November 28,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Igenis fontos kérdés egy faj kihalásának veszélye

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,038,989 forint, még hiányzik 1,961,011 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csodálatosan frappáns cikk jelent meg pár napja a vasarnap.hu nevű udvari propagandaoldalon arról, hogy az északi szélesszájú orrszarvú a kihalás szélére sodródott, ugyanis ma már mindössze két ilyen egyed él a Földön, ám mivel mindkettő nőstény, ezért igen kicsi az esélye annak, hogy utód szülessen. Igen ám, de amikor már látták, hogy gond lesz, örökítőanyagot vettek le az utolsó, akkor még élő hím egyedtől, hogy majd megoldják az utódnemzés problémáját. Nos, a történet alapvetően ennyi lenne és annyi, hogy az orvvadászoknak „köszönhetően” egy újabb faj került a kihalás szélére, de a cikk szerzője nyilván nem azért hozta fel ezt a témát, mert olyan fontosnak tartja, hanem éppen ellenkezőleg: azt szerette volna bemutatni, hogy ameddig a társadalom egy része az északi szélesszájú orrszarvú miatt aggódik, addig naponta gyilkolnak meg gyermekeket világszerte. Mivel ez a lap a KDNP irányítása alá tartozik, ezért magától értetődő, hogy az abortuszra gondolt a szerző, hiszen azt a konzervatív oldalon gyilkosságként, az isteni elrendelés ellen elkövetett bűnként értelmezik.

A teremtés óta fajok milliói haltak ki, nagy részükről soha nem is hallottunk, s jelenleg is száz (vagy ezer?) szám pusztulnak ki élőlények. Ami soha senkinek fel sem tűnne, ha nem lennénk mi, emberek, hogy ezt rögzítsük. S miközben azon állatokért, akik az élet közel 4 milliárd éves története során felbukkantak, szaporodtak, majd eltűntek, nem hullajtunk könnyet, hálás dolog kiválasztani egyet-egyet, amivel gyötörjük a lelkiismeretünket, és pénzt, energiát nem sajnálva megpróbáljuk megmenteni őket. Ráadásul micsoda sors vár arra a túlélőre, aki majd magányosan, az emberek kísérletezgetésének gyümölcseként még egy generációnyi időt nyer fajának.

Addig is tömegek válnak az északi szélesszájúak szószólóivá, divattá válik erről tudni, sikk lesz aggódni a beültetett bébiért, miközben percenként sokszáz emberi magzatot kaparnak el, sokkal kisebb médiafigyelem mellett.

Mióta a Földön élet van, valóban fajok milliói halhattak ki, hiszen ez még emberi beavatkozás nélkül is megtörténik, de szembeállítani egy orrszarvúfaj kihalásának lehetőségét azzal, hogy miért nem hír az, hogy abortuszokat végeznek Magyarországon, véleményem szerint ordító demagógia és ostobaság. Mióta tehetnek valamit azért, hogy egyes fajok ne haljanak ki, az emberek próbálkoznak a fajfenntartással. Különböző állatfajokat sokszor nemzetközi egyezmények védik, és ha a kihalás szélére kerülnek, akkor védelem illeti meg őket a legmagasabb szinteken. Ez a fejlett nyugati országoktól kezdve egészen Afrikáig elmondható, mivel a természet egyensúlyának fenntartása sokunk számára borzasztóan fontos. Azok számára is, akik nem tudnak róla, vagy nem érdekli őket. Persze az ember elképesztő pusztítást végzett és végez most is a környezetében, de vannak egyesek, akik ez ellen tenni szeretnének. Ilyenek azok is, akik aggódnak bizonyos fajok kihalása miatt, ezért mint ahogy a fenti példa is jól mutatja, kvázi természetellenes módszerekkel is próbálkoznak.

Ez a cikk írója szerint beavatkozás a természet rendjébe. Csakhogy ha azt figyelembe vesszük, hogy azért került a kihalás szélére ez a faj, mert mi, emberek lemészároltuk őket a szarvukért, akkor egészen máshogy néz ki a történet. Az orrszarvúak megmentése ugyanúgy fontos, mint a pandáké vagy jegesmedvéké, de ez nem azt jelenti, hogy mondjuk az abortusz lekerülne a napirendről. A két témának egyszerűen semmi köze nincs egymáshoz, ezért ezek összehasonlítása nem több, mint merő butaság. Mint ahogy egyébként ezt a szerző a későbbiekben meg is erősíti a következő sorokkal: Közben pedig a kárpátaljai magyarok megmentése valahogy sokkal kevésbé izgatja a világot, pedig az ő élőhelyüket is komoly veszélyek fenyegetik, de míg szélesszájú orrszarvúra vadászpuskákkal lődözni megbocsáthatatlan vétek, az ezen háborgó nemzetek jószívű fiai lelkesen támogatják, hogy ennél nagyobb hatékonyságú és kaliberű fegyverekkel oroszokra (ukránokra, magyarokra…) lövöldözzenek.

Egyszerűen fel nem foghatom, hogy felnőtt emberek miért nem képesek a helyükön kezelni a különböző dolgokat, hogy miért nem tudnak legalább abban egyetérteni másokkal, hogy az egyes fajok megvédése fontos mindannyiunk számára és egy-egy faj eltűnése igenis szomorú hír az emberiség számára. Nem azért, mert nem tudunk szélesszájú orrszarvúak nélkül élni, hanem azért, mert ezen faj kihalásának bizony mi, emberek vagyunk a felelősei. Nem egy aszteroida pusztítja ki őket, hanem az ember. Puskával. A másik ember pedig megpróbálja megmenteni őket a kihalástól. Mi már csak ilyenek vagyunk: némelyek közülünk mások pusztulását idézik elő, míg mások azért dolgoznak, hogy ezt megakadályozzák. Ugyanez igaz – legalábbis ilyen megközelítésből – mondjuk az ukrajnai háborúra is, ahol az orosz megszállók fegyverekkel időseket, fiatalokat, anyákat és apákat mészárolnak le, miközben mások új hazát kínálnak fel számukra.

Társadalmunk mindig ilyen volt és minden bizonnyal mindig ilyen lesz. Vannak rossz emberek és jó emberek, vallástól, nemi, nemzeti, életkori és egyéb hovatartozástól függetlenül. Véleményem szerint nem kellene a másik nyakának ugrani azért, mert fontosnak gondolja, hogy egy faj kihalásának veszélyéről igenis beszélni kell. Ehelyett inkább fel kellene karolni ezeket az embereket, hiszen ők legalább törődnek. Mint ahogy nem feledkezett meg senki a megtámadott ukránokról és kárpátaljai magyarokról, vagy éppen az abortusz miatt elvetetett gyermekekről sem. Ezek különböző problémák, amely problémák összemosásának az égvilágon semmi értelme vagy haszna nincs, hiszen az egyikért való aggódás nem zárja ki a másikat. Egy faj kihalása igenis fontos kérdés, igenis jó, ha beszélünk róla, mert ha így haladunk, akkor lassan már csak állatkertben tekinthetünk majd meg bizonyos állatfajokat, ugyanis vadon élő rokonaikat vagy puskákkal vagy a széndioxid kibocsátásunkkal kipusztítottuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!