NEHAZUGGY

A közpénz nem a rohadék kormány, és nem is a kormányfő magánvagyona, amit úgy osztanak, ahogy nekik megfelel

Jó reggelt! Máris itt a hétfő, tehát túléltük a péntek tizenharmadikát (a szombat tizennegyedikéről és a vasárnap tizenötödikéről nem is beszélve), már egy hónap sincs az önkormányzati választásokig. Nem ezzel függ össze, csak úgy jelzem, hogy mintha a főfideszesek napról napra mélyebb vallási áhítatba esnének. Ezt már fanatizmusnak nevezhetnénk, ha egyetlen futó pillanatig is képesek lennénk elhinni, hogy valódi hit van a háttérben. Én sajnos vagyok annyira gyanakvó geci, hogy nem hiszek ezeknek. Kövér Lászlónak sem, bármennyire hányja magára a keresztet a mittudoménmilyen keresztény óvoda átadásán, avatásán, vagy valamicsodáján.

Úgy fogalmazott: „az oktatási rendszeren belül az egyházi oktatás választása minden állampolgár szabad értékválasztása, amelyet a felelős politikának nemcsak tiszteletben kell tartania, hanem támogatnia is kell”.

Az új óvodaépület is ennek a támogatásnak az eredménye, és azt „példázza, hogy a szülők, az egyház és az állam összefogása közösséget teremt” – tette hozzá Kövér László.

Az elmúlt kilenc évben a Kárpát-medencében 120 új templom épült és 3000 újult meg – mondta, hozzátéve, hogy a magyar egyházak életében „ilyen rövid idő alatt ilyen mértékű gyarapodásra és megújulásra az elmúlt száz esztendőben nem volt példa”. (MTI)

Hát ez úgy ordas nagy hazugság, ahogy van. Ma már Magyarországon sok településen nem szabad értékválasztás kérdése, hogy egyházi óvodába, iskolába íratjék-e a szülők a gyereket, hanem egyfajta kényszer. Vagy azért, mert egyszerűen nincsen más lehetőség, vagy azért, mert magasabb színvonalú az oktatás az egyházi intézményben. És nem azért magasabb a színvonal, mert a vallás hozzátesz a dologhoz, hanem azért, mert sokkal több pénzt kap az egyházi oktatás, mint az állami, és mert nincsenek olyan kötöttségek, amilyenek az állami oktatásban. Azon meg rohadtul nincs mit csodálkozni, hogy gyarapodnak az egyházak, ugyanis a kormány pofátlan mértékű támogatásban részesíti őket, az adófizetők pénzéből. Ezért hálából az egyházak pártpropagandát folytatnak. Ez van, minden más csak ócska hazugság.

Kósa Lajos is előkerült – okosabb nem lett, de erre reális esély már amúgy sincsen – és elmesélte, hogy amennyiben a Fidesz tarol az önkormányzati választásokon, fejlődés lesz, és tejjel-mézzel folyás. Ha az ellenzék talál nyerni több településen, akkor világvége, hanyatlás és mindmeghalunk.

Németh Szilárd is végiggördül az országon. Immár szó szerint. Ha nem vesz vissza a zsírban sült szalonnával készült körmöspacal mértéktelen fogyasztásából, tényleg a koleszterin fogja megoldani a kormányváltást. Bár Szilus nem éppen kormány, ám nem csak esetében szembetűnő a gyarapodás. De nem a túlsúlyról akartam beszélni eredetileg, hanem arról, hogy éppen úgy zsarolnak és fenyegetőznek, mint az előző önkormányzati választások alkalmával. Most éppen Rétságon járt ez a tehetséges pacalhuszár, és előadta, hogy a városka vezetése eddig ellenzéki volt, ezért a település egy csomó lehetőségtől elesett. Ha most fideszes jelöltre voksolnak a rétságiak, akkor jobb lesz nekik. Ez már mindennek a legalja, hogy attól függjön egy település sorsa, hogy benyalnak-e a maffiavezérnek, vagy sem. A közpénz nem a rohadék kormány, és nem is a kormányfő magánvagyona, amit úgy osztanak, ahogy nekik megfelel. Nem jutalmazhatnak, és nem nem büntethetnek az adakozással, vagy a pénz megvonásával. Ha mégis ezt teszik, akkor az köztörvényes bűncselekmény. Pont.

Végül – ha már Szilusról eszembe jutott a kaja – egy kis ország tortája. Miután a napokban téma volt az idei tortacsoda, én is megosztom a tapasztalataimat. A szentendrei Szamos cukrászdában elmegy. Semmi különös, nem rossz, nem jó, de legalább elég húzós az ára. A tetejét díszítő habcsók (legalábbis az, amit nekem kiosztottak) kifejezetten vegyszerízű és büdös vegyszerszagú, tehát ehetetlen volt. A balassagyarmati Jagyutt cukrászdában nagyságrendekkel finomabb (olcsóbb is). Sőt, ott volt a cukormentes tortából is, amit Kicsi Gesztenyének hívnak. Sokkal ötletesebb, mint a – szerintem – fantáziátlan Boldogasszony csipkéje, és finomabb is. Tehát nálam Balassagyarmat nyert, ha máshol is sikerül megkóstolnom ezeket a remekműveket, majd mesélek. Most azonban veszem a búcsúmat, hamarosan jövünk az első beszólással. Addig is jó ébredezést.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább