Fehér kapuk, azúr födémek,
vasárnap-éjszakai fények.
A város vége zajtalan,
fehér az út, éjszaka van.
A házak erre furcsa árnyak,
zsalúik csukott angyalszárnyak.
De ím: a szöglethez amott
inal egy gonosz, izgatott
kormos kis angyal fogva haskót,
mert túlsók jujubát behabzsolt.
Kakál. Utána tovalép –
s az átkozott kis hagyaték,
mert vér-szutykos, az égre lengő
szentséges Holdnak ronda fertő.
Arthur Rimbaud
Nagy László fordítása
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!