NEHAZUGGY

Nem, embereket könnygázzal lefújni nem tök oké

Molnár Bálint | 2023. Május 8, Hétfő | 10:33

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tartom magam arányérzékét tévesztett jajongónak – bár mint annyi minden más, ez sem öndefiníció kérdése -, ellenben igyekszem odafigyelni különösen azoknak a véleményére, akik saját bevallásuk szerint valamiféle küldetéstudattal ruházták fel magukat, akik bármilyen minőségükben úgy vélik, hogy fontos az, amit gondolnak, mert sokan figyelnek a gondolataikra, ezért mások nevében szólalnak meg, és meg vannak győződve arról, hogy ezzel tisztességes, jóravaló, megszólalni nem merő emberek mellett állnak ki, akik iránt erkölcsi felelősséggel tartoznak. Nem tehetnek mást.

Olvastam én is két napja Szalóki Ági művésznő erkölcsi iránymutatását egy olyan kérdéssel kapcsolatban, aminél fontosabb nemigen van mostanság, akármivel is igyekszik elterelni róla a figyelmet, vagy bemocskolni, hitelteleníteni, széthazudni a teljhatalom. Hogy a diáklázadás valójában nem létezik, a gyermekvédelmi könnygázt csak a háborúpárti, dollárbaloldali ellenzék által szervezett ügynökök kapták az arcukba. Ez pedig az oktatási rendszer penetráns állapota elleni tiltakozás. A Liszt Ferenc-díjas előadóművész szerint „tök oké”, hogy néhány kordonbontót lefújtak könnygázzal a sorszámot viselő rendőrök a múlt szerdai bosszútörvény elleni tiltakozás után a Karmelita kolostornál. Mégpedig azért tök oké, mert bezzeg 2006. október 23-án, amikor emberek tucatjait gumibotokkal és viperákkal véresre verték és fémbetétes cipővel a lábukon a földön rugdosták sorszám nélküli rendőrök, akkor a most túltolt üzemmódban, az arányérzéküket elvesztve jajongó ellenzékiek kussoltak. Úgyhogy miután 2006-ben sokkal súlyosabb volt az erőszak, ezért a művésznő most „egyenesen és büszkén” meri elmondani a véleményét ezeknek az arányérzékkel nem rendelkező jajongóknak.

Akkor rögtön az elején szögezzük le, hogy az teljesen „tök oké”, hogy Szalóki művésznőnek, vagy bárki másnak ez a véleménye akkor is, ha ezzel én nem értek egyet, amihez annak ellenére is jogom van, hogy én nem vagyok egy Liszt Ferenc-díjas előadóművész, nincs és nagy valószínűséggel nem is lesz semmilyen típusú állami kitüntetésem, nem fogok semmilyen párhovatartozású, pláne fideszes politikusok kampányrendezvényein fellépni, és a legkevésbé sem rendelkezem azzal a küldetéstudattal, ami alapján feljogosítva érezném magam arra, hogy mások nevében beszéljek. Ezért kizárólag a saját véleményemnek hangot adva szeretném egy kicsit árnyalni ezt a SZERINTEM bűnösen leegyszerűsítő, cserébe ízléstelen és káros párhuzamot 2006 és 2023 között. Már csak azért is, mert ha a kiindulópont hibás, akkor elbeszélünk egymás mellett és nem az lesz a fontos, hogy mit állított a véleményformáló, miért megalapozott/nem megalapozott az állítása, hanem hogy ki ő, ki fizeti és miért pofázik? Nem mintha nem erről a süketek, személyeskedő, anyázó párbeszédéről szólna ez az ország évtizedek óta, de.

Jelen esetben ha valakinek az a szíve vágya, hogy világgá kürtölje, hogy ő tök rendben lévőnek tartja azt, hogy 17 éves gyerekek arcába két centiről könnygázt fúj a rendőrség, akkor azt a kérdést miért nem teszi fel magának mindenek előtt, hogy miért kellene egyáltalán bárkit két centiről arcon fújni a rendőrnek függetlenül attól, hogy visel, vagy nem visel sorszámot? Akár 2006-ban, akár 2023-ban, akár 2047-ben. Miért nem onnan kezdjük az okfejtést, hogy miért és hogyan jutott el egyáltalán odáig a helyzet, hogy némelyek úgy gondolják most, 2023-ban, hogy kordont kell bontaniuk? Ha már erkölcsi iránymutatást és arányérzéket emlegetünk – amit azzal a lendülettel másoktól el is vitatunk -, akkor miért nem eleve abból indulunk ki, hogy sem 2006-ban nem volt, sem 2023 nem tök oké embereket könnygázzal lefújni, gumibottal megverni, rugdosni, lökdösni, bármilyen módon bántalmazni? Miért mentegetjük az egyik típusú elégedetlenséget a másik típusú elégedetlenséggel, az egyik típusú erőszakot a másik típusú erőszakkal, az egyik bűncselekményt a másik bűncselekménnyel, és miért vonunk olyan párhuzamokat, amelyeknek tulajdonképpen semmi alapjuk nincs?

Ha 2006-ban rendben volt féltéglával, utcakővel, Molotov-koktéllal, autók felgyújtásával, az állami média székházának ostromával tiltakozni az éppen regnáló hatalom ellen, akkor a most regnáló, minden kiritkát, minden békés, civilizált követelést és elégedetlenséget ÉVEK ÓTA kiröhögő, az asztalról lesöprő, bagatellizáló, magát a kritikus nyilvánosságtól kordonokkal elbarikádozó, a kordonok mögötti területet építési területnek hazudó, magát a kritikus nyilvánosságtól fegyveres rendőrökkel védő rendeleti kormánytól az oktatás rendbetételét követelni miért nem tök oké? Vagy ha tök oké, akkor miért nem erről beszélünk az egyik erőszak másik erőszakkal való mentegetése helyett? Ha 2006-ban az akkori ellenzéki, azaz a mostani kormánypárt egyebek mellett szélsőjobbos fociultrákból és egyéb verőlegényekből verbuvált támogatóinak törése, zúzása, gyújtogatása rendben volt, hiszen az akkori rendszer elleni jogos és természetes felháborodás kifejeződése volt, amit műveltek, akkor most az ellenzéki jajongók elveszített arányérzéke fölötti ironizálás helyett miért nem arról beszélünk, hogy ezek a tizenéves diákok valójában mi ellen tiltakoznak, és hogy jutottak el odáig, hogy akármennyi könnygázt fújnak is az arcukba, legközelebb megint az első sorban fognak állni? Ahelyett, hogy 2023-ban 2006-tal mentegetnék 2023-at, miért nem arról beszélünk, hogy pártállástól függetlenül tényként kezelhető, hogy válságos állapotban van a magyar oktatás, hogy az évek óta krónikus és egyre drámaibb méreteket öltő tanárhiányt nem rendőrállami elnyomással, hanem anyagi és erkölcsi megbecsüléssel kellene orvosolni, és hogy nem lehet az idők végezetéig Brüsszelre, a genderre, a woke-ra, a migránsokra, Sorosra, az ellenzékre, 2006-ra mutogatva berúgni a tizenhárom éve bűzölgő szart az ágy alá? Ha valaki azt állítja magáról, hogy erkölcsi felelősséggel bíró, ismert és elismert közéleti szereplőként kötelessége megszólalni azok nevében, akik esetleg nem mernek, miért nem törekszik arra, hogy egy ilyen fajsúlyos kérdésben valóban körültekintően és felelősséggel írja le azt, amit leír?

Még egyszer: ha tök oké két centiről lefújni a kordont lebontó diákot, akkor az mennyire tök oké, hogy miután azt a kordonbontó diákot évek óta semmibe veszi a kordon mögött pöffeszkedő hatalom, nem hajlandó a szemébe nézni, nem akarja meghallani a kínját és keservét, majd amikor elkeseredésében nekimegy a kordonnak, akkor jön az arányos, jól megérdemelt erőszak? Tök oké, hogy valaki másfél évtized alatt még azt is tönkretette az oktatásban, ami véletlenül működött, éhbért fizet a pedagógusoknak, évek óta hitegeti őket a soha meg nem érkező béremelésükkel, a munkakörülményeik javítása helyett azon fáradozik, hogy eszükbe ne jusson tiltakozni a saját megalázásuk ellen, és akkor ismert és elismert közszereplők azon lamentálnak, hogy ha 2006-ban botrányosan, felháborítóan, vérlázítóan viselkedett a rendőrség, akkor onnantól kezdve bármit megtehet a rendőr, mert van neki azonosító száma? Tényleg ennyire futja, hogy bármilyen erőszak, gazemberség, hatalommal való visszaélés belefér, mert 2006-ban bezzeg mi történt? Bármit meg lehet tenni ezzel az országgal, mert 2006-ban ártatlan járókelőket rugdosott és gumibotozott a helyzet fölött minden kontrollt elveszítő rendőrség?

A büdös életben nem vitatnám el se Szalókitól, se senki mástól, hogy nagy nyilvánosság előtt terjessze a tanait, de mélyen lesújtónak találom, hogy miközben látványos, hogy az oktatási rendszerrel együtt megy a kukába az ország, önerőből tehetséges, népszerű emberek mentegetik a múltra hivatkozva a menthetetlen jelent. És aztán mondhatják utólag, hogy félremagyarázták a mondanivalójukat, kiragadták a kontextusból egy-egy mondatukat, de sajnos ezt nem lehet félreérteni. Ha valakinek az elmúlt 13 év propagandakormányzásának fényében, az oktatás haláltusájának láttán az az érdemi mondanivalója, hogy tök oké a hatalmi arroganciát védő kordont lebontók pofájába könnygázt fújni, mert 2006-ban sokkal durvább volt a helyzet, az pont ezt jelenti. Se többet, se kevesebbet. Tudomásul vettem, és bár rohadtul nem közügy, felfordul a gyomrom tőle.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!