Nem volt tervben, hogy ma még jártatom a számat, de néha az élet felülírja a terveket. Nem tudok szó nélkül elsiklani a nagyszerű pártkatona felett, aki soha életében nem tudta méltó módon képviselni azokat, akiket képviselnie kellett volna. Sőt, soha nem sikerült megértenie, mi lenne az ő szerepe a közéletben.
A köztársaság nélküli köztársasági elnök, aki soha nem talált okot arra, hogy szóra nyissa a száját, aki egyszer sem érezte fontosnak, hogy megnyilatkozzon olyan esetekben, amikor az ország egysége és mindenki érdeke azt szükségessé tette volna, nagypénteki szózatot intézett a közpénzből vásárolt és üzemeltetett kamerához. Ezt a napot találta alkalmasnak arra, hogy az unásig ismert politikai propaganda rozsdás, fülsértően nyikorgó kerekű talicskáján toljon egyet. Az ezerszer hallott lózungokat ünnepi díszítéssel álcázni próbáló aláírófenomén most jól megmondta a tutit.
Hogy ki lehet az erkölcstelen, embertelen és elfogadhatatlan mindabban, ami ebben a nyomorult országban történik, az csak azon múlik, hogy ki mondja. Ha pártkatona szavalja, akkor a hívek pontosan érteni fogják, hogy az ellenzék az egyben ellenség is.
Az különösen gyönyörű, hogy egy kétség kívül kártékony és idióta, ám a hangerejéhez mérten – és bármi egyébhez mérten – elenyészően kis csoport (nincs olyan sok oltásellenes, mint amilyen zajosak) annyira felkeltette a köztársasági elnök figyelmét, hogy képes volt hozzájuk szónokolni nagypénteken, az egyedülálló. A másik lehetőség – miközben a kampánybeszéd ténye nem változik -, hogy már olyan szinten beszállt Áder a választási küzdelembe, hogy ráfért az arcára a sunyi uszítás az ellenzéki pártokkal szemben.
Több ötletem nem nagyon van, miről beszélt a közjogi méltatlanság. Azonban azt gondolom, hogy kevés gyomorforgatóbb dolog van a politika alapvetően is mocskos magyarországi pöcegödrében, mint egy húsvéti propagandabeszédet szavaló köztársasági elnök.
Erkölcstelen, embertelen, elfogadhatatlan politikai hasznot remélni a járványhelyzetben – mondta Áder János nagypénteki ünnepi beszédében, amely a közmédia csatornáin volt látható.
A köztársasági elnök kívánatosnak tartaná, ha mindenkiben tudatosulna, hogy nem a öncélú politikai játékok, a politikai haszonlesés és az alpári beszólásokban való versengés ideje a mostani.
Az államfő a politikai közszereplőket arra kérte, hogy aki nem tud segíteni, legalább ne ártson! “Honfitársaimat pedig arra kérem, hogy segítsenek!” – fogalmazott Áder János, azt szorgalmazva, hogy minél többen oltassák be magukat, győzzék meg a családtagokat, ismerősöket, hogy ne az internetes “csodadoktorokra” és a politikai sarlatánokra hallgassanak, hanem az egészségügyi szakemberekre.
A már beoltottak mondják el másoknak, hogy az oltásnak többnyire nincs mellékhatása, vagy az nem olyan súlyos, mint a vírusfertőzés, a bizonytalankosók pedig vállalják az oltást – kérte tőlük.
A járványügyi szakemberekhez az államfő azzal fordult: tegyék túl magukat a nemtelen támadásokon, és csak a járvány mielőbbilegyőzésére koncentráljanak, az egészségügyi dolgozókhoz pedig azzal: mozgósítsák utolsó erőtartalékaikat, még ha ezt “kimondani sokkal könnyebb is, mint megtenni”!
Áder János hangot adott reményének is, miszerint, ha mindenki teszi a magáét, a következő ünnepen, pünkösdkor “már az új kezdetre készülhetünk”.
Az államfő felidézte, hogy Magyarország több mint egy esztendeje, hogy “hadban áll”, korlátok közé szorított szabadsággal, növekvő aggodalommal,’ lemondással,’ fájdalmas veszteségekkel. Egy éve még türelmet kért mindenkitől – emlékeztetett -, a háborús készültség azóta azonban napi tapasztalatunkká lett – fogalmazott.
Felhívta a figyelmet a védekezés hőseire is, akik emberfeletti teljesítményt nyújtanak, elszántak, de fáradtak is, mégis töretlenül hisznek abban, hogy “a háborút meg fogjuk nyerni”. Szólt azokról a drámai pillanatokól is, amikor egy-egy életért kell küzdeni, vagy időnként tudomásul venni a csata elvesztését, de arról is említést tett, hogy a védekezésben dolgozóknak kevesebb idejük marad családjukra, gyerekeikre.
Az államfő az “önjelölt virológusokra”, az oltóanyaggal szemben kételyt ébresztőkre is felhívta a figyelmet és égbekiáltó ostobaságnak nevezte azt az állításukat, miszerint jobb elkapni a vírust, mint elfogadni egyes oltásokat. Vakcinát az első perctől szabadon választhatunk – hangsúlyozta, felelőtlennek nevezve a bizonytalanságot keltőket.
Akik pedig nem tudják eldönteni, kinek higgyenek, azoknak azt tanácsolta: azt a kérdést tegyék fel maguknak, hogy szeretnék-e elkerülni a betegséget és annak súlyos következményeit, megóvni családjukat, mielőbb szabadulni a korlátozások alól?
Mindezek eléréséhez az oltás az eszköz – mondta -, ahogy más járványok elkerülésében is ez segít. Más megbetegedések elleni vakcinák esetében sem merült fel a kérdés korábban: hol gyártották azokat – hangsúlyozta.
“Ha csak egyetlen hónappal előbb érjük el az úgynevezett nyájimmunitást, a legalább 70 százalékos átoltottságot, legalább öt-hatezer honfitársunk életét óvhatjuk meg” – mutatott rá az államfő. (MTI)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.