A téli hóba, téli ködbe
a széles pincelyukra dőlve
áll öt gyerek.
Feszült inakkal lesve, térden
bámulják, hogy süti a pék benn
a kenyeret…
Erős, fehér nagyizmú karja
a tűzre rakja, magcsavarja.
Láng ég alól.
Hallják pattogni a kenyérkét,
aztán a mosolygós, kövér pék
egy dalt dalol.
Mind kuksol ottan, egy se moccan
és a pirosló lyukra hosszan
néznek kivül.
S ha holmi gazdag dáridóra
a szőke, illatos cipócska
végre kisül;
s a füstlepett gerenda alján
dalolni kezd a drága, halvány
kenyér-darab;
és száll a tűz-ajtón az élet,
bús, árva lelkük is feléled
a rongy alatt.
Ruhájukat a dér befújta,
de ég szemük, és élnek újra.
S csak néznek ők.
Rózsás orruk a rácsra nyomják,
s dalolnak látva ezt a pompát,
bús fény-lesők.
Imát dalolnak epedezve
s úgy lehajolnak a kemence
szent fényinél,
hogy szétreped rajtuk a nadrág,
s elkapja lengő ingök alját
a téli szél…
Arthur Rimbaud
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ FORDÍTÁSA
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.