November 22,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A parlamenti felmosóember nyerő szériában van

Hello, drága olvasók! Rendkívüli módon örülök annak, hogy 100 hosszú nap után ennyire örültek egymásnak az úgynevezett Tisztelt Házban is az úgynevezett közszolgálatot ellátó hölgyek és urak, konyhanyelven: parlamenti képviselők. Az, ami tegnap az Országgyűlésnek nevezett helyen történt az őszi ülésszak első napján, az tulajdonképpen a legvadabb rémálmaimon is túltett. Pedig egyáltalán nem vagyok híve a költői túlzásoknak, és finnyás pláne nem vagyok. Ezért aztán nem azon vagyok kiakadva, hogy Kövér László – aki szemrebbenés nélkül lekommunistáz mindenkit, aki nem az ő lábszagát szagolta a Bibó Kollégiumban – kiborul azon, hogy Kövér elvtársnak nevezik, és megvonja a szót a beszélő embertől. Majd ugyanazzal a lendülettel primitív, ostoba fajankónak nevez mindenkit, aki nem az ő lábszagát szagolta a Bibó Kollégiumban.

Egyfelől együttérzek azokkal az újságírókkal, akik egyébként egyáltalán nem tartanak igényt az együttérzésemre, de akik megkísértelték tegnap a munkájukat végezni azon a zsebkendőnyi felületen, amit Kövér László – aki nem szereti, ha elvtrásnak szólítják – kijelölt számukra a parlamentben, ezzel úgy általában is tovább szűkítve a magyar sajtó csak foltokban létező szabadságát, valamint felkoncolva a parlamenti tudósítás műfaját. Továbbá figyelmébe ajánlanám a miniszterelnök úrnak is: abból, hogy a Fidesz totálisan elcseszte Tarlós István budapesti kampányát, azaz azt hitték, hogy kampány nélkül is hozza kötelezőt, ergo az ellenjelöltjének több plakátja volt, mint neki, sehogyan sem következik, hogy Magyarországon sajtószabadság van. Sőt, attól sem fog visszaállni a sajtó szabadsága, ha az ellenzék által elhódított önkormányzatokban, a nettó fideszes pártpropagandában utazó önkormányzati lapokban a fideszes termelési jelentések helyét átveszi a korrekt köztájékoztatás. Bár kétségtelen, hogy a kevesebb hazugság több sajtószabadságot jelent, és ez jó irány.

Mert másfelől a hazugságban, Orbán-kultuszban és úgy általában a kormányzati ánusz kényeztetésében élen járó lakájmédia jelentős része marad, és ugyanazt csinálja, mint eddig. Azt írja az egyik bugyor: Orbán ismét felmosta a padlót az ellenzékkel. Nekem nem egészen úgy tűnt (a tábla ellopási kísérletéről készült felvételekből is azt olvastam ki, hogy a miniszterelnök egyáltalán nincs a csúcson), de engem nem is azért fizetnek, hogy a hatalomhoz hajlítsam a valóságot, ha az nem hajlandó meghajolni előtte. Úgy azért könnyű volt beszámolni a felmosási akcióról, hogy azt viszont nem írták le a fiúk, hogy Hadházy Ákos független képviselő a szónoki pulpitus elé állva egy Muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott feliratú táblát tartott fel, amit Orbánnak nem, de a segítségére érkező bajtársaknak sikerült kitépniük a kezéből. Érdekes, hogy miközben úgy vágták meg a képeket, hogy a fenti felirat még véletlenül se legyen látható a tudósításokban, A lónak a faszát! feliratú táblán, amit Hadházy immár a helyén ülve tartott fel Orbán beszéde alatt, hosszasan forgatják a szemüket. A hazugságok, a propaganda, a népbutítás nem zavarja őket, a trágárság igen. Mivel engem Bayer Zsoltnak se a trágársága zavart soha, hanem az elemi gyűlölet, a megvetés és a lenézés minden és mindenki iránt, aki nem a Fidesz, nem áll módomban és semmi kedvem álszenteskedni egy lófasz fölött. Sokkal súlyosabb dolgokról van itt szó, akit érdekel, annak belinkeltem az érintett magyarázatát is, amit tegnapi akciójához fűzött. Az, hogy idáig fajult a parlamenti politizálás, arról szerintem a boldogkarácsonyozással, flegma lekezeléssel, közel tíz éves basáskodással eltelt évek tehetnek, amikor Orbán és a Fidesz gyakorlatilag azért járt be dolgozni az ország házába, hogy kiröhögje a teljesen eszköztelen ellenzéket, amely leginkább a NER-féle kirakatdemokrácia biodíszleteként funkcionált. És azért, hogy Semjén Zsolt szerelmes pillantásokkal nyugtázhassa gazdája akasztófahumorát és papírról felolvasott dakota beszólásainak suttyóságát.

A lófasz fölötti moralizálás álszentségét semmi nem mutatja jobban, minthogy két hétbe telt, és a győri fideszes választókat is meg kellett alázni azért, hogy Orbán kinyögje, beteg dolognak tartja, ha valaki felvételeket készít vagy készíttet a szexuális életéről. Akkor nem volt beteg dolog, amikor hosszú napokig kussoltak róla, amikor  mentegették, amikor a lejáratását emlegették, amikor relativizálták Borkai mocskát, amikor a magánügyének tekintették, amikor nem értették, hogy mi a fenéért kellene kizárni a pártból, amikor nem léptették vissza, amikor elvégeztették a piszkos melót a választókkal. De most, amikor kiderült, hogy a stratéga eltaktikázta magát, és Borkai álkeresztény fényűzésbe fulladt élete visszafordíthatatlanul ráéghet a Fideszre, amikor már nincs tétje a választásnak, most felbátorodott a gyáva függönyharcos is. Ma már beteg dolognak tartja azt, amit az ország egészséges fele első pillanattól annak tart. Most akkor érezzük magunkat megtisztelve? Meg azért is, hogy szemfényvesztésügyileg nyomozás folyik Borkai ellen?

Nem, én azt hiszem, hogy a rozsdás bicikli túlfutott, pedig a kétharmados stabil többséggel lehetett volna elegánsan és nagyvonalúan is kormányozni. Baszottul nem sikerült, mert szándék sem volt rá. És nem látszanak a jelei annak, hogy bármi is változott volna. Hogy Orbán Viktor változatlanul azt gondolja, hogy elég lekisnyilasozni a Jobbikot, hogy elég előrángatni a naftalinból az őszödi beszédet, és azt mondani, hogy kereszténységből és erkölcsi dolgokból és úgy egyáltalán bármiből a Fideszt ilyenek ne oktassák, azt jelenti, aminek első ránézésre is látszik: minden marad a régiben. Mert ugyan lehet, hogy normális ember azt gondolja, hogy mindennek van határa, a lopásnak és az arroganciának is például, a Fideszt nem lehet számonkérni, mert jön az ezeréves múltra való hivatkozás.

Zárójel: a minap azt írtuk, hogy szégyenteljesnek találjuk, hogy az egyház némán sunnyogta el a Borkai-ügyet, és még egy halovány elhatárolódó-elítélő közleményre sem futotta, pedig talán nem lett volna indokolatlan. A sajtó megkeresésére a Katolikus Püspöki Konferencia – amelynek elnöke éppen Veres András győri megyéspüspök – egy mondattal intézte el a dolgot:

Köszönjük megkeresését, a témát azonban nem kívánjuk kommentálni.

Jól van akkor. Örülök, hogy a fidesztálib nemzetikeresztény állampárthoz hasonlóan a nagyrabecsült egyházi méltóságok sem tudnak csalódást okozni. Kiszámíthatóságuk lenyűgöző. Zárójel bezárva.

Ami az egyéb apróságokat illeti: kétségtelenül nyerő szériában van a parlamenti felmosóember. Hosszú évek elbizakodottsága után holnap, azaz október 23-án nem vállalja a közterületi ünnepi beszédet, inkább a Zeneakadémián hirdet igét a vélhetően gondosan megválogatott közönségnek. Reméljük, ezúttal nem a hátsó ajtón kell távoznia, mint 2012-ben, amikor az új Alaptörvényt az Operaházban ünnepelte, az utcán meg éppen tüntetés zajlott.

Közben az európai uniós berkekből is ömlenek a csupa jó hírek. Az Európai Parlament állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága (LIBE) újfent elhalasztotta a fideszes Hidvéghi Balázs alelnöki posztjáról szóló szavazást. Gondolom, Soros keze lehet a dologban. Meg a hazaáruló ellenzéké. Hát persze. És végül egy tényleg jó hír: az Euronews szerint a lengyel Tusk kerülhet a Néppárt élére, ami azért csodálatos hír, mert az Európai Tanács leköszönő elnöke tavaly novemberben Helsinkiben – anélkül hogy nevesítette volna – komoly kritikát fogalmazott meg Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel és politikájával szemben. Nahát. Akkor biztosan a Fideszben is nagy az öröm és a boldogság.

Ami kimaradt, és fontos, arról biztosan megemlékezünk. Minden jót, később jövünk!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.