Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez nem egyedi hiba volt, a rendszer az, ami működésképtelen

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mint két napja ismert, Gálvölgyi János kórházba került. Nem tudni sokat a színész állapotáról, csak annyit, hogy súlyos, de stabil állapotban van. A hír sokakat megrázott, hiszen nem arról van szó, hogy hosszas betegeskedést követően került volna kórházba, hanem hirtelen történt minden. Most mégsem ezért ragadtam billentyűzetet, hanem azért, mert kiderült, ugyan időben mentőt hívtak Gálvölgyihez, az soha nem érkezett meg, ezért a színészt lányai vitték be autójukkal a legközelebbi kórházba, amivel vélhetően megmentették az életét. Hogy a mentésirányítás hibázott, vagy sem, az idővel ki fog derülni, hiszen az elmondások szerint egyszerűen rossz kategóriába sorolták a beteget, ami miatt nem siettek a mentőautó kiküldésével. Arról nem is beszélve, hogy a színész lányára rácsapta a telefont a diszpécser, amit már meg is magyaráztak azzal, hogy emelt hangon beszélt az illetővel Gálvölgyi lánya, de azért abba gondoljunk bele, hogy a diszpécsereket pont erre képezik ki. Vagyis arra, hogy különleges helyzetekben is képesek legyenek higgadtan kezelni a telefonálót, ami itt jól láthatóan nem sikerült.

Sokan mégsem azért aggódnak, mert későn került be a kórházba, hanem azért, mert Magyarországon a kórházakba meghalni mennek az emberek. Ott mindenféle fertőzéseket lehet elkapni a nem megfelelő körülmények miatt, ami miatt minden egyes kórházban töltött nap veszélyes lehet a beteg számára. Az eset szerdán történt, rövid időn belül be is jelentették, hogy vizsgálat indult az üggyel kapcsolatban, amelynek kimenetelét majd közlik a nyilvánossággal. Nos, lehet, hogy képesek lesznek majd valamiféle személyi hibát megállapítani, de a valóság az, hogy az egész rendszer úgy rossz, ahogy van. Erre számtalan szakember figyelmeztetett már és javaslatok is születtek arra, hogy miként lehetne a rendszeren javítani, de mint ahogy az lenni szokott, most sem hallgattak a szakemberekre a döntéshozók, és egy olyan rendszert hoztak létre, amely már nem egy alkalommal mondott csődöt.

A fenti esetben is a rendszer hiányosságait kellene feltárni, nem pedig egyetlen embert kellene megbüntetni azért, mert egy ismert ember életveszélyes állapotba került. Számtalan magyar ember halt már bele a rendszer hiányosságaiba, csak ezekről a sajtó nem számol be. Érthető persze, hogy egy olyan elismert, sokak által kedvelt és tisztelt színművész, mint Gálvölgyi János esete sokkal nagyobb hírértékkel bír, mint hogy egy, a családján kívül széles körben nem ismert ember válik a rendszer áldozatává. Ezek csak számok a kormány számára, olyan számok, amelyek nem befolyásolnak semmit sem. Az elhunyt szerettei számára viszont sokkal többet jelentenek, de az ilyen eseteket nem fogja kivizsgálni senki, egyszerűen megállapítják, hogy nem lehetett már mit tenni és el kell fogadni a szerettünk halálát. Úgy tűnik, hogy Gálvölgyi Jánosnak szerencséje volt, a szervezete nem adta fel, és gyermekei elég gyorsan kapcsoltak ahhoz, hogy még időben bevigyék őt a kórházba.

Sokaknak viszont nincs ilyen szerencséje, vagy nem laknak elég közel egy kompetens kórházhoz, esetleg nem rendelkeznek autóval, hogy időben bevigyék a hozzátartozójukat. Pont ezért kellene, hogy legyen megbízható mentő ellátás az országban. Hogy a hívást követő 15-20 percen belül ott legyenek a szakemberek, és el tudják dönteni, hogy mire van szüksége a betegnek. Szerintem senkit sem érdekel, hogy épp a diszpécser vagy a mentésirányítás hibázott, hiszen mindannyian tudjuk, hogy itt nem személyi hibákról van szó, hanem a rendszer működésképtelenségéről. Nyilvánvalóan most meg fog kapni mindent Gálvölgyi János a kórházban, amit csak meg lehet adni neki, de azok a percek, amelyeket elvesztegetett a rendszer hiányosságai miatt, még fontosak lehetnek a jövőben. Nem akarok találgatásokba bocsátkozni és őszintén remélem, hogy mihamarabb felépül a népszerű színész, de amint ez megtörténik, akkor sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy ilyen eset bárkivel megtörténhet.

Kétlem viszont, hogy bármiféle valódi változás is bekövetkezne majd az egészségügyi ellátásban. Valakire ráhúzzák majd a vizes lepedőt és úgy tesznek majd, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A probléma pedig itt kezdődik, hiszen egy normális országban ilyen eleve elő sem fordulhatna, ha pedig valamilyen hiba folytán mégis bekövetkezne, akkor azonnal megvizsgálnák, hogy milyen változtatásokat lehet eszközölni annak érdekében, hogy ilyen soha többet ne fordulhasson elő. Tegnap Gálvölgyi János, holnap pedig valaki ismeretlen anyja, apja, vagy testvére. A betegségek nem válogatnak, ezért jó lenne, ha nem a saját zsebük teletömésével lennének elfoglalva a politikusok, hanem azzal, hogy legalább a legalapvetőbb szolgáltatásokat megfelelően tudják biztosítani mindannyiunk számára. Mert nagyon jó, hogy Tiborcz István és Mészáros Lőrinc is milliárdos lett pár év alatt, de ezek a pénzek hiányoznak az oktatásból, az egészségügyből és a szociális ellátásból. Talán el kellene kezdeni a lopott pénzeket visszapakolni oda, ahova azokat szánták, majd ezt követően egy szakembert kinevezni az egészségügy élére, eltávolítva Pintér Sándort, akinek fogalma sincs arról, hogy miként működik az egészségügy vagy az oktatás.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.