Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Bocsánat, alig látok a könnyeimtől, oly nagyon meg vagyok hatódva

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Nem éppen sorsfordító ügy, nem is függ össze a politikával, mégsem tudok – nem is akarok – szó nélkül elmenni mellette. Tegnap jött szembe a hír, hogy vegán fiatalok tejet locsoltak a földre egy üzletben. Ezzel óhajtottak tiltakozni a húsfogyasztás és az állatok kínzása, legyilkolása ellen. Egyáltalán nem ítélem el a vegánokat – pedig az ő fikázásuk legalább akkora divat, mint a vegánok által a húsevők ócsárlása -, lévén, hogy az én közvetlen szeretteim között is vannak vegánok. Mégpedig egy komplett család, anya, apa, gyerek. Még egyszer sem fordult elő, hogy erőszakkal, gúnnyal, lelkifurdalás keltésével megpróbáltak volna bárkit meggyőzni a maguk igazáról. Ők így döntöttek. Először csak vegetáriánusok lettek, lelkiismereti okokból, majd több év után – mert olyasmiket tapasztaltak, amikre nem is számítottak. Például az egyikük állandóan gyulladásban lévő, már az eltávolítás előtt álló veséje megemberelte magát. Nem gyógyult ugyan meg, nem is regenerálódott, de valamennyire működik, és azóta nem volt gyulladás, nem kellett eltávolítani – elhagytak majdnem minden állati eredetű dolgot. Nem teljesen és nem mindent, nem rögeszmésen. Mézet esznek, olykor sajtot is, mert imádják, bár a tejtermékek elhagyása újabb meglepetéssel szolgált; elmúlt az egyikük addig ismeretlen eredetű, de sok kínt okozó ekcémája. A gyerek alkalmanként kap tejtermékeket, tojással készült ételt, hogy a szervezete tudjon hozzá alkalmazkodni, ne az oviban, vagy az iskolában legyen meglepetés. Tehát nem vallásosan vegánok, de lényegében azok. Ezzel együtt, ha családi ebéd van, aki akarja, viszi magával a sültcsirkéjét, vagy a marhaszeletet megsüti a helyszínen, ha valaki több napot ott tölt, kerül a hűtőbe sajt, vaj, felvágott, tojás. Szóval ők vegánok, de senkit nem akarnak meggyőzni arról, hogy ez az egyetlen helyes út. Ezért őket sem röhögi ki senki, nem szekálja, nem erőlteti, hogy étkezzenek normálisan. Igaz, nem Magyarországon élnek, hanem olyan országban, ahol el tudják fogadni az emberek egymást olyannak, amilyenek. Az oviban (és persze iskolában is) választható vegán menü, az éttermekben is, a munkahelyi menzán is van ilyen opció. Egy titka van a vegánok és húsevők békés egymás mellett élésének; nem kell egymásra erőltetni a saját szokásainkat. Az állatok kínzása természetesen elítélendő, indokolhatatlan gonoszság, az ellen fel kell lépni. De az emberiség igen régóta fogyaszt húst, és ennek oka van. Sajnos más módja nincs a húshoz jutásnak, mint az állat elpusztítása, az azonban elvárható, hogy megfelelő körülmények között élhessen, és rettegés, fájdalom nélkül halhasson. Az erőszakos vegánság legalább annyira taszító, mint az erőszakos környezetvédelem, amikor ismeretlen okból az emberiség egyetemes kincseit próbálják megsemmisíteni, de legalább megrongálni hülyegyerekek. Szerintem amelyik vegán ilyen ökörségeket csinál, az szenved a saját étkezési szokásaitól, és igen nagy a valószínűsége annak, hogy hamarosan (vagy titokban már most is) kétpofára tömi magába a rántotthúst. Aki békében van önmagával, az békében van másokkal is. Szerintem.

Minden idők legnagyobb pedagógusbéremelését tervezzük – írta a Belügyminisztérium (BM) a pedagógusnap alkalmából az MTI-hez vasárnap eljuttatott közleményében, amelyben köszönetet mond „valamennyi pedagógusnak, aki szeretettel és lelkiismeretesen tanítja, neveli a rá bízott gyermekeket, diákokat”.

Bocsánat, alig látok a könnyeimtől, oly nagyon meg vagyok hatódva. Tervezik. Hogy rágjam meg a zúzájukat! Most tervezik ők, pedig hát háború van. Érdekes, mert amennyire tudom, minket megvédett a jó kormány attól, hogy mi fizessük meg a mások háborújának az árát, és nem enged minket belesodródni sem. Ha ez igaz, mit befolyásol az, hogy egy másik országban háború van? Kérdezek mást: az Orbán-kormány 13 éve van hatalmon, háború 2 éve van, 11 éven át nem volt. A 11 év alatt mi a bánatos túró gátolta meg őket abban, hogy normális szintre emeljék a pedagógusok bérét? A migránsok? Soros? Gyurcsány? Komolyan az történik, hogy a pedagógusokkal akarják kitapostatni Brüsszelből azt a pénzt, amit a kormány ügyködése miatt nem kap meg az ország már lassan két éve? Állatira korrekt, de komolyan!

De ha kapna pénzt a kormány, azt ilyen remek projektekre költené:

Végezetül háztáji híreink következnek. Ezt a rendkívül cizellált, kedves levelet kaptuk valakitől. Aligha egy olvasónktól, mert aki három tőmondatot nem tud hiba nélkül leírni, az valószínűleg olvasni sem igazán tud. Idézem, pontosabban ide teszem az e-mailt teljes terjedelmében:

Szarfszú libsik vagytok.

Külföldről ugattok?
Szaros Gyuribácsi pénzel benneteket.
Kedves Gábor (az e-mail cím alapján legalábbis ez a neve az úrnak. Vagy hölgynek)! Mi is üdvözöljük önt! Igazán kedves, hogy időt szánt arra, hogy megossza velünk a véleményét a munkánk minőségét, cikkeink színvonalát illetően. Bizony, van olyan tagja a szerkesztőségnek, aki külföldön él – előtte huszonsok évig itt élt, rendszeresen hazajár, tehát nem teljesen tájékozatlan a honi viszonyokat illetően. Van közöttünk külhoni magyar, aki szintén élt az országban nem kevés ideig, bár abban igaza van önnek, hogy a jelenlegi állás szerint most másik országban él. Legalábbis addig, ameddig hős csapataink vissza nem foglalják az elszakajtott nemzettársunkat. Továbbá olyan is van közöttünk, aki Magyarországon élvezi azt az átmeneti időszakot, ameddig meg nem vonják az állampolgárságát azoknak, akik nem a Fideszre szavaznak. Így tehát igen sok irányból van módunk látni azt a problémahalmazt, melynek ön is terméke. Ugyanakkor szeretnénk megnyugtatni, nem, nem Gyuri bácsi pénzel bennünket, és itt jegyeznénk meg, hogy az ön által említett úrról eddig nem is hallottunk. Szerencsétlen neve van neki. Tehát sem ő, sem más nem pénzel minket. Illetve de, az olvasóink. Bár a jól hasító gazdaság, a megvédett családok és az éppen letörés alatt álló infláció az ő pénztárcájukat is megapaszthatta, mert a szükségeshez képest is nagyon szerény összeg napról napra fogy. Már nem a felét, csak az egyharmadát tudják biztosítani az olvasóink annak, amire szükség lenne a stabil működéshez. Sok esetben a rendszeres utalást, vagy előfizetést nem tudja levonni a rendszer – három sikertelen próbálkozás után pedig automatikusan törlődik az előfizetés is, a rendszeres támogatás is -, vannak, akiknél simán lejárt az egy év, és nem újítják meg. Szóval bárki ez a fura nevű Gyuri bácsi, bizony a túlélést jelentené, ha pénzelne minket, csak hát nem teszi. Így most gyakorlatilag mi próbáljuk fenntartani a portálokat, mégpedig úgy, hogy ahol tudunk, munkát vállalunk. Nyugi, legálisan, adózunk, fizetjük az összes sarcot. Csak ez így túlságosan megterhelő, nem tudom, meddig tudjuk egyedül cipelni. Mégis fontosnak érezzük, hogy napról napra beszóljunk a hatalomnak, és ameddig bírjuk, csinálni is fogjuk. Sajnálom, ha ezzel csalódást okoztunk önnek, de az élet nem mindig egyenletesen tejszínhabos. További szép napot kívánok Gábor nevű embertársunknak is, rendszeres – és rendszertelen – olvasóinknak is. Hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mert úgy szoktuk. És ameddig bírjuk erővel és pénzzel, ezután is így szokjuk. Puszika!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.