Augusztus 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Aki kérdéseket tesz fel és kételkedik, az Orbán-fóbiás, háton elhurcolható libernyák

Hazugságmentes, üde reggelt kívánok! Élő klasszikusokat idézve – akik élő, viruló, bálványokat imádó kommentelő emberek sokaságát idézik – mondhatnám, hogy ha nem kéne RÖHÖGNÖM, sírnák. Mert demokratának lenni annyi, mint NEM FÉLNI: MEGIJEDNI! Jó, hát ebben a műfajban Bödőcs verhetetlen, úgyhogy meg sem próbálok úgy tenni, mintha vicces lennék. Főleg, hogy nem olyan túlságosan vicces dolgok vannak itt terítéken a július végi kánikula ellenére is.

Mondjuk az Index.hu Zrt. elnöke, Bodolai László szerint – aki az utóbbi napokban hatalmas sebességgel haknizza körbe a médiát, és helyenként egészen megdöbbentő dolgokat nyilatkozik – a Fidesz az, aki röhög most a markába, hiszen semmi közük nem volt a jelenlegi helyzethez, az Index úgy esett szét, hogy nem is kellett belenyúlniuk. A széthullás kizárólag azért történt, mert Dull Szabolcs menesztett főszerkesztő – aki szintén Bodolai és nyomában a teljes fideszes média szerint üzleti titkokat szivárogtatott a konkurenciának, illetve ellenzéki politikusokkal beszélt telefonon – félreértelmezte a helyzetet. Pedig Bodolainak a Vaszily nevű barátja megígérte, hogy nem csinálnak Origót az Indexből. És feltételezem, hogy amit egy NER-társ, aki már példát mutatott abból, hogyan kell szétzúzni és felismerhetetlenné átalakítani egy médiaorgánumot, becsszóra megígérte, hogy ő csak dísznek van az Indamédiában, akkor azt az Index szerkesztőségének Dullal az élen illett volna ezt csont nélkül benyelni.

Mivel minden látszat ellenére törekszem Bodolai László minden szavát a lehető legnagyobb jóhiszeműséggel kezelni, iderakom az alábbi passzust, amelyet éppen pont az Origón olvastam:

Az Origo információi szerint Dull Szabolcs, akit azért rúgott ki az Index tulajdonosa, mert a lap üzleti titkait, terveit átadta a konkurenciának (a 24-nek és a hvg-nek), az elmúlt időszakban rendszeresen hívta az Altus egyik számát, amelyen Gyurcsány Ferenc feleségével egyeztetett.

Dull céges telefonjának híváslistája valóban bizonyítja, hogy az utolsó hetekben folyamatosan Gyurcsánynét hívogatta. Csak az nem tetszett neki, hogy ebből, úgymond, »történetet kreáltunk« – vagyis azt, hogy Dull főszerkesztőként a magyarországi ellenzék vezetőjét hívogatta folyamatosan egy belső munkahelyi konfliktus közben. Ez azonban, mint látható, nem kreált értelmezése a történetnek, hanem a teljes valóság. (Origo)

Egyáltalán nem vagyok sem annyira szakavatott munkajogi kérdésekben, mint például Magyar György ügyvéd, sem annyira optimista, mint ő, hogy azt állítsam: bírósági ügy lehet abból, hogy kiszivárgott Dull Szabolcs híváslistája. De függetlenül attól, hogy lesz, vagy nem lesz bírósági ügy belőle, a paraszti agyam egyszerűségére hagyatkozva érdeklődnék, hogy vajon mit keres egy jogállamban a legnagyobb magyar hírportál frissen kirúgott főszerkesztőjének híváslistája a kormányzati propaganda sötét lyukában? Hogy került oda? Ugye nem Dull Szabolcs sétált be vele sakálékhoz, hogy hello, itt a lista, meg kéne írni dobrevizálódásom (Bödőcs nyomán szabadon) történetét? És ha nem ő, akkor ki? És ha Dull céges telefonja nem a cég visszaszolgáltatni nem kötelező ajándéka volt, akkor ki férhetett hozzá a telefonhoz, és ki rendelkezett a híváslista fölött, akinek érdekében állt azt  átadni a fideszes propagandának?

Tudom, hülyeségeken kattogok, amikor oszlásnak is indulhatnék. Azok után különösen, hogy nemrég még az elvileg az igazságügyi tárca tulajdonában lévő azon ügyvédi irodák listáját hozták nyilvánosságra ugyanezek a kiváló emberek és szakemberek, amely irodák a legtöbbet kaszáltak a NER szóhasználatában egyszerűen csak börtönbiznisznek csúfolt történeten. Az is úgy felejtődött el, mintha nem is lett volna. Ki emlékszik már arra, hogy a fals, de legalább veszélyes ügyvédellenes fennforgásban az egyes számú illetékesek esetleg jogszerűtlenül adtak ki, a kettesek meg jogszerűtlenül hoztak nyilvánosságra egy olyan listát, ami a kétharmados önkény közpénzügyleteivel ellentétben nem tartozott a nyilvánosságra. Jogszerűség? Törvényesség? Erkölcsösség? Szakmaiság? A jóérzésnek legalább valami szaros, lehányt nemzeti minimuma, amiben konszenzus van, és amit senkinek nem lehet átlépni, amihez mindenki tartja magát? Egyáltalán mit akarok, amikor bírósági ügyek komplett dokumentációja landolt már a pártállami lejáratógyáraknál (lásd Juhász Péter pere), és olyan természetességgel merültek a közöny és a feledés homályába, mintha tényleg ez lenne az élet rendje egy állítólagos demokráciában.

És akkor jönnek az okos elemzők, az elismertek, a politikához valóban értők, akiknek a véleménye számít és mértéket ad, és nyolcvanötezredszer is elmondják, hogy ez még mindig nem az, aminek látszik. Azon nem csodálkozom, hogy Dömötör Csaba szerint a magyar sajtószabadság ismérve az, hogy itt nem gyilkoltak meg újságírókat, bezzeg máshol. Azon viszont csodálkozom, hogy a saját maguktól is független véleményt formálók egy része tíz év után is még mindig a hermeneutika patikamérlegén vizsgálgatja, hogy akkor vajon ez a sötétség mi lehet. Minek szabad, és minek nem szabad nevezni. Ha már így szóba jött Dömötörnek köszönhetően: Magyarországon valóban nem gyilkoltak újságírókat, ellentétben Máltával vagy éppen Szlovákiával, ahol meg igen.

Erre utalgatott Rogán alászolgája is a minap a Hír TV-ben. Ezért ha már ezzel érvel az Index körüli mizéria kapcsán (ez úton is üdvözlöm példaképemet a lealjasodásban, Schmidt Máriát, a Magyar Narancs szerint az ő magánakciója nélkül ez az egész Index kivégzés nem sikerülhetett volna ilyen jól), akkor bontsuk ki az igazság szálait. 2019 júniusában, egy bő évvel ezelőtt az Európa Tanács (ez az, amelyik nem az EU intézménye) úgy döntött, hogy 3 hónapon belül független és nyilvános vizsgálatot indítanak a máltai oknyomozó újságíró, Daphne Caruana Galizia meggyilkolásának ügyében. Ezt elég meggyőző fölénnyel szavazták meg, ám a Fidesz képviselői nemmel voksoltak az újságíró meggyilkolásának feltárásáról szóló ügyben.

Miért? Mert a Fidesz szerint a vizsgálat csak ürügy (!) volt arra, hogy politikai támadást intézzenek Málta ellen, és megkérdőjelezzék az ország jogállamiságát. Vagyis a Fidesz, azaz a magyar kormánypárt ha tehette volna, keresztbe fekszik a vizsgálatnak, csak szerencsére kisebbségben maradt a szégyenteljes véleményével. Olyannyira a szívükön viselték a kormányzati és ellenzéki korrupciónak, illetve a máltai elit alvilági, orosz és azeri kapcsolatainak feltárásán dolgozó, nyilvánvalóan politikai okokból kivégzett újságíró halálát, hogy inkább a szigetország szuverén korrupcióban és bűncselekményekben utazó kormányát védték. Mert a korrupció védelmezéséhez szükség van a szövetségesekre, akik majd hasonlóan járnak el, ha valamilyen fordított eset úgy kívánja. Ennek alapján szerintem tényleg valami egészen megfoghatatlan aljasság kell ahhoz, hogy a Fidesz-kormány embere éppen ezzel a minden elemében hiteltelen érveléssel kérje ki magának a sokszínű magyar sajtót, és a magáncégek belügyeibe semmilyen körülmények között be nem avatkozó pártállam tisztességet.

És akkor csodálkozik még valaki azon, hogy ugyanez a kormány és külön Pintér Sándor bőszen titkolja, hogyan szállították haza a gyermekpornográfia miatt elítélt volt nagykövetüket tavaly tavasszal? Nem, a Kaleta-ügynek egyáltalán nem ez a lényege, de sokat elmond az elvtársakról, hogy – miután a társadalmi  felháborodást látva rájöttek, hogy Kaletát nem tudják levakarni magukról, ezért beleálltak abba a szerepbe, miszerint mindig is ők voltak a pedofília elleni küzdelem élharcosai – mégis változatlanul sunnyognak és maszatolnak. Mert ez itt jogállam, a hatalom transzparensen működik, aki meg kérdezősködik, kételkedik, az Orbán-fóbiás szerencsétlen, azaz háton elhurcolható libernyák. Aki még ki is lopkodja a postaládákból a nemzeti konzultációs borítékokat. És összetépi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!