NEHAZUGGY

Nem büszkeség lesz az, hanem szégyen

Ez még tegnapról maradt itt, de annyira csodálatos, hogy sose bocsátanám meg magamnak, ha nem tenném ide a jegyzőkönyv kedvéért, a NER évtizedes országlásának majdani számonkérése reményében.

Olybá tűnik, Novák Katalin családügyi princípiumnak véget ért a családi nyaralás, úgyhogy egy hihetetlenül megtisztelő felkérésnek eleget téve a vajdasági Palicsra ruccant ki szombaton, ahol részt vett a Fidesz helyi fiókszervezete a Vajdasági Magyar Szövetség Szent István-napi ünnepségén. A látogatásról természetesen propagandafotók és propagandavideó is készült üstöllést, az MTI azon nyomban be is számolt az eseményről, rögzítsük mi is ennek nyomán a lényeget: Novák Katalin nagyot álmodott, és belengette a Nemzeti Büszkeség Évtizedét. Erős tartalom következik. Erősen felháborító.

• A nemzet újraegyesítésének évtizedét a nemzeti büszkeség évtizede követi majd, és azért kell dolgoznunk, hogy a határokon átnyúló nemzeti összetartozás vitathatatlan tény legyen Magyarországon és külföldön. És azért kell dolgoznunk, hogy a magyarok – bármely részén élnek is a világnak – büszkék lehessenek arra, hogy a magyar nemzethez tartoznak, és ez tiszteletet váltson ki a kívülállókból. 

• „Egy olyan évtized küszöbén léptünk át, melyben nemzetek buknak majd el a mindennapi túlélésért vívott küzdelemben, de hiszem, hogy nekünk egy olyan évtized köszönt be, melyben az anyaországi és határon túli magyar közösségek együtt erősödve, gyarapodva bizonyíthatják maguknak és a világnak, hogy méltó őrzői a Szent István-i örökségnek”. 

• „Azért lehet otthon egy szegedi Zentán, egy debreceni Nagyváradon, egy mátészalkai Szatmárnémetiben, egy mosonmagyaróvári Dunaszerdahelyen, mert ugyanahhoz a nemzethez tartozunk, egy nyelvet beszélünk, közös a múltunk, közös a jelenünk, és azt akarjuk, hogy a jövőnk is közös legyen”. És mikor kérdezzük meg, ha nem éppen Szent István ünnepén, hogy miként tehetjük megkérdőjelezhetetlenné ezt a nemzeti összetartozást.

• Megannyi történelmi tapasztalat és fájdalom övezi a szomszédos Szerbia és Magyarország útját, de szót kell érteniük, mert szomszédok. Egymás megértésében pedig a délvidéki magyarok játsszák a főszerepet.

• Az elmúlt és az előttünk álló évtizedet a történelem minden bizonnyal bevési a mostani generációk emlékezetébe. „Azt, hogy a globális félelemkeltés korában mi, magyarok a Délvidéken és az anyaországban, de a szerbek, a lengyelek, a közép-európaiak sem hagytuk fásulttá, beletörődötté, kiszolgáltatottá préselni magunkat, nem térdeltünk le, amikor nem kellett, de bajtársi kezet nyújtottunk, amikor kellett. Az elmúlt években többen megtanulhatták, hogy velünk, magyarokkal Európában számolni kell, hogy nem adjuk fel, ami a miénk, hogy tudunk a saját utunkon járni, s ebben bizony vannak szövetségeseink”.

• A közös szerb-magyar múltban számos gond mutatkozott, most viszont Magyarország érdeke, hogy Szerbia a délvidéki magyarságnak biztonságos és kiszámítható, gyarapodó, erősödő otthona legyen, ennek pedig egyik kulcsa Szerbia európai uniós tagsága. Magyarország már tudja és tapasztalja, hogy „az uniós tagságnak bizony vannak árnyoldalai is, de egyértelmű az álláspontunk: Szerbia felvételével Európa természetes rendjének irányába tehetünk egy fontos lépést”. (MTI)

Senkinek nem akarok visszaélni a türelmével a vasárnapi 35 fokban, de ebbe az arcátlan, patetikus, hazug, álhazafias nagyotmondásba még én is belepirultam. Ahányszor nemcsak a Novákot, de a Kövér Lászlót is a soraiban tudó NER a szájára veszi a nemzetegyesítést, és nem sül le a pofájáról a bőr, nekem annyiszor. A korrupciós gépezet dübörögtetésén kívül a nemzetegyesítésük évtizede nem szólt másról, mint arról, hogy szinte naponta beletolták az arcunkba, ki miért nem magyar, miért nem tartozik a nemzethez, miért takarodjon innen. Olyan mértékben egyesítették újra a nemzetet, olyan mértékben játszották ki az egyik felét a másik ellen, hogy a büdös életben nem pörgött ekkora hőfokon a gyűlölet magyar és magyar között.

Ami hagyján, de a 200 ezer forintos minimálbért tíz év szorgoskodás után sem sikerült bevezetniük, a legnyomorultabbaktól veszik el a túlélés utolsó esélyét, Európa szegényházába rugdosták le Magyarországot, és láss csodát: a Vajdaságban a nemzeti büszkeség most kezdődő évtizedéről lamentálnak. Az újabb dicsőséges évtized tiszteletére homofób gyűlöletkampánnyal kapaszkodnak a sorban negyedik kormányzati ciklusuk reményébe, a fél világot hivatalosan ellenséggé nyilvánították (a norvég Brüsszeltől az igazi Brüsszelig), de igényt tartanak arra, hogy velük számoljanak, és tiszteletet követelnek maguknak az emberi jogok hulláján taposva, a saját polgáraik emberi méltóságán röhögve.

A biztonságos, kiszámítható, gyarapodó, erősödő otthonnal szórakoztatják a vajdasági magyarokat, miközben a legelesettebb, kitartóan boszorkányüldözött polgáraikat olyan nehéz helyzetbe hajszolták, hogy egyetlen lefoglalható, értékesíthető vagyontárgyuk nem maradt. Lemoshatatlan szégyennek neveztem ezt pár napja, fenntartom. Nem büszkeség lesz az, miniszterasszony, hanem szégyen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább