit a végén – nagy óbégatás és rinyálást után – szintén közpénzből kell kiegyenlíteni. Egyszóval ennek a döntésnek pontosan annyi értelme van, mint bármi másnak, amit a kormány csinál egyébként is. Müller Cecília tökéletesen a helyére került, gyarapíthatja az okos döntések sorát. Éljenéljenéljen.

Mindezeken túl jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Hamarosan jövünk az első beszólással.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!